Olvass!

KönyvesBlog

Híres írók a gyerekszobában - Interjú a Hay Fesztivál szervezőivel

2013. május 16. Rostás Eni

hay_fesztival_2013-09931.jpgFotó: Valuska Gábor

Együttgondolkodás. Ez a Budapesten másodszor megrendezésre kerülő Hay Fesztivál ars poeticája. Egy politikailag semleges fesztivál, ami mindenkinek helyet biztosít, hogy szabadon beszélhessen. Ez pedig az idén négy naposra bővülő esemény elnagyolt definíciója. Tolerancia és az eltérő vélemény tisztelete. Ezt várják el a szervezők. Parti. Ez pedig néha még a vitánál is fontosabb. A spanyol María Sheila Cremaschi  projektigazgatóval, és a magyar apától származó, brit  Paul Greatbatch-csal, a budapesti fesztivál elnökével beszélgettünk. Sheila az interjú előtt gondosan igazgatja a frizuráját, mert azt vallja, egy jó kép ezerszer többet mond néhány szónál, Paul pedig tökéletes angol úriembertől nem várt magyarsággal ejti ki, hogy "felfokozott hatás", vagy épp azt, hogy Magyar Nemzet.

Ha egyetlen szóval kellene kifejeznetek, hogy mit jelent nektek a fesztivál, melyik szót választanák, és miért?

Paul Greatbatch: Parti! Azért, mert a fesztivál épp olyan egy felnőttnek, mint újra felfedezni, hogy milyen érzés gyereknek lenni karácsonykor. Rengeteg ajándékot akarsz kibontani, csomó izgalmas dolog történik egy időben.

María Sheila Cremaschi: Csodálatos hasonlat!

Paul Greatbatch:  Bill Clinton sokkal jobban megfogalmazta, mint bárki más, ez az "elme Woodstockja".

És ti vagytok a hippik?

PG: Nem, a hippik felnőttek, és a Wall Street-en dolgoznak. (nevet) De továbbra is hippik!

Sheila, mi a te szavad?

MSC: Azt mondanám, az ünneplés. Az ötletek megünneplése, inspiráló beszélgetések.
Az brit író-újságíró, Matt Haig  írta a Telegraph-ban, hogy a fesztivál olyan, mint "egy könyv, amibe bele tudsz sétálni". Milyen ez a könyv?

PG: Enciklopédia, vagy talán antológia. Egy rejtély, boldog véggel. Amikor belesétálsz, vagy eltöltesz egy napot a fesztiválon, még nem tudod, hogyan fog végződni, és azt sem, milyen lesz ez az utazás.

hay_fesztival_2013-09908.jpg

Hogy tetszett a tavalyi Budapesti Hay Fesztivál, és mit vártok az ideitől?

PG: A közönség nagyon élvezte, mondták is, hogy jöjjünk vissza, csináljunk egy nagyobbat. Ezt meg is csináltuk! Az írók is imádták, mindenki Budapestre akart jönni!

MSC: A legtöbb ember számára a tavalyi év ennek a csodálatos városnak a felfedezése volt. Nem nekem, én már három éve járok ide.

Bár még csak egy budapesti fesztivál volt, mit gondoltok, mi a város legnagyobb értéke?

PG: Elsősorban az inspiráció. Mi is meglepődtünk, de múlt évben a legnagyobb esemény a japán építész, Shigeru Ban előadása volt. (Ban mindenképpen szeretett volna Makovecz-épületeket látni, és végül annyira megtetszett neki a város, hogy a tervezettnél egy nappal tovább maradt. - a szerk.) Van valami Budapestben, ami a fesztivál többi helyszínén nincs meg. Kolumbiában, vagy például Nairobiban nincs elég  kultúra, nincs elég irodalom Itt annyi kultúra és irodalom van, amennyit el sem tudsz képzelni! Valószínűleg Budapesten a legtöbb az egy főre jutó kultúrprogram, sokkal több, mint bárhol máshol a világban. A vendégek szeretnek ide járni inspirálódni. Amit Hay kínál a városnak, az egy felfokozott hatás. Az elméd, az intellektusod minden része stimulálva van.

Mi az a dolog, amit kizárólag Magyarország tud hozzáadni a fesztiválhoz?

MSC: Minden egy kis területen, az ötödik kerületben, történik. Át tudsz sétálni egyik eseményről a másikra, a közönség csatlakozhat akár az íróhoz is séta közben.

A fesztivál egyik fő célja, hogy az emberek elkezdjenek együtt gondolkodni arról, hogy milyen a világ, és arról, hogy milyen lehetne. Mit gondoltok, az emberek  jobban hallgatnak egy íróra, egy építészre, vagy egy filozófusra, mint egy politikusra?

MSC: Nehéz kérdés.

PG: Valószínűleg tényleg előnyben részesítik ezeket az embereket. Talán egy írónak nagyobb rálátása van a politikára, mint magának a politikusnak.

hay_fesztival_2013-09951.jpg

Hogyan választotok programokat a különböző országokban?

MSC: Az egyik része, hogy tíz különböző országban vagyunk jelen, és ezek között az országok között megvan a szinergia. Mindig meghívunk előadókat onnan, ahol éppen vagyunk, de meghívunk például magyar írókat, magyar művészeket is más fesztiváljainkra. Tavaly Dragomán György és Konrád György járt Segoviában. Az embereket, akiket meghívunk, már mind ismerjük különböző fesztiválokról.Tudjuk, hogy remek szónokok, és van valami érdekes, valami mély, amit kommunikálhatnak. Van egyfajta körforgás.  A másik részét az alapján válogatjuk, hogy szerintünk mi a fontos az adott évben. Spanyolországban például a gazdasági válság. A filozófiánk minden országban változik egy kicsit.

Hogyan változott Magyarországon?

MSC: Budapest egy kulturálisan nagyon fejlett város, ezért alaposabban át kell gondolnunk, hogy kiket hívunk meg. Fontos, hogy tényleg olyan embereket válasszunk,  akik gondolkodnak, akiknek tényleg van valami fontos mondanivalójuk.

Ha egy olyan fesztivál, mint a Hay épp megveti a lábát egy új országban, mennyire kell együttműködnötök az adott ország kormányával?

PG: A Hay csak demokratikus országokba megy, olyanokba, ahol nyitottak a politikai vitára. Nagyon szeretnénk Kínába menni, az írók is nagyon szeretnének, de ezek a dolgok ott nem lézetnek. A fesztivál teljes mértékben semleges politikailag, de ez nem azt jelenti, hogy kikerüli a politikai kérdéseket. Az emberek konkrét kérdéseket akarnak megvitatni egy toleránsabb környezetben, ahol a másfajta véleményt is tisztelik. Mondok egy példát, és ez akkor egyúttal egy gyakorlati válasz is a kérdésre. A Hay egyik legnagyobb támogatója jelen pillanatban a Telegraph, ami itt a Magyar Nemzetnek felelne meg. Előttük a Guardian volt a legnagyobb támogatónk, ami meg a Népszabadságnak. Semmi sem változott! Sem a szónokok, sem a témák, sem a közönség.

MSC: Ezt a kérdést minden országban fel szokták tenni nekünk, és most gondolkodtam, hogy miért van így. Azért, mert Nagy-Britanniában a kultúra semleges terület.

hay_fesztival_2013-09918.jpg

PG: Csak gondolod! (nevet)

MSC: Más országokat tekintve  természetesen. Én spanyol vagyok, máshogy látom a dolgokat. Azt gondolom, hogy ez a legnagyobb előnye annak, hogy angol szervezet vagyunk.

Én is épp a magyar kultúrpolitikában végbemenő változások miatt kérdeztem.

MSC: Azt hiszem,továbbra is tartjuk magunkat a saját szellemiségünkhöz.

Felelevenítenétek néhány kedvenc történetet a Hay több mint negyed évszázados történetéből?

PG: Hagy gondolkodjak egy kicsit! Hay-in-Wye-ban kétezren laknak és elfogy kétszázötvenezer jegy. A fesztivál ideje alatt az város összes hely teljesen tele van. A hotelek, az éttermek, a kocsmák, minden. Egyszer egy pub előtt láttam három társaságot. Mindegyik társaságban  egy-egy Nobel-díjas beszélt különböző témákról, úgy, hogy nem ismerték a többi embert, aki az asztal körül ült.

MSC: Milyen típusú történetre vagy kíváncsi?

Te választasz!

MSC: Akkor mutatok neked valamit (előhúz egy fényképet a táskájából). Ez itt én vagyok, tíz évvel ezelőtt.

PG: Sokkal fiatalabbnak látszol mostanában!

MSC: Azért voltam Hay-ben, hogy a spanyol feszitvált promotáljam. A spanyol delegációval érkeztem, 300 kiló disznóhússal, lekvárral, és vörösborral,  hogy csináljunk egy nagy bulit. Az elnökünk, Revel Guest azt mondja nekem, "Sheila, lesz egy fontos és privát találkozónk magas rangú személyekkel Nagy-Britanniából. Tartok egy fogadást és meghívom a csapatodat is. Egyetlen feltételem van, biztonsági okokból senki sem hozhat mobilt, vagy fényképezőgépet". Megkértem a többieket, hogy tartsák be ezt a szabályt, de abban a pillanatban, amint leszálltunk a buszról, harminc fényképezőgép lendült egyszerre a magasba. (nevet) Nem lett baj belőle, de kicsit olyan volt, mint egy filmben.

PG: Nagyon demokratikusak vagyunk. Valahol meg kell szállnod, amíg Hay-ben tartózkodsz, és csak azért, mert híres író vagy, még alhatsz gyerekszobákban, vagy a földön.

A fesztiválon nagy hangsúlyt kap az oktatás. A The Scribblers Tour keretében az olvasást, és kreatív írást népszerűsítitek, ingyen programokat biztosítotok az iskolások számára. Nálunk is terveztek hasonlót?

MSC: Ez is országfüggő. Itt még nem kezdük el, szükségünk van még pár évre.

PG A szegedi egyetem  például egy matematikuscsoportot küld a fesztiválra. Ha sikerül mélyebb gyökereket létrehoznunk Budapesten, nagyon szívesen fejlesztenénk az oktatási oldalt itt is. Wales-ben van egy napunk, amikor teljesen a gyerekek vannak a középpontban.

Hogyan képzelitek a jövőt?

MSC: Tudod, hogy ez a mottónk? (Imagine the world - Képzeld el a világot! - a szerk.)

Ez az egyik oka, amiért megkérdeztem.

PG: Úgy, hogy minden nagy kérdés meg van vitatva. Azok a kérdések is, amelyekről eddig nem beszéltünk, és azok is, amelyekről nem tudtuk, hogy beszélnünk kell.

Mik lehetnek ezek a kérdések?

PG: Nem tudod definiálni őket. 15 évvel ezelőtt senki sem tudott 9/11-ről, vagy Kína felemelkedéséről, 25 évvel ezelőtt senki nem tudott a berlini fal leomlásáról. Ezek olyan érdekes kérdések, amelyek a semmiből jönnek, de muszáj beszélnünk róluk

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr495288359

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.