Olvass!

KönyvesBlog

Cheatkódok a jelenhez - Bari Máriusz: Damage Report

2012. május 19. tssu

Bari Máriusz, Damage Report, 2012, Mangafan Kiadó.

Most huszonnyolc éves a Neurománc, a sci-fi portálok egymás után robbantják a cikkeket, hogy naprakész-e még a múlt évszázad legjelentősebb víziója és ha körbenézel, naprakész annyiból, hogy jelen lett belőle.” (290)

Damage Report - gyakorlóterep jelen és jövő között címmel jelent meg április elején Bari Máriusz (azaz Damage von Rock) első könyve, amit hívhatunk jelentésnek (kárfelmérő helyzetjelentés, ha komolyan vesszük a címet), tekinthetünk cyberpunk tankönyvnek, mely felvilágosítja az érdeklődőt és kézenfogja a már beavatottat, de nézhetünk rá úgy is, mint egy redbull-kávéval fölturbózott ügynök agypettingjére, ami a fikciótól sem távoli világba enged bepillantást, hogy a súlyos borzongások után újrafrissítsük tumblr dashboardunkat, vagy a facebookunk üzenőfalát.

Damage nyelvezete ugyan nem mindennapi, a sodró mondatokkal és számtalan oldal- és lábjegyzettel turbózott textus azonban sok mindenre képes, főleg, ha meglátjuk benne a szövegjátékokat, melyek igazán élvezetessé teszik a könyvet. Széljegyzeteivel folyamatosan megkérdőjelezi és árnyalja a főszöveg jelentését, értelmezhetőségét. „Ha a nyelv épségéért remegve aggódó, napfényre hamvadó bölcsész vagy, barátkozz meg vele, vagy GTFO.” (7) - hívja fel a figyelmünket az elbeszélő már rögtön az első lapon, s e kinyilatkoztatás elég ahhoz, hogy rájöjjünk, a Damage Report számtalan nyelvi (és gondolati) akadálya-buktatója bizony nehéz terep, ám olyan ez, mint az egyszeri bicikliküllő - ha elkapja a vádlidat, akkor aztán nem ereszt, csak akkor, ha már neked is nagyon fáj.

Négy hang dominál a Reportban, s ezek hozzák létre a már említett többféle olvasás lehetőségét. A kritikának és/vagy társadalomrajznak tekinthető részek (ez egyébként a könyv első fele) végigveszik a BTTT-orákulum jóslatait (a BT Technology Timeline, mely képes arra, hogy feedekből és egyebekből 80-85 százalékos pontossággal megjósolja a jövőt) és hol megrázó, hol inkább nevettető következtetéseket vonnak le gyarlóságainkkal kapcsolatban.

A huszonegyedik század forradalmai, persze ugyanúgy léteznek. Csak egy hétig tartanak. Jó esetben. Megrágjátok, lájkoljátok, berételitek, pluszegyezitek, széttrolloljátok, megveszitek, hazaviszitek, ráveritek, fel a blogra, belájkoljátok, pluszegyezitek, jöhet a következő forradalom.” (36)

Hisz tény, hogy a virtuális valóságból mindenütt társkereső oldalakat létrehozó (te is csekkolod az ismerőseid facebook-képeit), szétforgácsolt személyiségű, gyökértelen és türelemre képtelen fölgyorsult társadalom nyugtatórutinjává lett az online lét.

A kemény kritikát fogalmazó, hitevesztett elbeszélő folyamatosan kilép a teremtett szövegből, kiszólásaival egyrészt kiválóan oldja a feszültséget („ennyire kiszámítható az emberi faj? Ennyire. [APEH-pina-ingyen, mondja az ex-újságíró énem.]” (137)), másrészt ezzel megteremti a következő olvasatot, aki ugyan látja a pusztítást, ám mégsem veszi komolyan saját jóslatait.

Az emberiség másik fele meg legyártja azt a kaviárt a hűtőmben, ami 2014-ig nem jár le meg egyébként is jön a Diablo 4, miért lenne vége a világnak as we know it.” (131)

Ebben persze benne van az is, hogy mivel a sci-fi sem a jövőt jósolja (csak a lehetséges variációkat), úgy mi sem tudjuk megmondani mi lesz holnap, a jelenben élünk, legyen ez átok vagy áldás. Az elbeszélő cinikus-ironikus közbevetései így kerülnek kordába, s így kaphat teret a harmadik olvasat is, melyben Damage von Rock bevezet minket a cyberpunk történetébe.

Ha a Damage Reportot cyberpunk tankönyvként olvassuk, akkor elismerően csettintünk, hiszen a tananyag ugyan csak a könyv második felében kerül terítékre, ott viszont elindul a lavina. A nyolcvanas, kilencvenes, duplanullás évekről átfogó filmtörténeti eszmefuttatást kapunk, majd jönnek a zenék, a divat és a szubkultúra egyéb sajátságai japán, francia és magyar vonásokra (is) lebontva.

A húspiacról és a közösségi hálózatok árnyoldalairól értekező Damage továbbgondol: a negyedik (de talán nem utolsó), a többivel párhuzamosan futó olvasat egy olyan csak sejtett fikcióba rángatja a felkészült befogadót, mely a BTTT jóslásoktól ugyan nincs távol, ám a józan paraszti észtől nagyon is: gépekkel pótolt testrészek, látószögből kizárható nem kívánt ismerősök és a bőr mint reklámfelület olyan - inkább fikciót ígérő - sajátosságai a könyvnek, melyek alapját akár kitalációnak is tekinthetjük a Damage Reportot, persze csak ha merjük.

Adrenalinból, lelkesedésből, dühből és frusztrációból született könyv Bari Máriusz vaskos útmutatója, mely a 391-edik oldalon elhelyezett ars poeticának tökéletesen megfelel, mert igazán nagyot szól, csak legyen aki meghallja, hisz „Az ember az érzelmek valutaváltója, ha a mechanizmust megtalálja, bármiből tud bármit csinálni”(391). Így legyen.

 


 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr24516314

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.