Olvass!

KönyvesBlog

2012 legjobb krimijei

2012. december 31. barraban

Skandináv rémtettekből még mindig megfelelő a felhozatal, itthoni szerzőink is kitettek magukért az idén. Izgalmas krimiket olvashattunk januártól decemberig változatos egzisztenciájú nyomozókkal, akik mindig lelkesen loholnak a bűn nyomában: a jelvénnyel rendelkező hivatásosok mellett akad alkoholista újságíró, gyerekkönyvszerző, és filantróp ápolónő is.

Kolozsi László: Mi van a reverenda alatt?

Kolozsi László újságíró második regénye a katolikus egyház sötét titkaival foglalkozik (és nem a pedofíl papokkal!). Kedvenc nyomozói, Péter és Gábor, a tűz és víz jellemű, mégis egymásra utalt újságíró-kopók a kilencvenes évek Szegedjén igyekeznek megoldani a csavaros bűnügyeket, ami ugye tudjuk, nem volt a Kánaán. Nemegyszer saját életük kockáztatásával kutatják az igazságot, közben isznak, mint a kefekötő, és saját traumáikkal hadakoznak. A Mi van a reverenda alatt? legalább annyira izgalmas, és talán még drámaibb, mint Kolozsi első könyve, a Ki köpött a krémesbe? volt, egyetlen valamirevaló hardboiledkrimi-rajongó polcáról sem hiányozhat.

Agnete Friis-Lene Kaaberbol: Gyerek a bőröndben

A dán szerzőpáros regénye megjelenése után azonnal elnyerte az Év Krimije díjat. A Gyerek a bőröndben főhőse egy Vöröskeresztnél dolgozó, lelkiismeretes ápolónő, Nina Borg, aki a munkaidő lejárta után sem adja át magát a sütés-főzés vagy a házasélet kispolgári örömeinek (pedig otthon férj és két gyerek várja), inkább éjszaka is bajba került menekülteken segít a problémákat kezelni képtelen hatóságok helyett. A Gyerek a bőröndben a Borg-sorozat első darabja: számos enyhébb lefolyású gyerekbetegségtől szenved, de reméljük, hamarosan mindet kinövi. Kiszámítható, ugyanakkor nagyon tisztességes munka, a szokásos skandinávkrimis társadalomkritikával. Azt eddig is tudtuk, hogy valami bűzlik Dániában, de hogy ennyire...

Hakan Nesser: A gonosz arcai

Még a skandináv krimik között is ritka nyomasztó darab Nesser műve. Cserna-Szabó András és Darida Benedek Nagy macskajajkönyve minden idők egyik legdurvább másnaposságát ezen gyöngyszemben fedezték fel: a bevezetőben a (későbbi) első számú gyanúsított elképesztő mennyiségű bor után rakja össze magát másnap reggel, a művelet pedig cseppet sem egyszerűbb számára, mint újjászületni. Ráadásul annyira kész van, hogy mikor egy női hullát talál a fürdőkádban, nem jön rá azonnal, hogy saját feleségét látja. Veeteren felügyelő a bűntény nyomába ered, a kirakós összeillesztése pedig kellően hátborzongató képet rajzol egy szörnyűséges múltról, és egy nem akármilyen indítékról. A végkifejletre még visszagondolni is fájdalmas élmény.

Benedek Szabolcs: A vérgróf

Saint-Germain grófja a magyar fővárosba érkezett, éjszaka éli az életét, soha nem vesz magához ételt... Ki lehet ő? Benedek Szabolcs vámpírregénnyel keresztezte rendhagyó bűnügyi történetét, mely egy, a századelő Budapestjén garázdálkodó, prostituáltakra utazó serial killerről szól. Nem kisebb vendégszereplőkkel találkozhatunk a könyv lapjain, mint Ady Endre, vagy Molnár Ferenc, de hamar áttévedünk a sötét oldalra, hisz nemcsak Szeged, Budapest is pokoltűzre kívánkozik, tudjuk Kondor Vilmos óta.

Camille Lackberg: A kőfejtő

Talán nem ez a svéd írónő legütősebb könyve, mindenesetre kellően idegesítő szereplők művelnek benne roppant gonosz dolgokat, s ez épp elég. Folytatódik Patrik és Erica története: a skandináv krimikhez nem méltó, szokatlanul szimpatikus és normális nyomozóházaspárnak a harmadik kötetben csak az egyik fele aktív bűnüldöző. Másikuk gyereket dajkál otthon, s elátkozza a világ többi élőlényét, aki az ő szenvedései közben munkahelyeken vigadozhat. Az anyai szeretet minden gyötrelem, fájdalmas szoptatás és álmatlan éjszaka ellenére mégis természetes a számára, de ezzel bizony nem mindenki van így. A kőfejtő két szálon fut, a jelenben zajló nyomozás mellett a megoldás a jövőből gördül lassan a mába, a regény pedig jól fejlett, remekül elhelyezett cliffhangerrel ér véget. Epedve várjuk a folytatásokat.

Kondor Vilmos: Budapest novemberben

Kondor megteremtette nekünk Gordon Zsigmondot, történetének fonalát – úgy néz ki – most, az ötödik könyvben szakítja el végleg. A Budapest novemberben 1956-ban játszódik, hammetti ihletésű bűnügyi újságírónk Bécsben azonosítja egy lány holttestét, a nyomok pedig egyenesen a lassan puskaporfelhőbe burkolózó magyar fővárosba vezetnek. Újra itt vagyunk hát Kondor-Gordon univerzumában, még egyszer, utólszor. A rejtőzködő írótól megszokott erős atmoszféra, hűen megrajzolt várostérkép, hitelesen festett történelmi háttér, és az ügyesen mozgatott szereplők mind olajozottan működnek a Bűnös Budapest-ciklus zárlatában. Sokan sajnálják, hogy nincs folytatás.

John le Carré: Egy tökéletes kém

Magnus Pym diplomata – valójában brit titkosügynök – Bécsből édesapja temetésére utazik Angliába. A temetés után egyszerűen felszívódik: miközben családja kétségbeesetten keresi, a titkosszolgálat pedig árulást szimatol, ő egy eldugott tengerparti városkában húzza meg magát, és buzgón körmöli önéletrajzi feljegyzéseit. Miről szólhatnak Pym visszaemlékezései? Mit jelent egy kémnek az apja, a pótanyja, és egy bizonyos Pavel őrnagy nevezetű cseh titkosügynök? Hogyan határozzák meg döntéseinket azok az emberek, akik életünk során körülvesznek bennünket? Le Carré műve családról, barátságról, hazáról, hidegháborúról, árulásról szól, és többek között azt is feszegeti, hogyan dolgozható fel, ha az embert élete egyik legmélyebb kapcsolata olyan személyhez fűzi, aki az ellenséges oldalon áll. Izgalmas, megrázó regény, az író egyik legnagyszerűbb munkája.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr264987635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.