Olvass!

KönyvesBlog

Behúz a cirkusz varázslatos világa

2012. október 16. florescu

B+

Erin Morgenstern: Éjszakai cirkusz

ford.: Rakovszky Zsuzsa, Libri, 2012, 407 oldal, 3990 Ft

Morgenstern steampunk tündérmeséje hosszú utat járt be impozáns formában való megjelenéséig. A hat éven át tartó javítások és átírások jócskán kiterebélyesítették az eredeti történetet, új szereplőkkel és térelemekkel bővítették a szöveguniverzumot, szinte kifordítva ezzel azt az eredeti koncepciót, amit az ügynökök éveken át visszadobáltak a fiatal amerikai írónőnek. A végeredmény azonban talán a szerző várakozásait is felülmúlta. Nincs kétség afelől, hogy a regény alapján jövőre elkészülő mozifilm utólagosan is kipofozza, illetve megvalósítja a szöveget, amely egyébként nem feltétlenül szorul rá az azonnali megfilmesítésre, megállna a saját lábán is. Minden dicséretes tulajdonsága ellenére azonban a szöveg kárára válik, hogy meglehetős hangsúllyal hordozza illesztékeit, hiszen a fokozatosan beépített panelek nem simulnak bele maradéktalanul a mesés világba: a szöveg hangyányit egyenetlen, és annak ellenére, hogy cseppet sem titkolt szándékai szerint olvasói maradéktalan elbűvölésére és elbájolására tör, néha – ezzel halvány ellentmondásban – nem riad vissza a túl direkt megoldások alkalmazásától sem.

Persze lehet, Morgenstern sem volt teljesen tisztában azzal, mit akar elővarázsolni tollából. A különböző trükkök és eljárások, amelyek egyébként hatásosan vonják be az olvasót a cirkuszi kavalkádba, nincsenek pontosan kidolgozva, jószerivel látványos fellobbanásukat követően elenyésznek. Azt is megkockáztatom, hogy bizonyos helyeken a szöveg követhetetlenné válik, márpedig egy hasonlóan sziporkázó könyv olvasásának élményét nem feltétlenül segítik elő a szünetek és a lapozgatások. Néhol nyúlós, néhol kissé bárgyú a történet, a cselekményvezetés olykor-olykor töltelékszerű és izzadságszagú. Mindez azért sajnálatos, mert az Éjszakai cirkusz alapötlete, a narratív váz bámulatos, és Morgenstern jó arányérzékkel vegyíti a mese, a fantasztikum, és a kalandregény által diktált ötleteket is. Éppen annyira „kódolja” a sztorit, hogy az ne legyen idegesítően rejtjeles, szerethető vagy éppen gyűlölhető szereplőivel kapcsolatban pedig módszeresen adagolja a szükséges fogódzókat.

Ügyesen helyezi el a mesés teret a regény viktoriánus valóságában, de kíváncsivá is teszi az olvasót, hiszen nem húz be egyértelmű határvonalakat. Kétkedést, kíváncsiságot szít az olvasóban, akrobatamutatványokat és tükörlabirintusokat helyez el a betűközökben. Szóval Morgenstern debütáló regénye véletlenül sem nevezhető rossz könyvnek, inkább az adhat okot enyhe fanyalgásra, hogy a szerző nem bontotta ki meggyőzően mindazt, amit megálmodott. Márpedig a cirkusz a par excellence játéktér, főleg, hogy Morgenstern cseppet sem fogja vissza magát a fantasztikum terén. Más szempontból azonban óvatos és körültekintő, ott ágyaz meg a cselekménynek, ahol az nem szorul rá, és ott hagy minket egyedül kínzó várakozásunkban, amikor elkelne némi segítség.

Az Éjszakai cirkusz egy szerelmi történetre épül, de minduntalan alakít az alapséma keretein, lévén az alapsztori izgalmas késleltetésével a Celia és Marco közötti viszony helyett annak műveleti terepére, a cirkuszra, illetve a cirkusz szereplőinek bemutatására helyezi a hangsúlyt, lassacskán beléptetve azt a cselekményszálat is, amely a fiatalok között zajló rejtélyes párviadalt követően dönt a cirkusz sorsáról. Miközben a cirkuszról olvasunk, Celia és Marco kapcsolatáról olvasunk, holott egyik vagy másik fél nincs is a színen. Sőt, a cirkusz kialakulásának részletes történetéről, a fura törzsközönség megjelenéséről, a cirkuszt irányító kis csoport összejöveteleiről is olvasunk, miközben minden szem a cirkuszi sátrakra, az elbűvölő mutatványokra, a trükknek álcázott mágiára vetül – Morgenstern ügyesen manőverez szemfényvesztő kísértetkastélyában, és mindvégig fenntartja a feszültséget. Főszereplői csak lassacskán ébrednek rá, hogy milyen párbajban vesznek részt, hogy mi a tét, és hogy kik is a küzdő felek. Attól a ponttól kezdve, hogy pontosan kirajzolódnak az erővonalak, a regény tónusa vészterhesebb, tempója gyorsabb lesz – a mese szövete fel-felbomlik, ahogy a cirkusz addig kifogástalan működését is titokzatos erők zavarják meg. Ezzel párhuzamosan az addig háttérelemekként szolgáló szereplők némelyike kulcspozícióba lép elő, jelentéktelennek ítélt részletek válnak fontossá. Minden készen áll tehát egy nagy leszámolásra.

Varázslatos és fordulatos könyv, amelyet sem mesének, sem „felnőtteknek írt mesének” nem neveznék. Bár ott még nem tartunk, hogy az Éjszakai cirkusz miatt kellene átrendezni a műfajok mindig avíttnak és mesterkéltnek tűnő rendszerét, de tény, hogy a regény ilyen értelemben is képes felfüggeszteni biztosnak hitt érveket és tapasztalatokat. Olvasóinak száma bizonyára exponenciálisan növekszik majd – mozifilm és videojáték ide vagy oda. Minden, Morgenstern regényéről írt negatív kritika pusztába kiáltott szó. A gép forog, az alkotó hátradőlhet.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr44760837

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.