Olvass!

KönyvesBlog

Karim Fossum: A norvég krimi királynője

2012. május 16. .konyvesblog.

Karim Fossum saját bevallása szerint a mai napig nem érti, hogyan történhetett, hogy egyszerű norvég családanyából ünnepelt, világhírű krimiíróvá vált, de tény, hazájában a legnépszerűbb napilap olvasói egy szavazáson királynővé választották, minden létező irodalmi elismerést elnyert, sőt a tengerentúlon is az olvasók kedvencévé vált.

Fotó: Arild Sønstrød


Tizenöt évvel ezelőtt, egy mesei fordulattal, a negyvenes évei elején járó, drogfüggőket segítő norvég ápolónő, Karin Fossum iránt honfitársai különösen nagy hódolatot kezdtek el tanúsítani. Mindenki róla beszélt, nagy figyelemmel kísérte a lépéseit, sőt, még a gondolatait is megpróbálta kitalálni. A jó norvégok 1996-ban szeretetük és tiszteletük jeléül Karin Fossumnak ajándékozták a legjobbakat megillető Riverton kitüntetést. Egy évvel később meghódította egész Skandináviát, ezért a skandináv népek számára egyértelművé vált, hogy az ő kezébe kell helyezniük kitüntetésként a legjobb skandináv kriminek járó Üvegkulcsot.

A dicséretek, a díjak és a rendjelek csak úgy sorjáztak az évek során, például a Karin Fossum inspirálta norvég tévéfilmsorozatot 2000-ben a legrangosabb norvég filmes kitüntetéssel, az Amanda-díjjal jutalmazták, a legjobb televíziós dráma és a legjobb színész kategóriában. A skandináv lelkesedés átragadt az egész világra, és Karin Fossum híre rendületlenül terjedt Norvégia hatátain túl a világban szerteszét. Ez alól Magyarország sem jelentett kivételt. 2007-ben az olasz filmművészet is fölfedezte magának, Karin Fossum megihlette Andrea Molaioli olasz filmrendezőt is, akinek A tó leánya című mozifilmje szintén számos díjat és jelölést tudott fölmutatni.

Karin Fossum: Aki mást szeret

Scolar, 2012., Budapest, Fordította: Patat Bence, 270 oldal, 2950 Ft.
ÉRTÉKELÉS: B

ELSŐ MONDAT: „Senki sem látta, hogy átvágott az erdőn, és senki sem látta, mit cipel.”

 

„Mit gondolsz, az embereket miért foglalkoztatja annyira a bűnözés? Semmire sem figyelnek fel jobban, mint egy gyilkosságra, és minél szörnyűbb, annál jobban érdekli őket. Mit árul el ez rólunk?” A regénybeli nyomozó kérdésére nincs válasz. De valahol talán éppen ez a válasz. Mert hiába oldódik meg az elveszett gyerekek rejtélye, hiába gombolyítja fel Sejer és Skarre a szálakat, a titok kitartóan és nyugtalanítóan, de mindvégig ott lappang.

Karin Fossum az Aki mást szeretben szinte az összes kötelező krimikelléket felvonultatja: akad itt brutális gyilkosság, deviáns elkövető, stresszes, de egy bulldog szívósságával kutató nyomozópáros, meg persze hó, fagy, skandináv depresszió. A történet finoman szólva is kiszámítható, a beépített csavar sem taglóz le teljesen. A történetbe szőtt csendes társadalomkritika már annál inkább: a norvég kisváros látszólag hétköznapi lakóinak apró, esetenként perverz vágyai, gondosan leplezett agresszivitása vagy éppen csendes érdektelensége csak a legszélsőségesebb helyzetekben kerülnek napvilágra. Egy-egy titokban megőrzött fénykép, az ajtó mögül felhangzó kacér nevetés vagy egy szűkszavú gyerek begipszelt keze pedig néha súlyosabb titkokról is mesél. (R.O)

Ugyanebben az évben Karin Fossum bevette Amerikát, és elnyerte a Los Angeles Times nagydíját is. Végül 2009-ben a legolvasottabb norvég napilap, a Dagbladet egy országos verseny eredményeként királynővé avatta Karin Fossumot. Korántsem arról van szó, hogy a norvégok megunták vagy megutálták volna V. Harald norvég király feleségét, Szonja királynőt, és egyszerűen a helyére szavaztak valakit. Karin Fossum ugyanis az irodalom világát, az olvasói és a kritikusi szíveket hódította meg páratlan bűnügyi regényeivel. Az írónő saját bevallása szerint a mai napig nem érti, hogyan történhetett, hogy egyszerű norvég családanyából ünnepelt, világhírű krimiíróvá vált.

Amennyire tündérmesébe illő Karin Fossum története, regényeinek történetei annyira hátborzongatóak, mert középpontjukban többnyire rejtélyes bűntények állnak: brutális gyilkosságok, gyermekek elleni bestiális merényletek, pedofília, végzetes balesetek, titokzatos eltűnések, majd véletlenül előkerülő foszló emberi tetemek és számos más válogatott rettenet. Karin Fossum regényei, annak ellenére, hogy ő a krimiírók képzeletbeli trónusán ül, nem pusztán krimik, hanem sokkal többek annál. Radnóti Sándor a Revizor Online virtuális hasábjain nagyon találóan „bűnregény”-ként definiálta a Karin Fossum-műveket, ugyanis az írónő azzal lépi át a klasszikus műfaji határokat, hogy a lélektani regény elemeivel ötvözi a krimi műfaját.

A krimi norvég királynője remek pszichológiai érzékkel és gazdag emberismerettel rendelkezik. Ebből fakadóan mindent tudó narrátorként funkcionál a regényeiben, aki előszeretettel mászik bele a karakterek fejébe, és képes pontos pszichogramot adni minden egyes szereplőjéről, így megismerhetjük a figurák vágyait, félelmeit és motivációit. A regények szereplői ettől élő, hiteles figurákká válnak, és olvasóként azon kapjuk magunkat, hogy együtt érzünk velük, és szurkolunk nekik attól függetlenül, hogy az áldozatról vagy éppen a gyilkosról van szó. Mert az írónő sosem ítélkezik a regények szereplői fölött, inkább meg akarja őket érteni, és az életet a maga komplexitásában próbálja ábrázolni.

Olcsó megoldás volna számára feketén-fehéren kijelenteni, hogy a szerencsétlenül járt áldozat elemien jó, a bűntény elkövetője a megtestesült gonosz, a nyomozók a hősök, akik a kizökkent világrendet hivatottak a helyére billenteni. A regényekben bizonyos értelemben mindenki sérült, a gyilkosok nem vadállatok, hanem teljesen hétköznapi figurák, csak éppen esendőbbek az átlagnál, és nem azért követik el a bűnt, mert sátáni erők kerítették hatalmukba a lelkük. Karin Fossumnál mindenki titkol valamit: a titkok fontos szerepet játszanak a történetek alakulásában, és misztikus réteggel látják el az írónő műveit.

Nyomozói, Sejer és Skarre felügyelők nem sztereotip rendőrkarakterek, akiket általában a krimiirodalomból ismerhetünk. Nem rendelkeznek semmilyen látnoki vagy egyéb különleges mentális képességgel, nyomozási módszereik sem térnek el a hagyományos norvég rendőrségi eljárásoktól. Sejerék egyszerű gondolkodó emberek, akiknek mellesleg az a hivatásuk, hogy bűntényeket göngyölítenek föl, és keresik a gyilkost, akit a nyomozás során szörnyű tetteinek beismerésére kell rábírniuk. Sejer és Skarre még csak nem is központi figurák a regényekben, ők is az írónő nagyszabású sakkjátszmáinak részei: a szerző ugyanúgy tologatja őket a játékasztalon, mint az összes többi bábut. A nyomozók ugyanolyan kiszolgáltatottak a regényekben, mint az áldozatok, az áldozatok gyászoló hozzátartozói és a bűntény hatására fölbolydult közösség tagjai.

Fossum mesterien ábrázolja, hogy a közösség (általában egy kis norvég falu vagy vidéki kisváros) hogyan reagál az adott bűntényre. Visszatérő motívum a történeteiben, hogy a rejtélyes gyilkosság örökre megváltoztatja a közösség lakóinak életét. Regényeire tehát a pszichologizálás nem csupán az egyes szereplők, hanem a társadalom szintjén is jellemző. „Miért vonz minket annyira mások halála?” – tűnődik el Skarre nyomozó az Aki mást szeret című, legújabb Fossum-regényben, és ezzel nem csupán a norvég írónő műveinek, hanem a krimi műfajának lényegére általánosságban kérdez rá. Fossum kitűnően ismeri az emberi kíváncsiság alaptörvényeit, és ezt a tudást leleményesen használja ki a regénybeli közösségek megrajzolásánál, valamint remekül manipulálja ezzel az olvasókat is. Szereplői mellett az olvasóival is képes familiáris viszonyt kialakítani: nemcsak a figurák fejébe lát bele, hanem az olvasókéba is. Ügyesen félrevezet minket azzal, hogy fölkínálja nekünk a mindent tudó olvasó pozícióját, hogy már a regény legelején biztos kézzel nagy téteket tegyünk arra, hogy ki a gyilkos. Persze ahogy haladunk előre a cselekményben, egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy tudásunk a bűntényről egyre homályosabb, és minden szín a fonákjába kezd átfordulni: a regény utolsó oldala után tökéletes a zavar, mert rájövünk, hogy nem tudunk semmit.

Karin Fossumnak eddig öt regénye jelent meg a Scolar Kiadónál Szöllősi Andrienne fordításában: Ne nézz vissza (2009), Indiai feleség (2009), Aki fél a farkastól (2010), Az Ördög tartja a gyertyát (2010). Az ötödik regény, az Aki mást szeret a könyvfesztiválra jelent meg szintén a Scolar Krimik sorozatban, Patat Bence fordításában. Az írónő a fesztiválon tiszteletét is teszi hazánkban, ahol mindenképpen érdemes lesz az új könyvért a Királynő elé járulni.

Szerző: Hercsel Adél

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr124495994

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.