Olvass!

KönyvesBlog

50 éves a James Bond-film

2012. október 05. Fleuriste

Október 5-én lesz ötven éve, hogy Londonban először levetítették a James Bond-filmek közül a legelsőt, a Dr. Nót. Ebben Sean Connery játszotta a főszerepet, aki összesen ötször bújt a 007-es ügynök bőrébe. Rajta kívül még George Lazenby, Roger Moore, Timothy Dalton, Pierce Brosnan formálhatta meg őfelsége legtitkosabb ügynökét, újabban pedig Daniel Craig indul Bondként a bűnözők nyomába és dobogtatja meg a veszedelmesen szép nők szívét.

Sean Connery amúgy annak idején hosszas válogatás után kapta meg a főszerepet, amelyet először Cary Grantre akartak osztani. Az író, Ian Fleming mindenesetre nem volt elragadtatva a Dr. No filmváltozatától: miután egy előzetes vetítésen alkalma volt megtekinteni, állítólag csak annyit mondott, hogy „egyszerűen szörnyű”.

Nem a Dr. No volt egyébként az első a James Bond-regények sorában, az csak 1958-ban jelent meg, a Casino Royale, Az élni és halni hagyni, a Holdkelte, a Gyémántok az örökkévalóságnak és az Oroszországból szeretettel című kötetek után. Fleming összesen tizenkét Bond-regényt írt (volt, ami már csak posztumusz jelent meg), ezenkívül több novellájában is megörökítette a brit titkos ügynök figuráját. Ez utóbbiak közül több 1960 és 1964-ben kötetben is megjelent, utóbb pedig a novellák közül ötöt megfilmesítettek – ezek közé tartozik a 2008-ban bemutatott A Quantum csendje is.

A fáma szerint talán nem is beszélhetnénk ma a Bond-sorozatról, ha Ian Flemingnek 1953-ban nem sikerül egy nagyon is előnyös munkaszerződést kicsikarnia: eszerint a lap, ahol újságíróként dolgozott, lehetővé tette számára, hogy minden nyáron két hónap szabadságra menjen. Ez idő alatt írta meg regényeit jamaicai birtokán. Ja, és hogy mi volt a hely neve? Goldeneye.

Nem titok, hogy James Bond figuráját Fleming több élő személy tulajdonságaiból gyúrta össze, akikkel még a tengeri hírszerzésnél dolgozott együtt a második világháború idején. Köztük volt például Conrad O'Brien-ffrench brit titkos ügynök, akivel Fleming az osztrák Kitzbühel lankáin találkozott, ahol O'Brien-ffrench a harmincas években a német csapatmozgásokról igyekezett tájékozódni. A lehetséges ihletők között említik még Wilfred Dunderdale-t, aki közel negyven éven át dolgozott az MI6-nek, és akinek nagyvilági életstílusa (imádta a szép nőket, a gyors autókat, a méretre készített öltönyöket) nagy hatással volt Flemingre. De az írót nagyban inspirálta saját testvére, az ugyancsak a hírszerzésnél dolgozó Peter, illetve Fleming a saját mániáit is átragasztotta fiktív hősére, így például ő volt az, aki a való életben a vodka-martinit inkább rázva és nem keverve szerette.

Az ügynök neve egyébként nem az író agyából pattant ki: James Bondnak hívtak ugyanis egy amerikai ornitológust, aki előszeretettel tanulmányozta a karibi térség madárvilágát, és még könyvet is írt a témáról, a neve pedig nagyon megtetszett Flemingnek. A számot (007) pedig egy 16. századi angol polihisztor, John Dee használta, mégpedig az I. Erzsébet királynőnek címzett leveleit szignálta ezzel a számsorral, jelezve, hogy azokat szigorúan csak és kizárólag a királynő olvashatja el.

Ian Fleming halálával nem szakadt meg a Bond-regények sora. A hagyatékát kezelő szervezet ugyanis több írót is felkért (például Kingsley Amist vagy John Gardnert), hogy folytassa a titkos ügynök kalandjait. Idén áprilisban azután kiderült, hogy a következő Bond-regényt William Boyd brit író és forgatókönyvíró jegyzi, ennek megjelenése jövő ősszel várható.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr274820260

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.