Olvass!

KönyvesBlog

Gerlóczy bolgár írótól lopott

2012. május 07. aprobuba

Fotó: Valuska Gábor

A plágium hirtelen jött népszerűségén felbuzdulva Gerlóczy Márton is ellopott egy regényt: a bolgár klasszikust, Ivan Vazov Rabigában című művét írta át, szerkesztette újra, rövidítette le és helyezte új kontextusba. Gerlóczy plágiumregénye, a Rabigában 2. a szélsőjobbos Magyarországon játszódik 2021-ben.

Tizennyolc nap alatt írta meg újra Ivan Vazov Rabigában című művét. Ez élete leggyorsabban elkészült kötete?

Természetesen. A műfaj megköveteli a gyorsaságot, ugyanakkor – éppen az elvárásoknak köszönhetően – sokkal intenzívebb és fárasztóbb munka, mint a hagyományos regényírásé. Egész napos elfoglaltság. Mint az aratás. A szüret. Nem lehet lazsálni, ha elkezdte az ember, akkor azzal a lendülettel végig kell csinálni. A tizennyolc napból ötöt a szöveg szkennelésével töltöttem, majd következett a szkennelt szöveg javítása, a belív megtisztítása a felesleges karakterektől. Ez a tétel egy több mint 60 éve megjelent, több mint 500 oldalas kötet esetében jelentősnek mondható. Ezután megkaptam a nyomdakész szöveget, hogy mást ne mondjak: a kéziratot. Ezt a kéziratot kellett átírni, átszerkeszteni, meghúzni.  

Milyen érzés volt más szövegét – a posztkonceptuális művészi stratégiával élve – kisajátítani?

Biztosan Önnel is előfordult már, hogy a zuhany alatt azt vette észre, hogy – teszem azt – Demjén Ferenc valamelyik dalát fütyüli, dúdolja. Nem hallgatja, fütyüli, dúdolja. Vagyis használja. Próbálja ki:

Ez a perc, mi nem volt eddig sosem
Rajtad áll, hogy nyersz vagy vesztesz velem
Ez a perc, hogy mindenki rajtunk mosolyog
Ellenség, barát, a rokonok
Csak bámulnak ránk

Ez csupán abban az esetben minősül kisajátításnak, ha az ember megfeledkezik arról, vagy egyenesen tagadja, hogy a dal Demjén Ferenc dala. Én azonban már az első perctől kezdve jeleztem, hogy plagizáltam, vagyis a klasszikus értelemben nem is nevezhető ez plágiumnak, hiszen plágiumnak azt nevezzük, ha valaki egy másik ember (az eredeti szerző) munkáját saját publikált munkájában hivatkozás, forrás megjelölés és/vagy szerzői engedély nélkül felhasználja, azt sajátjaként tünteti fel, és ezzel az eredeti szerző jogait sérti.
De a kérdés lényegére visszatérve: nagyon kellemes érzés volt megszerkeszteni egy bolgár klasszikust.

A kisajátításban vagy plágiumban tekintélyrombolás és tiszteletadás együtt jelenik meg. Ön egyszerre építi tovább az előd művét, miközben a kisajátítás lényegénél fogva meg is fosztja egyedi nagyságától. Milyen a viszonya az eredeti művel és Vazovval?

Felettébb furcsa a viszonyunk. Egy kedves olvasó a napokban elmesélte nekem, hogy mi történik a regényben, én ugyanis nem emlékszem szinte semmire. Olyannyira a szerkesztésre koncentráltam, vagyis arra, hogy az épület megálljon a saját lábán, hogy a tartalomra, arra, hogy milyen üzletek vannak az egyes emeleteken, nem emlékszem. Vazovot és a bolgár népet nem sértem meg, hiszen a művet megfosztottam bolgárságától, csak a szerkezetét és a nyelvét használtam fel.

Hogyan választotta ki a „lopás” tárgyát?

Mindenekelőtt tanulmányoznom kellett a 19. századi bolgár irodalmat, majd választanom kellett egy művet, ami magyarul is megjelent. Megrendeltem párat az interneten, aztán viszonylag gyorsan Vazov műve mellett döntöttem.

Hogyan érezné magát, ha Ön is társszerzővé válna, és megszületne például az Igazolt hiányzás 2?

Érdekes kérdés. Ha a szerző úgy járna el, ahogy én, akkor számolnunk kell. Mai fejemmel úgy érzem és úgy gondolom, hogy 2082-ben, 101 éves koromban fogok meghalni. Bízom benne, hogy a polgármester meglátogat majd és kapok egy Mont Blanc-t, amit a dédunokámnak adok, rögvest azután, hogy a polgármester elhagyta az ingatlant. Ezután hetven évnek kell eltelnie, hogy valaki hozzá merjen nyúlni az említett könyvhöz, legkorábban 2152-ben. Mivel azonban e tíz évvel ezelőtt írott könyvre (ami egyébként az idei könyvhétre megjelenik új kiadásban) már most sem emlékszem igazán, úgy vélem, hogy 149 évvel a megjelenése után nagy érdeklődéssel fogom majd olvasni mind az eredeti, mind a plagizált változatot.

Mit gondol, a Rabigában 2 a társadalom számára hasznos, és tartalmaz új ismereteket?

Egy beteg társadalom számára természetesen csak a gyógyulás folyamata lehet hasznos, de nekem jelen pillanatban úgy tűnik, hogy gyógyíthatatlan betegséggel van dolgunk. Rontani könnyű a helyzeten, javítani rettenetesen nehéz. Vagyis a társadalom a romlásra fogékony és nem a gyógyulásra, tehát rákos.

Az eredeti regény az 1876-ban indult, Bulgáriát a török uralom alól felszabadítani akaró háború idején játszódik. Az eredeti művet új kontextusba helyezi már az első oldalon, a bolgár történelmi regényből disztópiát csinál. Hogyan vonható párhuzam a két történelmi szituáció, Bulgária múltja és Magyarország elképzelt jövője között?

Tulajdonképpen e két kis ország vonatkozásában lényegtelen, hogy 1876-ot írunk vagy 2021-et. És ez elég elkeserítő. Hogy csupán a helyszínek és a nevek átírásával egy érvényes történetet lehet megfogalmazni. Én nem tartom elképzelhetetlennek azt, amit leírtam. Nem vagyunk olyan messze tőle, elég csak a gyöngyöspatai hangfelvételre gondolni, amiben lényegében az hangzik el, ami a regényben történik. Lehet, hogy olvasták? Ha ezek az emberek hatalomra kerülnek, visszasüllyedünk a középkorba. Az lesz a cél, hogy visszasüllyedjünk a középkorba.

Részlet a regényből itt.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr704485232

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Mandiner blogajánló 2012.05.07. 09:24:02

Ezt a posztot ajánlottuk a Mandiner blogajánlójában.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.