Olvass!

KönyvesBlog

Janne Teller útlevelet írt a bevándorlásról

2012. április 22. fleuriste

Fotó: Valuska Gábor

Annyira jól sikerült Janne Teller első könyve, az ifjúsági regényként címkézett Semmi, hogy Dániában rögtön betiltották, majd kötelezővé tették. A könyvfesztiválra Magyarországra adaptált, menekültüggyel foglalkozó útlevelet írt. A menekültek helyzetéről is interjúztunk a korábban az Európai Unió gazdasági tanácsadójaként dolgozó Tellerrel.

Botrányszerzőként szokás emlegetni a dán Janne Tellert, akit azonban rendszerint meglepnek a könyvei által gerjesztett heves indulatok. Az esszéistaként is tevékenykedő írónőnek magyarul eddig csak a fiataloknak szánt könyvei jelentek meg, legutóbb egy karcsú kötet, amely a menekültek sokszor kilátástalan helyzetét mutatja be – a magyar viszonyokra adaptálva: "A lényeg, hogy az olvasó bele tudja képzelni magát a főhős helyébe. Ez pedig szerintem csak úgy lehetséges, ha a cselekmény olyan helyen játszódik, ahonnan az olvasó is származik. "

„Azt az érzést akartam visszaadni, hogy milyen lehet, ha veled történik meg mindez” - mondta Janne Teller új könyvéről, még mielőtt beszippantotta volna a könyvfesztivál. A téma adja magát: a napokban jött ki magyarul az általa fiktív esszéként definiált a Ha háború lenne nálunk című kötet, amelynek főszereplője, előző regényéhez hasonlóan, egy tizenéves fiú. Az ő szemszögéből mutatja meg, milyen borzalmas menekültként egy idegen országban élni. A küllemében útlevélre hajazó karcsú könyv egy, a háború elől Egyiptomba menekülő család megpróbáltatásait mutatja be.

Az előzményekről szólva az írónő felidézi, hogy Dániában 2001-ben a jobbközép pártoknak a szélsőjobb támogatásával lett többségük a parlamentben, így hamarosan a szélsőjobb uralta a dán bevándorlási politikát. Ez akasztotta ki az akkoriban az Európai Unióban és az ENSZ-nél gazdasági és politikai tanácsadóként dolgozó Tellert: "Nemcsak arról volt szó, hogy nagyon szigorú szabályozást vezettek be a menedékkérőkkel, a bevándorlókkal szemben, hanem a külföldiekkel, különösen a muszlimokkal szembeni retorika is egészen szörnyű lett. Volt olyan politikus például a parlamentben, aki azt mondta, hogy az iszlám nem is vallás, hanem egy terrorszervezet, vagy aki a Koránt a Mein Kampf-hoz hasonlította. Dánia tehát eléggé antagonisztikussá vált az idegenekkel, és különösen a muszlimokkal szemben. "

A kötet sajátossága, hogy a történetet minden esetben az adott ország viszonyaihoz adaptálják. A magyar verzióban így például Magyarország, Ausztria és Szlovénia között robban ki az a konfliktus, amely romba dönti a főhős addigi életét, illetve ahol a dán változatban a koppenhágai Városház tere szerepel, ott nálunk az Oktogon. A család azután hamis papírokkal Egyiptom felé veszi az irányt, ahol a szülők és a gyerekek évekig menekülttáborban tengődnek. A beilleszkedés nehézkes, a kilátások komorak, a végkifejlet még a legjobb esetben is vitatható.

Janne Teller

A közgazdász végzettségű Janne Teller a kilencvenes évek közepéig az ENSZ és az Európai Unió gazdasági és politikai tanácsadójaként dolgozott, egyik fő szakterülete a konfliktuskezelés volt. Munkája során olyan veszélyeztetett térségekben tevékenykedett, mint Tanzánia, Mozambik vagy Banglades. Az írás miatt azonban 1995-ben hátat fordított addigi életének. Első regénye, a modern északi saga stílusában íródott Odin szigete 1999-ben jelent meg. A Semmi című kötet 2000-ben robbant be, és kavart viharokat: Dániában több iskola egészen egyszerűen nem volt hajlandó az órai anyagba beemelni a könyvet. A jég akkor tört meg, amikor 2001-ben a kötet elnyerte a dán kulturális minisztérium Gyermekkönyv-díját – azóta a Semmi kötelező olvasmány a dán iskolákban.

A könyv legalább annyira szól a menekültekről, mint a – jobbára nyugati – befogadó társadalmakról. Teller szerint ugyanis az európaiak többsége számára elképzelhetetlen akárcsak elgondolni is, hogy egy szép napon akár ők is kerülhetnek hasonló helyzetbe. „Ezért ez az esszé meghívó: arra invitálom az olvasót, hogy képzelje magát bele a menekültek helyzetébe!”, írja Teller a kötet magyar verziójához csatolt utószóban.

Ez utóbbiból egyébként kiderül, hogy maga a szerző is bevándorló családból származik. Arról, hogy az anyja miként érkezett először Dániába, a következőket mesélte:

„Az anyám Ausztriában született, az osztrák-szlovén határ közelében nőtt fel. A második világháborút követően a Vöröskereszt felajánlotta a családoknak, hogy a gyerekeiket Dániába és Svédországba szállítják, ahol rendes ellátást, ételt kapnak. Az anyám egy dán családhoz került: tizenkét éves volt ekkor, és amikor megérkezett egy felirat lógott a nyakában a nevével és a befogadó család címével.”

A Ha háború lenne nálunk dán kiadása meglehetős feltűnést keltette, és Tellernek nem ritkán magyarázkodnia kellett miatta. Mint mondja: főként kezdetben akadtak olyan politikusi megjegyzések, melyek után újból és újból el kellett mondania, hogy a kötet nem a valóságot ábrázolja, pusztán fikció. Mások kényelmetlenül érezték magukat a kötetben felvázolt lehetőségtől: „voltak, akik nem szerettek arra gondolni, hogy ők is lehetnek menekültek egy napon, másoknak pedig azzal kellett megbirkózniuk, hogy miként is tekintenek saját magukra”.

 

 

Nem ez volt az első eset, amikor Janne Teller valamelyik kötete nagy port vert fel. A dánul 2000-ben, magyarul pedig tavaly megjelent Semmi című regényét először néhány iskolában és könyvtárban tiltólistára helyezték, majd egy kiadós díjesőt követően több helyen (így például Dániában) a kötelező olvasmányok közé emelték. Azóta az írónőt számos alkalommal botrányszerzőként emlegeti az irodalmi píár, holott – miként azt mostani találkozásunkkor is kifejtette – korántsem ez a célja:

 

„Soha nem azért írok, hogy provokáljak. Éppen ezért mindig sokkolnak az efféle reakciók, különösen így volt ez a Semmi esetében. Tudja, ebben a könyvben nincs valódi szexuális tartalom, nincsenek benne trágár szavak, amikor írtam, azt gondoltam, hogy ez egy normális történet.”

Ám a Semmit, melyben egy csapat tizenéves az élet értelmét igazolandó egyre vadabb dolgokra ragadtatja magát, mégis sokan túlságosan is erőszakosnak tartották. Ezekre a vádakra a Könyves magazinnak nyilatkozva tavaly így reagált Teller:

„Igen, valóban megjelenik valamennyi erőszak a könyvben, de valójában sokkal, de sokkal kevesebb van benne, mint bármely televíziós krimiben vagy számítógépes játékban, melyeket a gyerekek örökké néznek. Tehát amikor sokan az erőszakra hivatkozva támadták a könyvet, akkor az az érvelés egészen egyszerűen hamis volt.”

A Semmi körüli hírverés ugyanakkor egy csapásra a reflektorfénybe helyezte a most 48 éves írónőt, a könyv pedig azóta is a maga útját járja, számtalan nyelvre lefordították, sőt, már színházban is játsszák a súlyos egzisztencialista kérdéseket keresetlen egyszerűséggel felfestő sztorit. (Mostani magyarországi tartózkodása alatt Teller meghívást kapott egy előadásra, ahol középiskolások mutatják be a Semmi színpadi változatát.)

A konfliktuskezelés mindenesetre nem áll távol Janne Tellertől, hiszen hosszú éveken keresztül az ENSZ és az Európai Unió gazdasági és politikai tanácsadójaként dolgozott. Munkája során olyan veszélyeztetett térségekben tevékenykedett, mint Tanzánia, Mozambik vagy Banglades. Amikor arról faggatom, nem bánta-e meg, hogy az írás miatt évekkel ezelőtt hátat fordított addigi életének, határozott nemmel felel: „Amikor írok, igazán otthon érzem magam”.

Ráadásul szerinte mostani hivatása talán nem is áll annyira távol korábbi munkájától: „mondhatjuk, hogy sokszor ugyanazért dolgozom, csak most másik szempontból, más módon közelítem meg a dolgokat”.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr324464383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.