Olvass!

KönyvesBlog

Az árvízi hajós

2012. december 06. .konyvesblog.

B-
Dave Eggers: Az árvízi csónakos, Fordította: Szántó Judit

Park Könyvkiadó, Budapest, 2011, 383 oldal

Dave Eggers regénye elengedhetetlen tartozéka korunk demokrata starter kitjének. A San Francisó-i újságíró és emberi jogi aktivista, irodalmi lapszerkesztő, Az elveszett fiú és az Ahol a vadak várnak szerzője ezúttal a szíriai származású, New Orleans-ban letelepedett férfi, Abdulrahman Zeitun harcát mutatja be, melyet az amerikai társadalom előítéletei, majd a Katrina hurrikánt követő árvíz ellen vív. A tágabb kontextus a szeptember 11-i támadás után kialakult, a Bush-adminisztráció leváltásáig jellemző alaphangulat, a terror elleni háború doktrínájának hétköznapi élhetetlensége. A mű alapja valós események sorozata, a főszereplő és közvetlen környezete létező személyek, a regényben saját nevükön szerepelnek. Eggers az oral history módszerével dolgozott, nagyinterjúkat készített a főszereplőkkel, valamint hosszabb látogatásokat tett Zeitoun szüleinél Szíriában. Saját állítása szerint nem tett hozzá jelentős mértékben Zeitounék elbeszéléséhez, próbálta úgy leírni a történetet, ahogy a család megélte a hurrikánt és a következményeit.

Zeitoun sikeres vállalkozó, munkabírásával és állhatatosságával hamar kitűnt a dekadens amerikai társadalom naplopói közül. Először beosztottként dolgozott, majd saját üzletét beindítva egyre több megrendelést kapott, megbecsült tagja lett közösségének, mely még a sikerei ellenére is idegenkedve tekintett rá. Beletörődés helyett rendületlenül dolgozik tovább családja boldogulásáért, felesége viszont, aki keresztény felekezet tagjából vált iszlám hitűvé, már annál nehezebben viseli a hétköznapivá váló megpróbáltatásokat.

A Katrina után Zeitoun a család vagyonának védelme érdekében a kötelező kilakoltatás ellernére a városban marad, hogy a jelképes összegért vásárolt kenujával körbejárja ingatlanjait és egyben segíthesse a városban rekedteket. Alig néhány nap elteltével helyzete kilátástalanná válik és nem a mindent előntő víz, hanem az őt ellenségnek tekintő, tálib terroristának vélő fegyveresek miatt. Az árvíz idején a város nyugalmának biztosítására odacsődített szövetségi és magánkézben lévő fegyveres alakulatok túlkapásai, valamint a terrorelhárítás eszközévé váló katasztrófavédelem (FEMA) a korszak szimbólumaivá váltak. Zeitoun ebben a helyzetben - halászati analógiával élve – mellékfogássá, azaz olyan hallá vált, amelyet a halászok fajtájánál fogva nem akartak kifogni, de mérete alapján a hálóban ragadt.

Mivel elmondása alapján Eggers igyekezett nem hozzátenni a saját interpretációját a faék egyszerűségű Zeitoun elbeszéléséhez, a regényből hiányzik a társadalmi probléma komplexitásának bemutatása, ezért aki az Amerikai história X sokrétűségét keresi, az inkább egy egyoldalú politikai vádiratot talál. A mérlegnek csak egy serpenyője van, ahol a család megbízható barátai szinte mind bevándorlók, hiányoznak a többségi társadalom szerethető tagjai, így a beilleszkedni vágyó család számára még idegenebbnek tűnik a társadalmi közeg, amit végül egy befogadásra képtelen, rossz beidegződésektől zavaros masszának látunk. Legalább ennyire igazságtalan, amikor a főhős felesége a keresztény felekezeti vezető emberi gyarlósága miatt választotta a Korán filozófiájának egészét, ezzel azt az érzetet keltve, mintha az elégséges alapja lehetne bármilyen összehasonlításnak. És ez ismétlődő jelenség, az egyes rendre szembe kerül az általánossal.

A feleségével szemben Zeitoun nem a választások embere. Mindig a nehezebb utat járta, a problémákkal való azonnali szembenézést, miközben mellőzött mindent, ami számunkra hétköznapi, a bizonytalanságot, a kétségeket, a feladást. Mintha Eggers kísérletet sem tett volna arra, hogy közülünk valóvá tegye őt, pedig az előítéletekkel szembeni küzdelemnek fontos része lenne a közös pontok megtalálása. Cselekedeteinek és szándékainak minden önzetlen vektora ugyanarra mutat, mérhetetlen altruizmussal csakis a családja felé, a munkával elérhető fogysztásról való lemondáson át a önzetlenség tengerébe, melyben a fiatalon elhunyt bátyja világverő úszó, másik testvére tengerész volt, ahogy felmenőik is, több generáción át.

Az árvízi hajós utólagos megítélését nagyban befolyásolta a család utóélete. Idén februárban a főhőst elítélték családon belüli erőszakért, Zeitoun súlyosan bántalmazta feleségét, akitől a hurrikánt követően elhidegült. A nyomozás során a hatóságok pénzügyi indítékokat gyanítottak. Haragudhatunk Zeitounra? Mint bűnözőre, biztosan. Érvényét veszítené a regény, melyben a saját elmondása alapján egyszerű hősként tekinthetünk rá? Aligha. Esetleg hiteltelenítheti íróként Eggerst, aki csak rögzítette az eseményeket? Kritikusai szerint a mű hibája a műfajában keresendő. Ezek szerint a regény, non-fiction, oral history és a jelentős társadalmi relevancia ne férnének meg egymás mellett? De igen, így készülnek a regények, amikről hosszasan lehet vitatkozni. És az jó, nem?

Szerző: csörcsillke

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr724938192

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.