Olvass!

KönyvesBlog

Két manga: Death Note 12, Vampire Knight 3

2012. január 09. Bayer Antal

2012 végére rendesen megcsappant a pár éve még átláthatatlannak tűnő hazai mangakínálat. Mindössze tucatnyi sorozatnak jelent meg új része, és egyetlen egy új indult. Mivel a romantikus fantasyk többségének olvasására továbbra sem tudom rászánni magamat, ebben az évben mindössze négy sorozatot követtem (Death Note, Nana, Ruróni Kensin, Vampire Knight). A kiadási tempó is lelassult, illetve fogalmazzunk inkább úgy, hogy beállt egy reális ütemezés, amely sorozatonként évi egy-három kötetet jelent. A nem éppen rózsás piaci helyzetre a kiadók egy része (Athenaeum, Delta Vision) teljes leállással reagált, a Fumax apránként átáll a mangáról a számítógépes játékokon alapuló regények kiadására, egyedül a Vad Virágok Könyvműhelytől kaptuk meg a szokásos manhwa-adagot. A magasan piacvezető MangaFan pedig úgy döntött, hogy mielőtt bármi mást lépne, gyorsan kipörgeti néhány sorozatát: 2010-ben az Árnybíró és a Hellsing fejeződött be, 2011-ben a Death Note és Chrno Crusade, míg a korábban beharangozott címekből eddig egyedül a Vampire Knight kiadása valósult meg, a 2010 végén megjelent első részhez két újabb csatlakozott az idén. Nagyon úgy néz ki, hogy az elmúlt pár év legnagyobb sikerének megvan az utódja, bár annyira különbözőek, hogy feltehetően nem túl nagy az átfedés az olvasóközönségükben.

Mivel a Death Note utolsó kötetében lezáródik a mindvégig izgalmas történet, szinte bármi, amit írnék róla, kimerítené a „spoilerezés” vétkét, így hát igyekszem senkinek sem elrontani a szórakozását. Beszéljünk inkább az egész sorozat erényeiről. Korábbi kritikáimban többször is kifogásoltam, hogy helyenként nagyon lassú a történet folyása, és néha már idegesítő, ahogy a főszereplők párhuzamos belső monológokban próbálják kitalálni egymás gondolatát, de el kell ismerni, hogy az író mindvégig tökéletesen kézben tartotta a szálakat. Igaz, hogy a halállista használati utasítása bosszantó módon szinte fejezetenként bővült újabb és újabb szabályokkal, így adva újabb lendületet a már-már leülni látszó sztorinak, de utólag látszik a legjobban, hogy ez mennyire tudatosan volt kitalálva. Figyelembe véve, hogy egy ilyen sikersorozat egyben termék is, méghozzá nem is akármilyen jól tejelő portéka, be kell látni, hogy jogosan húzták szét a sztorit 12 kötetre (és örüljünk, hogy beérték ennyivel).

Mindvégig jelen volt a sorozatban az az ambivalencia, hogy a szerzők kedvelhetővé tették Light figuráját, az olvasó óhatatlanul azon vette észre magát, hogy drukkol neki, bármennyire is elfogadhatatlan eszközökkel operál, manipulál. Azzal talán nem árulok el túl nagy titkot, hogy a végére helyükre kerülnek a dolgok – ebben gondolom, eleve kevesen kételkedtek, hogy így lesz. Nem az az érdekes, hogy mi történik, hanem a hogyanja, és nyugodtan kijelenthetjük, hogy a befejező rész is méltó volt a korábbiakhoz.

Jóval távolabb áll még a befejezéstől a Vampire Knight – már csak azért is, mert a legfrissebb információk szerint Japánban a 15. kötetnél tart, és még messze nincs vége. Ha a Death Note folyására azt mondtuk, hogy lassú, a Vampire Knight kibontakozására nem tudom, milyen jelzőt használjunk, de mivel egészen más jellegű történetről van szó, ez nem ugyanolyan súllyal esik a latba. A Vampire Knightban nincs igazi nyomozás, és a rivalizálás is más szinteken zajlik, ezért hát kevésbé vagyunk türelmetlenek, és elfogadjuk, hogy még mindig a szereplők és hátterük bemutatásának a fázisában vagyunk. Ahhoz képest, hogy a címe szerint vámpírtörténetről van szó, fölöttébb kevés „vámpírkodást” találunk benne. Szereplőink keresik önmagukat, fel-felvillantják a múltjukat, gyerekkorukat, amelyet próbálnak immár valamivel idősebb fejjel értelmezni. A hangsúly a karakterek egymáshoz való viszonyán van, a történések ritkák és másodrangú jelentőségűek.

A Vampire Knight nem egy akcióképregény, egészen biztosan nem jön be mindenkinek és valószínűleg kevés hívet szerez magának a mangakedvelők táborán kívül (ellentétben például az Árnybíróval vagy a fent elemzett Death Note-tal, amelyeket a nyugati képregények rajongói közül is szép számban olvasták), de a következetesen magas színvonalú kivitelezés az egyik legjobb aktuálisan futó sorozattá teszi a megcsappant kínálatban.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr823525817

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.