Olvass!

KönyvesBlog

Családban marad

2013. augusztus 13. .konyvesblog.

Dömötör Endre, Miklya Anna: Quimby

Bookline Könyvek, 2013, 296 oldal, 3990 HUF

Tibi, Livius, Fefe, Szilárd, Faszi, Dódi. Ők hatan „Magyarország legjobb koncertzenekara”. Voltak már fent, és nagyon lent, viharon túl, szélcsenden innen, mostantól pedig már vannak könyvben is. Sikeres bandák anekdotáit előbb vagy utóbb nem csak a turnébuszban utazó kiváltságosok, de a nagyközönség is megismerheti. A Quimby-könyvön nincs semmi meglepő, talán csak az időzítése. Az együttes nem ünnepel kerek évfordulót, nem oszlik fel, hogy a tagok szólókarrierbe kezdhessenek, sőt még csak nem is készül végleg abbahagyni a zenélést a ki tudja hányadik csúcson. Mégis kijött a könyv, hogy majd 300 oldalon bárki átélhesse a 22 kőkemény évet. A Quimby az első magyar nyelvű dalok sokkjától a tékozló fiú megtéréséig rengeteg intenzív élményt adott a rajongóknak, a magyar zenei életemlékkönyvében meg beleírta a Dalt, amelynek hallatán még egy vidéki pékségben dolgozó tisztes családanya is csutkára tekeri a hangerőt a kétkazettáson. Munka közben. Miklya Anna egy Cessnával repült végig a zenekar történetén, hogy aztán Dömötör Endre hat zenészportréba tömörítse a kalandos életutat, és kulisszatitkokat áruljon el a lemezek készítéséről. A könyvet a soha véget nem érő turnékbuszutak, és a kedves-nedves koncertek szellemében egy lengyel fesztiválon olvastuk, fürösztöttük sörben és izzadságban, és hagytuk ott majdnem egy strandként funkcionáló, autópálya melletti betonteknő partján. Itt a 10+1 kedvenc sztorink belőle.

Lovakkal jöttél Viszockij

Pontosabban inkább Cessnával jöttél Livius. Méghozzá harmadikos gimnazistaként, huszonhat évvel ezelőtt a diákigazgató-választásra. Kellett valami nagy dobás, amitől a végzősök is az iskola bohócára akarnak majd szavazni, akinek nagymonológjától már több diák hasán ott tátongott az a bizonyos lyuk. Mivel 1987 májusában egy huszonéves nyugatnémet, Mathias Rust, sportgépén illetéktelenül berobogott Moszkva légterébe, majd leszállt a Vörös téren, Livius úgy gondolta, hogy egy hasonló belépő a dunaújvárosi középiskolában is hatásos lehet. Rust túlélte az életveszélyes mutatványt, Livius pedig csak a tanárok arcára csalt felháborodott grimaszokat a CCCP feliratú rakétamodellel, és a kartonból fabrikált Kremllel. Nem volt kérdés, hogy ki lesz az új igazgató.

Bélahúsországban

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Burt Quimby nevű amerikai, saját, Quimby című képregénnyel, és egy alkalmazottal, aki a zenekar jó barátja volt. Abban az időben (ami a kilencvenes évek legeleje) a banda szinte minden koncertjén más néven lépett fel. Mr. Quimby az akkor még oszlopos tagnak számító Kiss Endrénél (Tibi öccse – a szerk.) múlatta az idejét, ezért Endi kitalálta, hogy a következő bulin játsszanak ezen az egzotikusnak ható amerikai néven. Később kiderült, hogy a vezetéknév létező szó, a New York-i meleg szleng használja az édeshármas közepén elhelyezkedő szerencsésre. Kiss Tibi szavait kölcsönvéve,  „ha így nézzük, a Quimby az élet metaforája: baszni és baszva lenni.” (Ha már Bélát említettük, idekívánkozik, hogy pont így hívták Tibi kedvenc kecskéjét a komlói rehabilitációs központban.)

A szerzőkről:

Miklya Anna – író, az Eloldozás, a Hivatásos, az Eső és a Jonas és a szürke hadsereg (Dühös nemzedék-trilógia) szerzője

Dömötör Endre – zenei újságíró, a Recorder.hu és a Recorder magazin főszerkesztője, a 303 magyar lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz című kiadvány szerkesztője, több zenei témájú könyv lektora

Kaviár és bor

A sokat látott, Lujza utcai albérletben egyaránt jutott hely munkásszállóra kényszerült dunaújvárosi cimborának, és az előszobában terpeszkedő rozsdás kádnak. Vécé a folyosó végén, tömény és cigi széthányva a lakás különböző részein. Kajára nem futotta, de malaclopó nagykabátja még akadt valakinek. Mivel minden lakó (Tibi, és haverja Laciferi) kivette már a részét a megélhetési bűnözésből, Fefére is sor került. Ő nem elégedett meg a néhanap elemelt kifli-párizsi menüvel, így esett, hogy a Quimby egyharmada egy szép napon kaviárt, füstöltmakréla- és tonhalkonzervet, francia bagettet és egy darabka méregdrága sajtot vacsorázott.

Legyen vörös

Bár a Mátra aljától elég messze járt a csapat Szilárd első éles bevetése előtt, mégis meggyűlt a bajuk az őzikével. Vér, veríték, vadőr, snitt. A billentyűs mindig emlékezni fog az élete első Quimby-fellépése előtt látott „kitört nyakú, iszamós” tetemre. Ezt hívjuk mi beavatásnak.

Csillagbölcsi

A csillagbölcsi (vagy inkább a zenészpanzió) Margit néninél, Tibi rock and roll nagymamájánál működött. Az ő lakásában, a mosókonyhából kialakított hálófülkében húzta meg magát éjszakánként a kisunoka. Meg néha mások is, Lovasitól Frenkig. A szupernagyi kávét főzött, és vacsorát, sőt járóbotjával még az ébresztőórát is helyettesítette. Ha igény volt rá, a résnyire nyitott ajtón keresztül benyúl, és megbökdöste a kedves vendég vállát.

Fekete Lamoure

Stuttgart nem csak azért emlékezetes, mert itt adták az első szabadtéri koncertjüket, hanem mert itt derült ki, hogy milyen jól lehet csajozni egy üveg Nutellával. Elég, ha beledugjuk az ujjunkat a mogyorókrémbe, és azt mondogatjuk, hogy „kaksimanó”. Német fehérnépek esetében pedig azt, hogy „handsome shit golem.” Nutella, a Quimby ajánlásával.

Ajjajjaj

Dódi a legzöldebb a társaságban, alternatív tisztítókúrákat tart, a környezettudatosságról papol, őstermelői mézet vásárol a koncert előtt. El is határozta, hogy a fellépésig előtt elfogyaszt belőle fél kilót, néhány pohár narancslé társaságában. A megtisztulási folyamat a kelleténél hamarabb, hasmenés formájában érkezett, ami senkinek sem lehet kínosabb, mint egy fehér nadrágban a színpadon álló trombitásnak. A helyzetet végül néhány alsónadrágba tömött papír zsebkendő mentette meg. „Ő a nap hőse, a nadrágja hófehér marad.”

Kapcsolódó anyagok:

Quimby: A varázslat izgatja a fantáziánkat

Miklya Anna: Bármikor a Quimbyhez tudom igazítani a lélegzetvételemet

Fm 66.6

Mivel a rákendroll életformába jobb helyeken a ripityára tört szállodai szoba is beletartozik, a quimbys fiúk úgy gondolták, ezt nekik sem kéne kihagyni. Faszi és Szilárd fel is kapták a tévét, és már épp készültek kidobni az aktuális szállás ablakon, amikor Fefe megkérdezte, hogy tulajdonképpen mennyibe is kerül egy ilyen készülék. Miután kiderült, hogy egész sokba, a zenekar elgondolkodott, és Livius tanácsára úgy döntöttek, inkább piára költik a rombolás után fizetendő kártérítés összegét. A tévét egyetlen karcolás nélkül került vissza a helyére.

Szendvicsember

A zenekar keménymagja 1995 őszén New Yorkban próbált szerencsét. Tibi nagyon vágyott egy Big Mamára, amit Big Black Mama képében egy szilánkos éjszakán magáévá is tehetett. Nő volt, gitár viszont nincs, egészen addig, amíg meg nem láttak egy használt darabot egy East Village-i hangszerbolt kirakatában. Tibinek 1250 dollárja jött össze festményei eladásából, és a teljes összeget a hangszerre áldozta volna. „Ha megveszem, még egy tojásos szendvicsre se lesz lóvém”, hajtogatta Tibi, de a következő pillanatban már azt látta, hogy Livius lelkesen alkudozik az eladóval. Egy órával később ígéretet kaptak, hogy ennyiért vihetik az amúgy 1600 dolcsira tartott darabot. A boltosnak egyetlen feltétele volt csupán, zárásig érjenek vissza a pénzzel. Az idő hajnali négy körül járt, a fiúkat száz utca választotta el az albérlettől, megkezdődött tehát a versenyfutás az idővel. A totál csóró, de nagyon boldog Tibit másnap reggel egy tojásos szendvics várta a dohányzóasztalon.

Káosz amigos

Kurt Cobain állítólag annyira utálta az MTV-n rommá játszott Smells Like Teen Spiritet, hogy egy tévéfelvételen annak ellenére kezdett bele egy másik dalba, hogy a műsorkészítők a lelkére kötötték, csak a gigaslágert játszhatja. Ehhez a történethez lazán kapcsolódik a Quimby első, igazi Aranyzsiráfja (1997-ben nyertek már egyet, de azt később visszavették tőlük– a szerk.), amire mindenki jobban számított, mint a zenekar. A stúdióba is hangszerek nélkül érkeztek, mondván, úgysem az ő nevüket olvassák fel a borítékból. Nem lett igazuk, és pár perccel később már idegen hangszerekkel a kezükben álldogáltak a színpadon, a hangszóróból pedig a Hol volt, hol nem volt playbackje harsogott. Némi értetlenkedés után minden idők legkaotikusabb Quimby mikrokoncertje vette kezdetét, Faszi összevissza dobolt, Tibi szkreccselt, Fefe pedig idétlen táncot lejtett a színpadon. A produkciót másfél perc után lekeverték.

+1

Búcsú az univerzumtól

Miklya Annán kívül a Quimby-könyv irodalmi vonatkozását Livius biztosítja. Egy dunaújvárosi bulin hirtelen elpattant egy húr, a csapat szónoka pedig ahelyett, hogy rákezdett volna az Unom című örökbecsűre (Hoppá, még egy irodalmi vonatkozás, ugyanis ez a dal a Beregi Tamás Egyetleneim című regényéből készült filmben is felcsendült), az ilyenkor kötelező viccmesélés után előhúzta a zsebéből A teljesség felé című Weöres-kötetet, és felolvasott belőle egy részletet. Nem épp koncertbarát szöveg, de a közönség imádta, és innen már csak egy lépés a leülős koncert ötlete.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr505450452

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.