Olvass!

KönyvesBlog

Kondor Vilmos - Az ember, aki miatt a magyar krimiről beszélünk

2012. augusztus 14. .:wendy:.

kondor-vilmos.jpgKondor Vilmos volt az a szerző, aki gyakorlatilag majd fél évszázaddal a műfaj kialakulása után először adaptálta tisztán magyar miliőbe a hardboiled krimit és a klasszikus amerikai noirt. Az álneves szerző titokzatos figura, ezért interjúztunk is vele, ha már a magyar krimi meg- vagy újjászületését főleg neki és regényeinek köszönhetjük.

Amilyen későn, olyan erősen robbant be a köztudatba Kondor és főhőse, Gordon Zsigmond, a Budapest-sorozat nemcsak a magyar olvasókat ragadta magával, hanem szép sikereket ért el külföldön is. Az első Kondor-regényt, a Budapest noirt például már megjelenése után egy évvel, 2009-ben lefordították lengyelre, majd olaszra, németre és franciára, Amerikában pedig idén jelent meg a kötet a neves HarperCollins kiadó gondozásában. Kondor regényeit mostanra azon között a sikeres kelet-európiai krimik között tartják számon, amelyek több kritikus szerint olyan forradalmat indíthatnak el a krimi világában, mint azt korábban a skandinávok tették.

Kondor Vilmos könyvei bár a kétezres években íródtak, mégis egy olyan világot idéznek meg, amely bár már letűnt, a kelet-európai olvasókhoz mégis közel áll. A Budapest-sorozat első darabja a Budapest noir 1936-ban játszódik, és az évek során Kondor könyveiben feldolgozta a huszadik század első felének egész magyar történelmét. Az idei könyvhétre megjelent ötödik, elvileg befejező rész a Budapest novemberben című kötetben a főhős Gordon Zsigmond már az ötvenhatos események középpontjában találja magát. De mielőtt azt gondolnánk, hogy Kondor sorozata amolyan krimibe oltott történelemkönyv, megnyugtatunk mindnekit, igazi sötét bűnregényekkel van dolgunk, ahol például a drog és a szerencsejáték ugyanolyan hangúlyosan van jelen, mint az Európát megrázó történelmi események vagy a mocskos politika.

Amellett, hogy Gordon Zsigmond egy titokzatos újságíró, aki még titokzatosabb bűnügyek után nyomoz, maga Kondor Vilmos (ugye észrevettük a nevek összecsengését, nem véletlen!) is számos meglepetést tartogat nekünk. Az első az, hogy valószínű nem is létezik! Mert bizony még soha senki sem látta! Ha képeket keresünk róla az interneten, mindössze egyetlen egyet, a Wikipediás adatlapjához feltöltöttet találjuk meg többféle méretben és megvágva, de interjúkon, és kötetbemutatókon készülteket nem. Hogy miért? A hivatalos válasz az, hogy szerzőnk kerüli a nyilvánosságot, a legkevesebb személyes információt árulja el magáról, interjút csak emailben, a kiadóján keresztül ad. Csoda, hogy meg vagyunk győződve róla, Kondor nem mást mint egy álnév, egy jól felépített karakter, ugyanolyan figura, mint főhőse Gordon?

De rendes olvasóként hiszünk abban, Kondor létezik valamilyen formában, épp ezért megpróbáltuk szóra bírni, hogy megtudjunk néhány közelebbi részletet életéről, de mint látni fogják, ez jóindulatúan mondva is csak felemásan sikerült. Szerzőnk készséggel válaszolt ízlésére, műveire, valamint a rá ható filmekre és könyvekre vonatkozó kérdésekre, de a személyét illetőeket válasz nélkül hagyta. Hiszen egyetlen apró részlet, elszólás, amely eddig nem szerepelt a sajtóban, rést üthet a gondosan felépített pajzson, az inkognítón.

Ugyan a könyvhétre megjelenő Budapest novemberben a sorozat befejező regénye, de interjúiban egyértelművé tette, hogy lehet még számítani Gordon Zsigmond felbukkanására 1956 előtti időpontokban. Mikor és milyen formában?

Folyamatosan írok novellákat Gordon főszereplésével, hiszen sok olyan történetbe botlok, amelyek vele estek meg, csak meg kell írnom őket. Az időpontok vegyesek: 1921-ben játszódik az első (Ifjú Mariska hétköznapi halála), és valamikor 1935-ben az eddigi utolsó Négyen voltak címmel. A következő novella is a harmincas évek elején játszódik majd, de ez egyáltalán nem zárja ki, hogy akár a negyvenes vagy az ötvenes évek eleje ne jelenjen meg más rövidebb írásokban. Tele vagyok történetekkel, és Gordontól nem szeretnék búcsút venni, mert az az igazság, hogy jobban megkedveltem, mint ahogy azt az elején gondoltam.

Korábban egy interjúban kizárta annak a lehetőségét, hogy a szocializmus időszakában játszódó krimit írjon: "Az 1945–1989 közti időszak között pedig még a „hivatalos" krimik is falsnak hatottak, hát még egy hard-boiled milyen lett volna. Főhősünk megveri a kerületi párttitkárt, majd megfenyegeti, hogy betöri a Škodája lámpáját, ha nem árulja el, ki rámolta ki az ékszerüzletet a Vörös Hadsereg utcában, a Lenin-szoborral szemben? Nem, ez nem járható út." Aztán pár év múlva, most kijön egy '56-os hard-boiled regénnyel. Akkor most hogy van ez?

1956 őszén - ha csak 10 napra is - "felfüggesztették" a szocializmust, mint ahogy azt maga is pontosan tudja. Kérdésének hangneme akkor lenne jogos, ha ez a regény nem abban a tíz napban játszódna, és még Skoda sincs benne, csak egy Pobeda.

Biztos, hogy a Kádár-kori magyar valóság alkalmatlan terepe a hard-boiled krimiknek? Ha csak Berkesi András regényeiben megjelenő eltaláltabb jeleneteket, a diplomáciai futárok titkos történetét, vagy a Moldova György által megörökített Tonhauser László kalandjait veszem, már elbizonytalanodom...

Szíve joga, mennyire bizonytalanodik el (pláne ilyen olvasmányok után), én továbbra is úgy gondolom, hogy néhány véletlenszerű kivételt leszámítva a Kádár-kor alkalmatlan szín- és háttere a hiteles kriminek, nemcsak a hard-boiled változatnak. És ebbe beleértem a tényregény gumikategóriáját is, hiszen Moldova nem regényt írt Tonhauserről, hanem (mondjuk így) dokumentumkönyvet, hiszen az egyébként kiváló Bűn az élet az, és ezt a két kategóriát nem érdemes keverni. Azt meg soha nem vitattam, hogy Berkesinek vannak eltalált jelenetei, ahogy az éra jeles krimiügyi szakdolgozóinak is voltak eltalált mondatai - ez azonban nem jelenti azt, hogy olyan regényt tudna említeni abból a negyven évből, ami ideológiai terhektől mentesen, a didaktikusságtól szabadon, értelmesen mesélt el érdekes és izgalmas bűnügyeket. András László több olyan könyvet is letett az asztalra, amelyek akár még a krimi kategóriájába is beleeshetnének, ha ezeket a kategóriákat tágan értelmezzük. (A Madách-rejtély című "nyomozása" egyébként kiemelkedő munka.) Nyugodtan vitatkozhatunk a témáról, de amit írt, az nagyjából olyan, mintha azt mondaná: egyszer látott egy mongol tengerészt, ergo a mongol tengerjáró nép, és ha ők azt mondják, hogy hajózni márpedig kell, akkor nem lehet kérdés, hiszen óceánok vad viharaiban edzett, ősi hajósdinasztiák népéről van szó.

Fog-e írni esetleg jelenkori hard-boiled regényt? Többször nyilatkozott egy napjainkban játszódó regény ötletéről.

Ötlet van, csak kedvem nincs hozzá. Minél többet gondolkodom rajta, annál kevesebb indíttatást érzek egy kortárs krimihez.

A nyolcvanas évek Magyarországán is tudta tartani a lépést a világ krimi irodalmával? Hogyan jutott hozzá az angol és francia nyelvű kurrens krimikhez?

(Erre a kérdésre nem kaptunk választ.)

A Budapest romokban olvasásakor sokszor járt a fejemben a Harmadik ember Anton Karas szerezte főtémája. Melyek a kedvenc noir filmjei? Hatottak-e valamilyen formában a Budapest-sorozatra?

Hogyne hatottak volna, de hogy pontosan milyen formában, nem tudom megmondani. A könyvek sokkal élénkebb nyomot hagynak bennem, ugyanakkor a Hosszú álom felejthetetlen élmény volt számomra, A harmadik ember szintúgy, vagy a Külvárosi őrszoba is. A modern noir azonban még ennél is jobban megfogott, a Red Rock West, a Halálkanyar, a Végső csábítás vagy a Sötétség után, kedvesem. Talán a hangulatot keresem és kedvelem, ám gyanítom, hogy jobban szeretem ezeket a filmeket, mint amekkora hatást gyakoroltak a regényeimre.

Ön a hetvenes évek második felében Párizsban járt egyetemre. Hogyan jutott ki?

(Erre a kérdésre nem kaptunk választ.)

Nem gondolt arra, hogy nem jön vissza, hogy disszidál?

(Erre a kérdésre nem kaptunk választ.)

Ön nagy rajongója Jim Thompsonnak. Látta a "Killer Inside Me" 2010-es Michael Winterbottom-féle feldolgozását?

Igen, láttam, és a film érdemeit elismerve sajnos az volt az érzésem, hogy pont azt az őrületet nem sikerült visszaadniuk, ami a regény sajátja.

Árulja el, mely valós történelmi személyek kaptak (nagyobb) szerepet az új regényben?

Ebben a regényben sokkal kevesebb a történelmi szereplő, mint az előzőekben, ők is főleg újságírók vagy bűnözők.

Számíthatunk-e arra, hogy Kondor Vilmos fizikai valójában kiáll valaha a nyilvánosság elé?

(Erre a kérdésre nem kaptunk választ.)

Mikor járt utoljára Budapesten?

(Erre a kérdésre nem kaptunk választ.)

A Kondor-regények sorban

budapest-noir.JPGBudapest noir, 2008.

A regény főszerelője Gordon Zsigmond az Est bűnügyi újságírója egy meggyilkolt zsidó lány ügyében kezd nyomozni 1936-ban. A vészterhes időszak miatt Gordon nemcsak egy bűnügy szálait bogozza ki, hanem a kor Budapestjének politikai helyzetéről és tablót fest az olvasónak. A regény sikerének titka, hogy Kondor zseniális eredetiséggel mutatja be a harmincas évek hangulatát, történelmileg és nyelvileg hű világot teremt.

bünös-budapest.JPGBűnös Budapest, 2009.

Három évvel később találkozunk újra Gordonnal, aki most 1939-ben a Magyar Nemzet munkatársa és a megnyitott magyar-lengyel határról készül tudósítani, ahol sok tízezer ember készül menekülni a német és szovjet csapatok elől. De Gordon ezúttal sem elsősorban a történelemmel, hanem inkább az alvilággal foglalkozik: kártyabarlangok, drog és szervezett bűnözés. Ilyen bűnös hely volt a harmincas évek végén Budapest.

budapesti-kém.JPGA budapesti kém, 2010.

1943-ban járunk és Budapesten még nincsenek harcok. Gordon egyrészt a Reutersnek dolgozik, másrészt merőben új szerepben találja magát: elvállalja az Államvédelmi Központ vezetőjének megbízását - aki mellesleg Karády Katalin szeretője - és "futárként" viszi külföldre a magyar kormány információit. De amikor összekötőjét megölik és maga is életveszélybe kerül, újra azt csinálja, amihez a legjobban ért: nyomozni kezd. Nagyszerű kémregénybe csöppenünk tehát.

budapest-romokban.JPGBudapest romokban, 2011.

Ahogy a címben is olvasható a háború utáni évben, 1946-ban, a romokban álló Budapesten vagyunk és Gordon körül most sem nyugodt a levegő. Sőt, mindenfelöl titokzatos hullák kerülnek elő, akikben az a közös, hogy bűnös módon szerzett vagyonuk szőrén-szálán eltűnt. Hogy hol van ez a pénz és ki a gyilkos, kiderül természetesen, és eközben Gordon által megismerjük a háború utáni zürzavaros fővárost és a kommunista titkosrendőrség működését is.

budapest-novemberben.JPGBudapest novemberben, 2012.

Az idei könyvhétre megjelenő, a Gordon-regényeket lezáró kötet 1956-ban játszódik, huszadik századi magyar történelem utolsó nagy eseménysoroztának idején, Gordon Zsigmond mégsem a forradalomról ír, nem a vészjósló közeljövőről, hanem egy olyan gyilkosról, aki a szeretteire jelent halálos veszélyt, egy gyilkost, akit ha ő nem állít meg, senki sem fog.

Pallag Zoltán - Szekeres Dóra

A cikk eredetileg a Könyves Magazin negyedik számában jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr594664200

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.