Olvass!

KönyvesBlog

A sötétség mestere: Cormac McCarthy

2013. január 18. .konyvesblog.

Szereti a vért, a port, a sötétet, szereti Texast. Nem szeret beszélni magáról, nem szereti a vesszőket, se Marcel Proustot, se Henry Jamest. A Bibliát szereti, Herman Melville-t szereti, a Moby Dicket szereti. Kit és mit szeretett még Cormac McCarthy, az egyik legsötétebb kortárs író?

„Nincsen rá okom, hogy a szöveget telepakoljam mindenféle írásjellel. A központozás fontos, mert megkönnyíti az olvasást. Azért van, hogy leegyszerűsítsen, nem azért, hogy megnehezítse az olvasó dolgát. Én a mondatokban, a nagybetűkben és a kettőspontban hiszek, a vesszőkben viszont csak ritkán" - így beszélt ars poeticájáról a Véres délkörök és a Nem vénnek való vidék szerzője, akit az irodalomtörténet szívesen sorol az ún. Déli Gótika írói (Flannery O'Connor, Carson McCullers, Eudora Welty, William Faulkner, Truman Capote stb.) közé, mivel írásainak többsége az amerikai Délen játszódik, ami tudvalevő, hogy tele van nyomorékokkal, erőszakoskodókkal, áldozatokkal, perverzióval, groteszk helyzetekkel Istentől elhagyott vidékeken, valamint gyilkosságokkal, vérfertőzéssel és egyéb bűnökkel. Az utóbbi fél évszázadban Cormac McCarthy ezen területek egyik legkomolyabb szakértője lett.

A vér, a por és a sötétség későbbi mestere 1933. július 20-án született a Rhode Island-i Providence-ben ír származású szülők harmadik gyermekeként. Ötéves volt, amikor ügyvéd apja új munkája miatt a Tennessee állambeli Knoxville-be költözött a család. Az egyetemet is itt kezdte 1951-ben, de hamarosan leszerződött a légierőhöz, hogy aztán 1957-ben újra a Tennesse Universityn folytassa bölcsészeti tanulmányait. Az egyetemi irodalmi folyóiratban (The Phoenix) jelentek meg első írásai 1959-ben és 1960-ban. Több novellát soha nem publikált, mindig is a nagyobb formák vonzották. Végül diploma nélkül hagyta ott az egyetemet, Chicagóba ment, ahol autószerelőként dolgozott, majd 1961-ben elvette Lee Holleman költőnőt, volt egyetemi diáktársát; McCarthy huszonnyolc éves volt, Lee huszonkettő. A Knoxville mellett Smoky Mountain lábaihoz költöztek, 1962-ben született fiuk, Cullen. Lee hamarosan elhagyta a fűtés és meleg víz nélküli szerelmi fészket, Wyomingban kezdett új életet tanárnőként, miután beadta a válási papírokat.

Ekkor írta McCarthy első regényét, a The Orchard Keepert, amelyben egy fiúnak és apja gyilkosának történetét követhetjük végig a két háború között. A könyv megjelenése előtt nem sokkal az American Academy of Arts and Letterstől kapott ösztöndíjából a Sylvania ócenjáró utasaként meglátogatta ősei hazáját, Írországot. Eredetileg Charlesnak hívták, de ír gyökereit felfedezve átnevezte magát Cormacnek, Cormac McCarthy 12. századi ír király után. A hajóúton ismerkedett meg második feleségével, Anne DeLisle énekesnővel, akit a rákövetkező évben vett feleségül Angliában. 1966-tól két évig a Rockefeller Alapítvány díját élvezve Franciaországban, Svájcban és Olaszországban utazgattak, majd Ibizán telepedtek le egy művészkolóniában, ahol McCarthy befejezte második regényét, az Outer Darkot. A regény valahol a déli államokban játszódik, valamikor a századfordulón, és egy testvérpár történetét meséli el: a nő saját bátyjától szül gyermeket, akit a férfi kitesz az erdőben, de húgának azt mondja, hogy a csecsemő meghalt.

Miután befejezte a könyvet, felesége sürgetésére visszatértek Amerikába, és a Knoxville melletti Rockfordban béreltek házat havi 50 dollárért. Az Outer Dark 1968-ban jelent meg a Random House kiadónál, ahol az első regénye is kijött. Azon felül, hogy mindkét könyv jó kritikákat kapott, kiadói szerkesztőjével is szerencséje volt. Albert Erskine – Katherine Ann Porter író-újságíró korábbi férje – fedezte fel McCarthy tehetségét. Biztos értékítéletén nem csodálkozhatunk, hiszen ő szerkesztette Malcolm Lowry A vulkán alatt című kultikus regényét éppúgy, mint William Faulkner, Eudora Welty és Robert Penn Warren könyveit.

1969-ben a Guggenheim Ösztöndíjból egy tanyát vett Louisville-ben. A tanyán csak egy pajta állt, amit McCarthy saját kezűleg tett lakhatóvá. Szobát épített hozzá a környéken gyűjtött kövekből, és a szükséges faanyagot is ő maga vágta ki. 1973-ban megjelent egy nekrofil, pedofil tömeggyilkos történetét feldolgozó regénye a Child of God, amely vegyes fogadtatásban részesült. Nem csoda, hiszen a könyvben kellő részletezettséggel követhetjük végig, hogyan hull le a kultúra Lester Ballardról, aki „hozzád hasonlóan talán Isten gyermeke". Még a pajtában kezdte írni a később, 2009-ben a Christie'snél 254 500 dollárért elárverezett Olivetti Lettera 32 típusú írógépén a The Gardener's Son című televíziós forgatókönyvet, amelyet már texasi El Pasóban fejezett be, miután 1976-ban külön költözött második feleségétől. A válást csak 1981-ban mondták ki. A filmet 1977 januárjában mutatta be a PBS tévétársaság.

El Pasóban írta meg negyedik regényét, az 1979-ben kiadott Suttreet, amelyen már majdnem két évtizede dolgozott. A könyv 1951-ben Knoxville-ben egy lakóhajón élő fiatalember történetét meséli el, aki horgászatból tengeti életét. A kritikusok többsége McCarthy legjobb műveként magasztalta az önéletrajzi ihletésű könyvet, amelyet úgy is jellemeztek, mint a Huckleberry Finn sötét változatát.

A kritikai sikereket hegyekbe halmozó írót az anyagi jólét egyelőre messze elkerülte. A nyolcvanas évek elején a MacArthur Ösztöndíjból éldegélt, ami a könyvek eladásából befolyó, nem túl magas részesedéssel együtt elegendő fedezetet nyújtott ahhoz, hogy megírhassa az irodalomtörténészek által máig főművének tartott Véres délköröket (Blood Meridian or the Evening Redness in the West). Harold Bloom nagytekintélyű amerikai irodalomtörténész ezen 1985-ben megjelent westernregény alapján sorolta McCarthyt a négy legjobb amerikai író közé – Thomas Pynchon, Don DeLillo és Philip Roth mellett. A New York Times 2006-os ítélete szerint a Véres délkörök, avagy vörös alkony a nyugati égen az utóbbi negyed század harmadik legjobb könvye Toni Morrison A kedves és Don Delillo Underworld című regényei után.

Ez volt az utolsó könyv, amin még Albert Erskinnel együtt dolgozott. Miután a szerkesztő nyugdíjba ment, McCarthy kiadót váltott, és a szintén nagyon menő Alfred A. Knopfhoz igazolt, ahol 1992-ben jelent meg első regénye – Gary Fisketjon szerkesztésében – a „Határ-trilógia" első része, a Vad lovak (All the Pretty Horses), amelyből Billy Bob Thornton rendezett filmet Matt Damon és Penélope Cruz főszereplésével. A könyv meghozta végre az áttörést: keménytáblás kiadása az első hat hónapban 190 ezer példányban kelt el, ezenkívül a rangos Nemzeti Könyvdíjat is elnyerte. Az immár Amerika-szerte ismert író a tiszteletdíjból egy kisteherautót vett, és nagy lendülettel folytatta az írást.

1994-ben megjelent az egy Kentuckyben élő fekete család három generációjának életét bemutató drámája, és még ebben az évben kijött a Határ-trilógia második része, a The Crossing (Az átkelés), amelyet hamarosan megjelentet a Magvető Kiadó. Az első kiadás rövid iőn belül 200 ezer példányban kelt el. A Cities of the Plain, a trilógia harmadik része 1998-ban jelent meg. Ebben az évben házasodott meg harmadszor. Jennifer Winkleytől 1999-ben született fia, John Francis, akinek 2006-ben megjelent Az út című regényét ajánlotta. A család ekkor Tesque-be költözött, az Új Mexikó-i Santa Fe egyik külvárosába, ahol a mai napig élnek. Mivel nagyon ritkán nyilatkozik, McCarthy magánéletéről keveset tudni.

A kétezres évek elején írta a 2005-ben megjelent Nem vénnek való vidék című neowestern regényt, amelyből négy Oscarral jutalmazott filmet készített Joel és Ethan Coen. Ez a film – és persze az alapjául szolgáló regény – tette McCarthyt nemzetközileg ismertté. Ugyan a kilencvenes években már számos nyelvre lefordították, külföldön mégsem számított a nagy írók közé.

A Nem vénnek való vidék megjelenése utáni évben McCarthy Az út című regénnyel sokkolta rajongóit, megmutatva, hogy a feketénél is vannak sötétebb árnyalatok írói palettáján. A posztapokaliptikus történet sem kerülhette el a képernyőt. 2009-ben a Nick Cave forgatókönyvéből készült Az ajánlat ausztrál rendezője, John Hillcoat csinált sikeres filmet a könyvből Viggo Mortensennel a főszerepben. A regényért egyébként Pulitzer-díjat is kapott az író, amely mindmáig a legrangosabb díja.

The Sunset Limited cím kamaradrámáját 2006-ban mutatta a be a chicagói Steppenwolf színház, majd az HBO csinált belőle filmet Black, az egykori rab szerepében Samuel L. Jacksonnal, White, a szuicid hajlamú egyetemi tanár szerepében Tommy Lee Jonesszal. A művet könyv alakban is kiadták 2008-ban, más azóta nem jelent meg az írótól.

De a rajongóknak mégsem kell csüggedniük, mivel 2013-ban jön a Ridley Scott rendezte szuperprodukció, a Counselor – McCarthy első mozi forgatókönyve. Egy drogbizniszbe keveredett ügyvédről fog szólni, a stáblista pedig több mint ígéretes: Brad Pitt, Michael Fassbender, Cameron Diaz, Penelope Cruz, Javier Barden mondtak igent a szerepekre.

A hírek szerint hamarosan új regénnyel is jelentkezik az író, a könyv munkacíme: The Passenger, és egyelőre annyit lehet tudni róla, hogy New Orleansban fog játszódni, és lesz benne öngyilkosság is. A sötétség mestere nem tagadja meg önmagát.

Szerző: Pallag Zoltán

A cikk megjelent a Könyves Magazin 5. számában.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr865025190

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.