Olvass!

KönyvesBlog

A szívtépő szerelmes regény: Tajtékos napok

2013. május 23. aprobuba


„Szeretnék szerelmes szenni – mondta Colin. – Szeretnél szerelmes szenni. Ő item szeretne szerelmes szenni. Mi, ti, szeretnénk, szeretnétek szerelmesek szenni..." Boris Vian megírta a XX. század egyik legszebb és legszívtépőbb szürreális szerelmi történetét. A Tajtékos napokat Audrey Tautou főszereplésével, Michel Gondry rendezésében ma mutatják be a mozikban.

„Csak két dolog van: a szerelem, mindenfajta szerelem a csinos lányokkal, meg a New Orleans-i muzsika vagy a Duke Ellington-féle. A többinek el kéne tűnnie, mert a többi rút (...)" – kezdi Boris Vian a Tajtékos napok (L'Écume des Jours) előszavában, majd megírja a világirodalom egyik legszebb szerelmi történetét Duke Ellington hangszerelésében józsefattilásan saját – huszonhatodik - születésnapjára. Colin és Chloé külön-külön alig létező szereplők, ketten együtt viszont maguk a szerelem; a kis rózsaszín felhő, amely leereszkedik Párizs fölé, és amelyben meleg van és fahéjascukor-illat, és ami után nem marad más végül, csak csönd és halál.

Paris, je t'aime

Az egyszerre szürreális, groteszk és abszurd regény Amélie szerelmes, álmodozóknak kitalált Párizsában játszódik, ahol az állami lelencházak propaganda-kirakatában egy kövér pacák kisgyerekek torkát vagdossa, a korcsolyapályán elhunytakat a tisztító apródok takarítják fel, majd jégkeresztet döfnek a baleset helyszínére, a földalattiban pedig a város pótgalambjai csapják a szelet. Végső soron viszont az emberek az életre vesztegetik az idejüket, s a munkára nem marad nekik, és minden a szerelemről, a táncról és a jazzről szól, az új táncstílus pedig szinte szeretkezés a parketten. Colin találmánya ezeket egyesíti a koktélzongora képében:

– Mi a szerkezet lényege? – kérdezte Chick.
– Úgy csináltam, hogy minden hangjegynek egy szeszfajta felel meg, valamilyen likőr vagy aroma.
Az erős pedál megfelel a felvert tojásnak, a gyenge pedál pedig a jégnek. Ami a szódavizet illeti, ahhoz egy trilla kell a magas regiszteren. A mennyiség egyenesen arányos az idővel; a hatvannegyedeknek a tizenhatod egység felel meg, a negyedhangjegynek az egység, az egész hangnak a négyszeres egység. Ha lassú dallamot játszunk, működésbe lép egy regiszterrendszer, nehogy az legyen nagyobb – mert akkor túl bőséges koktélt kapnánk –, hanem a szesztartalom. És, a dallam tartamától függően, tetszés szerint lehet az egységértéket módosítani, például a századára csökkenteni, hogy olyan italt kapjunk, amely tekintetbe vesz minden összhangot az oldalsó szabályozó révén.
– Bonyolult – mondta Chick.
– Mindent elektromos kapcsolás és relé vezérel. Nem részletezem, hiszen érted. És különben is, a zongora valóban működik.
– Csodálatos! – csodálta Chick.
– Csak egy a feneség – vallotta meg Colin – , az, hogy az erős pedál taposása teszi bele a felvert tojást, úgyhogy külön kapcsolási rendszert kellett kidolgoznom, nehogy rántottarepeszek hulljanak a koktélba, ha nagyon hot dzsesszt játszunk, mert azt bizony nehéz lenyelni. Majd még barkácsolok rajta.
Most elég, ha vigyáz az ember. Ha tejszínt akarsz, akkor a mély g hangot kell leütni.
– Csinálok egy koktélt a Loveless Love-ra – ajánlotta Chick. – Irtó erős lesz!

Aki pedig ezek után saját koktélzongorára vágyik, itt találhat mintapéldányt:

Egy esküvő, sok temetés

A Tajtékos napokban csak a szerelmesek szubjektív világa létezik, minden az ő életükre rezonál. Boris Vian első regénye nem véletlenül érettségi tétel Franciaországban: a szürrealitás és a groteszk nem csak az események és jellemrajzok, hanem a pontos nyelvi kidolgozottság és nyelvi játékok szintjén is megjelenik. Colin és Chloé esküvőjén jól szórakozik az oda meghívott Jézus, szenteltvízből készült fagylaltot meg kegyes édességeket szolgálnak fel, és a zenekar is más akkordot játszik, hogy elnyomja az esés zaját, mikor a karmester, aki nagyon közel ment a karzatperemhez, szörnyethal a kőlapokon. Hiszen Colin és Chloé boldogságát látszólag nem zavarhatja meg semmi. Chloé azonban a nászúton megbetegszik, a tüdejében növő gyilkos lótusszal pedig a pulzáló, organikus világból fokozatosan tűnnek el a napfénycseppek, a fényűző lakás napról napra változik át szűk, sötét, nyomasztó lyukká. Mint bármely halálos kórral szemben folytatott küzdelemben, itt is csak a csoda segíthetne, ha már Isten közömbös a szegényekkel szemben, az orvostudomány nevetséges és tehetetlen, Chloé körül pedig napok alatt éveket öregednek az emberek, és még a házi egér is képtelen megfékezni a romlás virágait. Colin munkát vállal egy fegyvergyárban, ahol saját testének melegével kellene fegyvercsöveket keltetnie a földből, de a fegyverek helyett acélrózsák nőnek. Chloé halála megjelenik a Pekingi ősz című Vian-regényben is; az őt kezelő orvos láthatóan beleőrül a törékeny nő elveszítésébe, és készakarva gyalázatos, hogy kitöltse a világon bosszúját.

Jean-Sol Partre és Bovouard hercegnő

Colin és Chloé szerelme mellett egy másik pár is megjelenik a regényben; Chick és Alise kapcsolatába azonban hatalmas éket ver a férfi szenvedélybetegsége: a Partre-függőség. Jean-Sol Partre képében Jean-Paul Sartre francia író és ateista egzisztencialista filozófus, Boris Vian közeli barátja jelenik meg, aki az egyik első intellektuális celeb volt Franciaországban, aki kora egész francia közgondolkodását meghatározta párjával, a feminista gondolkodó Simone de Beauvoirral együtt. A regényben rengeteg rajongó veszti életét groteszk módon a Partre-rajongásban, Vian pedig kifigurázza nem csak az elvakult Sartre-hívőket, hanem Sartre termékeny munkásságát is, kezdve Az undorral: Jean-Sol ontja magából műveit, mint a Paradoxon a hányadékról, a Szent Galamb Lyuka vagy a húsz kötetes Undor Lexikon, amely végül alapjaiban teszi lehetetlenné a létét.

Köpök a sírotokra

Michel Gondry filmje nem az első Tajtékos napok-adaptáció: Charles Belmont 1968-ban már filmre vitte a szerelmi történetet. 2001-ben egy japán verzió is készült Go Riju rendezésében, Chloé címmel. Vian halálát viszont nem a Tajtékos napok, hanem a Köpök a sírotokra című regényének filmadaptációja okozta: 1959. június 23-án ült be a gyermekkorától szívbeteg író a vetítésre, miután hosszas harcot folytatott az alkotókkal, és kérte, hogy vegyék le a nevét a stáblistáról. A film kezdete után pár perccel Vian lefordult a székről, szívrohammal szállították kórházba, ám már nem tudták megmenteni. 39 évesen halt bele saját regényének filmjébe.

A 68-as Tajtékos napok:

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr785314029

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.