Olvass!

KönyvesBlog

Joyce-ológia: kezdőknek és haladóknak

2012. június 17. aprobuba

Van benne leányregény-paródia, pokoljárás, pornográfia és az angol próza stílustörténete a középkortól a könyv születéséig. 1904. június 16-án Leopold Bloom járta be a regényvilágot, az Ulysses újrafordításának megjelenése alkalmából mi is ezt tesszük.

P.s.U. Annus 1 Post Scriptum Ulixes
Az Ulyssesszel új időszámítás kezdődött, Joyce (Proust, Kafka és Mann mellett) nem hiányozhat semmilyen irodalomelméleti vagy narratológiai bevezetőből. Ezra Pound tisztelegve Joyce előtt szimbolikus határvonalat húz, kalendáriuma 1921.október 31-ével kezdődik, azon a napon, mikor Joyce befejezte az Ulyssest. A regény befejezése utáni első nap 1.p.s.U. Héphaisztosz első napja.

A angol prózatörténet
A tizennegyedik fejezetben Joyce végigmegy az angol próza stílustörténetén a középkortól az író koráig, miközben a regény hőseinek története is folytatódik, és egy szülés is lezajlik. „Tudományos közhely – mondja Kappanyos András, a Magyar James Joyce Műhely vezetője – hogy az egyedfejlődés fázisai megismétlik a törzsfejlődés fázisait, ugyanúgy viselkedik ez a fejezet is, majd a végén egy kortárs szleng káoszba fúl.” A fordító számára ez az újrafordított fejezet a legkedvesebb: „Ebben a hat oldalban minden egyes megszólalásról kiderítettem, hogy ki mondja és mit is mond, ennek alapján születtek a megoldásaim. A végső, magyar szövegben ez persze visszahullott a káoszba. De ez a hihetetlenül megmunkált káosz úgy gondolom, jelképes tömörítése Joyce poétikájának.”

Szentkuthy a magyar Joyce?
Az Ulysses első magyar fordítója Gáspár Endre volt, a művet 1947-ben adták ki. 1974-ben jelent meg újra, ekkor már Szentkuthy Miklós fordításában, akit sokszor a magyar Joyce-nak neveznek. „Mind a ketten az egyházi közegben nevelkedett, latinos- görögös műveltséggel rendelkező, soha fel nem növő pajzánkodó bölcsészfiúk” – hasonlítja össze nagy vonalakban Szolláth Dávid Szentkuthyt és Joyce-t. Kappanyos szerint az egykor mélyen vallásos, de vallással szakított íróban és fordítójában szintén közös, hogy a világmagyarázattal mint rendszerrel szakítani képtelenek voltak. „De Szentkuthynak tényleg mindenről az jut az eszébe, ezzel még Joyce-on is túltesz.” Mindemellett Szolláth szerint az Ulyssesben szexualitás és a szexuális tabuk megsértése semmit sem kopott a posztviktoriánus kor óta. „Az 1922-es szöveg olyan zavarba ejtő, blaszfém, minden képzeletet felülmúlóan határsértő, ami még 2012-ben sem mikrofonképes.”

Ponderosa Tudor Rózsa
Az újrafordítás első fejezeteiben még sok szentkuthyzmus maradt, majd a regény további felében szinte már csak az új fordítói megoldások találhatóak. „Az első megszólaló Buck Mulligan, aki egy kifejezetten cinikus, csúfondáros, nagyon művelt, de semmilyen értéket nem tisztelő figura. Ő mindenből viccet csinál, durva, trágár, de ugyanakkor sznob viccet. Ez a hang Szentkuthynak nagyon bejön, borzasztóan eltalálja. De később ugyanezt a hangot más szereplőkre is alkalmazza, ahol viszont már egyáltalán nem működik” – fejti ki Kappanyos. Szolláth úgy véli, ami zseniális és megtartható volt a Szentkuthy-fordításban, azt megtartották. „De rengeteg olyan rész van, amely bár zseniális, de rongálja a szöveget, az eredeti struktúráját. Mikor a temetésen Bloomnak eszébe jut egy kuplé, Szentkuthy nem bírja ki, hogy ne vicceljen, és azt írja a fordításban: Mea cuplé. Ennek egy Szentkuthy legjobb mondásai gyűjteményben jó helye lenne, de semmi köze az eredetihez. Bloom itt nincsen vicces hangulatban.” Szentkuthy túlírásai, túldíszítései sok helyen nem tesznek jót a szövegnek. A regény elején Joyce azt írja, hogy „A ponderous Saxon”, ami nehézfejű szászként fordítható. Mindebből Szentkuthynál „Ponderosa Tudor Rózsa” lett. Ez a fordítók szerint messzebb viszi az olvasót, mintha az eredetit olvasná és értené. A Magyar James Joyce Műhely legnagyobb feladatának tekintette ezen szentkuthyzmusok visszanyesését az újrafordításkor.

Popkult
A szöveg nagyon mélyen gyökerezik az 1904-es Dublin populáris kultúrájában is. Számtalan akkori celeb, szórakozóhely, reklámszöveg fordul elő a regényben. „Ezeknek mind utána kell járni, ez az a lehet, hogy nem szimpatikus filológiai munka, amelyet nem lehet megúszni” – mondja Kappanyos. Szentkuthy fordítása óta megváltoztak a fordítás iránt támasztott követelmények, 1974-ben nem lehetett utánakeresni minden 1904-es kulturális utalásnak, és bár Szentkuthy is sokkal a saját olvasói előtt járt, de nem voltak meg a mai segédeszközei. A mi olvasónk viszont beírja a Google-be az idézetet, és azt mondja: Ezt nem tudtátok, Úr Isten!”

Az állatorvosi ló
A sokak által lefordíthatatlannak és érthetetlennek tartott Ulysses-t egészen más okokból veszi körül misztikus légkör itthon, mint az angolszász területeken. Kiss Gábor szerint angolszász kontextusban az anglisztika felfutásával párhuzamosan nőtt a regény ázsiója és lett egyfajta állatorvosi ló az Ulysses, ettől vált misztikussá a státusza. Magyarországon ezzel szemben egyáltalán nincsen túlértelmezve a regény, viszont a fordítását és Szentkuthyt tekintve miszticizmus veszi körül. A szöveg trágárságokban, halandzsában és Szentkuthy barokkos megoldásaiban tobzódik. „Vicces módon nekünk tudományos eszközökkel lehet visszanyerni valamiféle eredeti értelmet, amelyet más helyeken épp a tudomány látszik elfedni” – világít rá Kiss, aki reméli, hogy a miszticizmust sikerült lerántani az Ulysses-ről az új fordítással. Ennek ellenére azért ő sem vár olvasási forradalmat. Szolláth hisz abban, hogy a regény élvezetéhez nem kell tudni a Joyce-ológiát, Homéroszt, a biblikus, zsidó hagyomány minden részletét, a rengeteg ír, kelta kultúrkörbe visszavezető utalást, Shakespeare-t. „A nehézségek akkor jönnek, amikor szemináriumi vagy szakdolgozatot kell róla írni, vagy le kell fordítani - tudniillik akkor már elvárás, hogy az ember tisztában legyen a részletekkel, ismerje a Joyce Studies vonatkozó részeit" – vallja Szolláth, aki szerint az Ulysses esetében érdemes megmaradni örömolvasónak.

A lepattantak
„Igazságtalan lenne azt mondani, hogy azok mind névtelenek lennének, akik az első pár fejezet után feladták az olvasást." – mondja Kappanyos. Babits Mihály, Lukács György és Szerb Antal finoman szólva nem volt rajongó , utóbbi blöffnek tartotta az egészet. Kappanyos szerint tehát nem tilos nem szeretni az Ulysses-t. Aki lepattant róla – fordítástól függetlenül, mert sokan vannak angolok is – azok nem találták meg a megfelelő olvasási üzemmódot. „Ide úgy kell belépni, mint egy hihetetlenül megépített, teljes világba, egy univerzumba. Az Ulysses az 1904-es Dublin univerzuma. Hihetetlenül gazdag, a szokványos könyvolvasással szemben nem csak egy irányban olvasható. Miközben olvassuk, az ember kialakít egy mentális térképet, és bebarangolhatjuk a világot. Tizenöt éve foglalkozom ezzel a művel az első erről szóló tanulmányomtól számolva, és egy pillanatig nem untam, az utolsó korrektúrát is élveztem. Az Ulysses olvasni tanít” – vallja Kappanyos.

Lakatlan szigetre ideális
Az Ulysses nem csak a hossza miatt a legnagyszerűbb könyv egy lakatlan szigetre: „Ha az ember egy lakatlan szigetre készül, és csak egyetlen könyvet vihet magával, akkor arra ez az ideális, mert egy teljes világ van benne, egy teljes város az összes lakosával, és azok összes vágyával, álmával, félelmével, gondolatával, az elrontott életeikkel" – mondja Kappanyos. „Az Ulysses viszont nem abban az értelemben teljes világ, ahogy Dante vagy Homérosz művei, azok héroszok, istenek világai. Az Ulysses az emberek világa, mindent magunkkal vihetünk egy könyvnyi tárgyban.”

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr14593372

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.