Olvass!

KönyvesBlog

Ki volt a legrészegebb az irodalomban?

2012. december 18. barraban

Cserna-Szabó András, Darida Benedek: Nagy macskajajkönyv - avagy süssünk-főzzünk másnaposan

Magvető, 2012, 368 oldal, 2967 HUF

Létezik egy vékony határsáv a mámor és a normalitás között. Van, aki csak szombat délelőttönként toporog ebben a titokzatos világban, mások ott töltik a fél – vagy még több – életüket. Királyok és kalandorok, polgárok és művészek hódolnak az alkohol adta szárnyalásnak, aztán kókadoznak félholtan a másnap könyörtelen csapásai alatt. Ennek állított, ha nem is katedrálist, de kedélyes nemzetközi kocsmát két jeles írónk, végigzongorázva a történelmen az ókori bódulatoktól napjainkig. Darida Benedek és Cserna-Szabó András a Nagy macskajajkönyvben lerántják a leplet az Ujházy tyúkhúsleves titkáról, megírják Az átváltozás katzenjammerológiai értelmezését, a gorbacsovi alkoholtilalom ürügyén a vodkatengerbe mártott orosz néplelket, különleges hangover recepteket tesznek közkinccsé. Méltatják a Hamvas-féle A bor filozófiáját, zenész- és sportolóalkeszek lelkivilágát veszik górcső alá, elemzik Svejk, a derék katona (és Hasek) katzenjammerológiáját. Sokmindenről lehetne írni, amit a kötet boncolgat: mi most az írókra fókuszáltunk, és kiválasztottuk közülük tízet (kivételt képeznek a szimbolisták, mert ők egyszerre többen vannak). Választottjainkat nemcsak irodalmi munkásságuk emeli ki a szürke tömegből, hanem a tajtrészegeskedésre való kivételes képességük is. Íme, a legkiemelkedőbb szeszfogyasztók, és a legféltettebben őrzött másnaposság-kezelő titkaik!

Ilyen volt a könyvbemutató: sok színes történet, tökéletes korhely leves, sztorizó szerzők:

10. Bohumil Hrabal

Ki gondolná, hogy van, aki a másnaposságban is képes felfedezni az élet napos oldalát? Az önmagát genetikailag alkoholistává programozott egyedként jellemző, sörissza Hrabal egyenesen innovatív értékeket talál abban az állapotban, melyet mindenki kőkemény szenvedésnek él meg: „Abban áll a másnaposság ereje, hogy az ember új életet akar kezdeni... másnapos hangulatban, amikor a testem és a lelkem agyon van gyötörve, olyan gondolatok ötlenek fel bennem, amilyenektől máskor megijednék, de ezek a másnapos gondolatok az igazi gondolatok, ezek viszik az embert, ha nem is sokkal, de legalábbis valamivel előbbre." Bohus elfogadta a másnaposságot, sőt örült neki, így nem is keresett rá orvosságot. Élte az életét, mintha a fejében nyávogó éleshangú macska nem is létezne.

9. Hunter S. Thompson

„Hülye fasz volt. Csak neki szabadott"- mondta róla egyik nekrológszerzője. A gonzó újságírás ámokfutó vezére életéből 40 évet remeteként töltött az eldugott coloradói Woody Creekben: imádta a piát és a kokaint, és gyűlölte az embereket. Regényhősei drogokon, tömény szeszen, sörön és egyéb nyalánkságokon élnek, mégsem ismerik és nem is szenvedik el a másnaposságot. Thompsonnak ugyanis nemigen akarózott kijózanodni a korabeli Egyesült Államokban, s a kezelhetetlen, mindenkit sértegető excenrikus zseni végül öngyilkossággal mondott búcsút a folyamatos tudatmódosításnak.

8. Francis Scott Key Fitzgerald

A Nagy Gatsby írója egy Hemingway-visszaemlékezés ürügyén került a kötetbe. A pénztelenség – no meg az 1920-ban életbe lépett alkoholtilalom – elől Európába emigráló Fitzgerald jó pár földalatti, illegális ivászaton túl volt már, amikor Párizsban összefutott Ernesttel. Scott józanon érkezett a kocsmába, és elfogyasztott körülbelül két korty pezsgőt. Ettől olyan rettenetes állapotba került, hogy Hemingway leírása alapján inkább emlékeztetett egy sírjából frissen előmászott zombira, mint hús-vér humanoidra. Vajon mi mindent fogyaszthatott előtte - titokban? Így csinált az emberek megregulázására született – és eleve halálra ítélt - amerikai szeszellenes törvény becsületesen és nyíltan iszogató polgáraiból gerinctelen zugpiást...

7. Henrik Ibsen

A mizantróp norvég drámaíró pokoli agresszíven viselkedett, ha pohár után nyúlt. Botrányokat rendezett, komplett társaságokat sértett vérig, főként azokat, akik az est végén segítettek neki hazatámolyogni. A főutcai Grand Café volt a törzshelye, ahol írás közben megállás nélkül tolta a söröket és a konyakokat – állítólag a tokaji bornak is nagy rajongója volt. Vadkacsa című darabjában pompás másnaposságűző receptet találtak sasszemű katzenjammerológusaink: az egyik szereplő, Hjalmar heringsalátát rakat az ebédlőasztalra, hogy illő módon várja a tegnapi buliban kissé megfáradt, lassan betámolygó, szeszmarta gyomrú vendégeket.

6. A szimbolisták

A fehér ürümfűt tartalmazó abszint a szimbolisták kedvenc, eszméletvesztést okozó játékszere volt.
Verlaine kedvtelve lövöldözött és feleséghajat gyújtott, Van Gogh levágta a fülét, Rimbaud véreset székelt, ha megmerítkezett a smaragd varázsital gyönyörében (utóbbi versei témájául is gyakran választotta a „zöld tündért"). Oscar Wilde pedig úgy nyilatkozott róla, hogy az első pohár után olyannak látod a dolgokat, amilyenek, a második után, amilyennek szeretnéd őket, a harmadik után pedig amilyenek valójában, és ez a legborzasztóbb. A tudásért másnap súlyos vaksággal fizetünk, tehát ha vissza akarjuk szerezni, sürgősen a következő pohár (poharak) után kell nyúlnunk.

5. Jack London

Kerek öt éves korában élte át A vadon szava írója legelső másnaposságát. „Ki voltam merülve, lábam súlya lehúzott, gyomromban valami hárfaszerű remegést éreztem és ez végigreszketett a torkomon át az agyamig. Olyan állapotban voltam, mintha valami méreggel kellett volna viaskodnom. Igazán meg is voltam mérgezve." Hétévesen hasonló okok miatt bolondokházába került, felnőttként csavargásai közepette különbnél különb berúgási módozatokkal ismerkedett meg. Rövid időre szabadult csak meg szenvedélyétől, amikor sikeres íróvá vált, de a szesz ördöge később végleg megkaparintotta. A piálás azonban „nem az ingyen élvezetek világa." - írja London. Másnapossággal fizetünk a mámorért, méghozzá kegyetlenül. Ő mindössze 40 éves koráig fizetett, addig viszont rendületlenül.

4. Ady Endre

Könyvtárnyi szakirodalom áll bárki rendelkezésére Góg és Magóg fiának nem akármilyen alkoholizmusáról. Cserna-Szabóék egy kolozsvári elmegyógyászat 1909-es kórrajzából idéznek: a 32 éves Ady 60-70 cigit füstölt el naponta, veronált szedett, alig aludt, szellemi tevékenységre csak akkor volt képes, ha vedelni kezdett. Endre a másnaposságot is sokra becsülte: „S amikor alkonyul, egyszerre csak, akárhol járunk, nyugtalan s tövábbra is csak nyugtalannak maradó agyunkat, szívünket befogja a mindenség. Ez már egészem művész-érzés. Hangsúlyozom, ez másnap este jön, a legnagyobb emberi érzékenység, ez a szinte a legnagyobb titkokat is kiadó egy vagy két óra." Kezet foghat Hraballal a túlvilágon.

3. Hajnóczy Péter

A gyógysör és a fokozatos kijózanodás elvének megalkotóját 39 évesen döntötte sírba a mértéktelen piálás. Élete vége felé egészséges borokkal kapcsolatos elméleteket alkotott, amiket szabad innia, és azt is eldöntötte, hogy a „jótékony hatású szikvíz mellett a bor tulajdonképpen csak ártalmatlan kísérőfolyadék." A halál kilovagolt Perzsiából című alapregény főhősének egyik gigantikus elázásáról Cserna -Szabóék „alkohol-kalkulátor" segítségével számolták ki, hogy ha a valóságban végigissza valaki azt a mennyiséget, amit a fiú 14 óra leforgása alatt tol le, úgy a felénél kómába esik, majd könyörtelenül meghal (kábé 30 sör, borok, és az esti „gödényszerű vedelésről" nem is beszéltünk). A másnaposságot a hős 70 üveg sörrel gyógyítja. Vajon miben bízott Hajnóczy?

2. Ernest Hemingway

A nyájas olvasó volt-e már annyira atomrészeg, hogy a vécé helyett egy fotelbe ült, dolgának végeztével pedig a csillár zsinórját képzelve lehúzónak az egészet a fejére rántotta? Nos, Ernestnek sikerült. Az öreg halász... írója kamaszkorától minden elképzelhető üveg tartalmát magába öntötte, ami csak a keze ügyébe került Spanyolországtól Afrikáig. Már a reggelije is elképesztő alkoholmennyiség kotyvalékából állt össze, melyet aztán lefekvésig (értsd: ájulásig) folyamatosan pótolt. A katzenjammer fogalma jószerivel ismeretlen volt előtte, mivel a ringlispil-elvet követve perc szünetet nem tartott. A permanens piálást nonstop szexuális aktivitással kombinálta: „Megbasztam minden nőt, akit meg akartam baszni, még olyanokat is, akiket nem akartam..."

1. Charles Bukowski

Szinte hihetetlen, hogy Bukowski 73 évet képes volt futni e földi pályán. Futni? Inkább végigpiálni. A nyomornegyedben született író gyomra már egész fiatalon kilyukadt az embertelen mennyiségű alkoholtól, írni csak beszeszelve tudott, és csakis az élet legeslegárnyékosabb oldaláról, ordítva hányt a Költészet Hetére időzített kaliforniai fellépése előtt, hajléktalanszállókon, börtönökben húzta meg magát. „A szerteszét heverő sörösüvegek, a mindent elborító szemét, a mosogatóban halmozódó mosatlan, a vécét díszítő szarcsík, a fürdőkádat ellepő dzsuva" Bukowski univerzuma. Alka-Selzter és válium kombináció, paradicsomlé és langyos sör, vagy szódabikarbóna, no meg a dugás (az orálszex nem!) segítették át a szeszpause rövidke állomásain, majd jöhetett a következő eszetlen lerészegedés. Charlest senki sem képes utolérni, övé az első hely, ez vitathatatlan.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr294960251

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.