Olvass!

KönyvesBlog

Szépséges halálmese

2013. január 08. nikisze

A
Patrick Ness: Szólít a szörny

Vivandra Könyvek, 224 oldal, 2012.

ELSŐ mondat: “A szörny – ahogy a szörnyek szokása – nem sokkal éjfél után jelent meg”.

Olvass bele!

Ritkán találkozni olyan fiataloknak szóló regénnyel, ami a rákos szenvedést, az anya halálát helyezi a történet középpontjába, és végül mégis egy magával ragadó, felemelő történet szülessen. A regény szomorú alaptörténetéhez egy még szomorúbb eseménynek kellett történnie: A londoni óriáskerék rejtélye című ifjúsági krimi és az Éles és gyors sikoly című cseppet sem könnyed hangú ifjúsági regény szerzője, Siobhan Dowd angol írónő korai halála megakadályozta, hogy megírhassa utolsó regénytervét. A Káosz-trilógiával ismertté vált Ness az írónő tisztelőjeként halála után megírta Dowd elképzelését.

A regényben Conor egy 13 éves kamaszfiú, akinek édesanyja haldoklik, apja Amerikában él új feleségével és „új” gyerekükkel, így a fiú leginkább csak anyai nagyanyjára támaszkodhatna, ha valamennyire is megfelelő lenne a viszony közöttük. Conor persze jó ideig azzal sincs tisztában, hogy mi történik édesanyjával, leginkább csak sejtései és egyre vadabb félelmei vannak. Jó darabig a nagy reménykedésben elfelejtik közölni vele, hogy anyja tulajdonképpen haldoklik.

Egy teljesen érthetetlennek és értelmetlennek tűnő eseménysornak leszünk részesei, egy olyan elfogadhatatlan kínszenvedés tehetetlen tanúi leszünk, ami már alaphelyzetként is fájdalmas és feszültséget keltő: hogyan tudja egy gyerek átvészelni anyja agóniáját.

Conornak közben családi háttere is teljesen bizonytalan, az iskolában is a megtűrt szerep jut neki. Hamar válik a szívatások és gonoszkodások áldozatává, könnyen lesz a komplexusok kiélésére szolgáló látszat-vadak céltáblája. Az már Patrick Ness nagyszerű megoldásai közé tartozik, hogy ezt a közhelyes szituációt felerősíti és megemeli azzal, hogy Conor nemcsak eltűri ezt, hanem mintegy neki járó büntetésként lassan ragaszkodik is a kínzásokhoz, testi fájdalmai tompítják a felfoghatatlan tragédiát és talán teljes magányát, kényszerűen választott észrevétlenségét is. Azonban létezik egy másik szint is, egy másik világ, amiben a fiú szobájában éjszakánként egyre gyakrabban jelenik meg egy mesélő Szörny, aki zavaró, elsőre érthetetlen pozíciójú, különös történetekkel traktálja Conort, és bár azt is sejtjük, hogy a Szörny jelenléte nem hiábavaló, de ottléte sem nem egyértelmű, sem nem megnyugtató. Jim Kay sötét hangulatú, időnként kollázsos, néha elmosódó, olykor fényképszerű, fekete-fehér karcos, tusrajzokra emlékeztető illusztrációi tökéletesen fedik le ezt a mély és nyomasztó feszültséget.

Talán azért érkezett a Szörny, hogy felfalja Conort? A fiút, aki egyáltalán nem fél tőle, hiszen ő csak anyja halálától retteg. Talán azért jött a Szörny, hogy összeroppantsa a házat, vagy őrült dolgokra vegye rá Conort? Vagy talán valami egészen másért érkezett a Szörny? Ki ő? És egyáltalán hogyan érkezett Conorhoz? Hívta valaki vagy magától jött? Egyáltalán létezik?

Hogy milyen szörnyek lapulnak bennünk és milyenek vesznek körül bennünket, pontosan nem tudjuk, szembenézni velük félelmetes és rettenetes. Hogy hogyan élhetjük túl a halált, vagy egy tragédiát, hogyan élhetjük túl a néha legnehezebbnek tűnő valóságot, azaz magát az életet, arra nincsen tökéletes recept. Patrcik Ness könyvében egy tragikus, ám kellő iróniával és némi humorral színezett történetet olvasunk. Egy olyan történetet, amit alig lehet túlélni. És Conor mégis túléli. Úgy látjuk őt, mintha egészen belül helyezkednénk el a lelkében (és Nessre jellemzően sokszor fizikaivá, szinte élővé váló prózájának köszönhetően testében is), és gyakran mintha a Szörnyhöz is egyre közelebb kerülnénk, hogy aztán egyszer csak elengedhessük őt is, mint ahogy annyi mindent elengedni kényszerülünk. A könyv végén az is kiderül, hogy Conornak sikerül-e elengedni azt, amit talán az egyik legnehezebb dolog elengedni az életben.

A cikk a Könyves magazin 5. számában jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr644976433

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.