Olvass!

KönyvesBlog

Szőcs: Tandorit egyszer ki lehetne tüntetni

2013. augusztus 30. aprobuba

csortos szabolcs 0303 2013.08.29. - 11.59 copy.jpg

Fotó: Csortos Szabolcs

Janus Pannonius születésnapján, Pécsett adták át másodszor a Janus Pannonius Költészeti Díjat, melyet Szimin Behbaháni perzsa nemzetiségű költőnek ítéltek. Az ötvenezer euróval járó, részben kormányzati forrásból finanszírozott díjat Szőcs Géza, a kormányfő kultúráért felelős főtanácsadója még államtitkárként hozta létre, mint a magyar PEN Club elnöke. A díj alapítója és a nemzetközi zsűri elnöke, Szőcs a Janus Pannonius-díj megalapítását azzal a veszélyes tendenciával indokolta, hogy a költészet súlya világszerte érezhetően csökken.

Első alkalommal Lawrence Ferlinghetti amerikai költőnek ítélték, ám a beatnemzedék kiemelkedő alkotója visszautasította a nagydíjat, miután értesült a magyar kormányzati támogatásról. Szimin Behbaháni elfogadta a díjat, az átadóra pedig elkészült a perzsa költőnő első magyarul megjelenő kötetének fordítása is. Az Elhagyott szentély című kötetet Szőcs Géza fordította. Vele beszélgettünk.

Hogyan lehet egy új irodalmi díjat úgy pozicionálni, hogy azt az irodalmi szcéna a Nobel-díj lírai testvérének tekintse?

A Nobel-díjas hivatkozást szerencsétlen módon kapták föl és értelmezték a sajtóban. Ez eredetileg egy olyan összehasonlításban hangzott el, hogy ahogyan van Nobel-díj az irodalmi teljesítmények honorálására, úgy nincs külön jelentős nemzetközi díj a költői teljesítmények értékelésére. Márpedig az emberi műveltség kezdeteinél a költészet volt az a műfaj, amelyben az emberi szellem önkifejezése először megmutatkozott. Ebből a lehet, hogy nem túl szerencsés összehasonlításból az lett, hogy mi egy költői Nobel-díjat akarunk alapítani. Én nem szoktam vitatkozni a sajtóval, ha ez a bélyeg rajta marad a díjon, előbb-utóbb megváltozik az olykor pejoratív akusztikája, és eljutunk oda, hogy valóban a rangjához méltó szinten tartsuk számon a Janus Pannonius Díjat.

Tavaly gyakorlatilag ugyanez a hét jelölt volt a díjra, idén csak Tadeusz Różewicz lengyel költővel egészült ki a lista. Miért ők a legfontosabbak?

Öt ember véleménye alapján összegződött a jelölti kör. Én magam is fölhívtam a figyelmet arra, hogy nem igazán helyes, ha évről évre ugyanazokat a jelölteket állítjuk. Természetesen vannak új jelöltek is, de akit egyszer már jelöltünk, egy évvel később nem jelölni kicsit olyan üzenet, mintha közben elveszítette volna a jelentőségét, nem érdemelné meg. Én egy olyan megoldást szeretnék körvonalazni, hogy a végső jelölti körig eljutott költők egyfajta szellemi tanácsot képezzenek a zsűri mellett, őket is bevonnánk az ítéletalkotásba. Emellett pedig az évről-évre jelentkező, vagy eddig fel nem fedezett költőket is bevonnánk a körbe, amelyből aztán a díjazott kikerül.

Szimin Behbaháni erőteljesen közéleti költő. Mit gondol a Magyarországon is egyre erősödő közéleti költészetről, és konkrétan Erdős Virág és Kemény István munkásságáról?

Szimin Behbaháni nem elsősorban közéleti költő, politikai költőként semmiképp sem lehet meghatározni őt. Fiatalabb korában több szociális és politikai tartalmú verset is írt, de ez a tematika lassan kiszorult. Ahogy erősödött az ő valós közéleti szerepvállalása, jogvédői tevékenysége, úgy tűnt el paradox módon a költészetéből ez a tematika. Amiért ő igazán figyelemreméltó költő, az a költői korszaka második felének a mi fogalmaink szerint szürrealisztikus, misztikus tartalmai. Ezek azok, amelyek poétikai értelemben igazán izgalmasak és elismerésre méltóak. A közéleti témák megjelenéséről a költészetben azt gondolom, hogy a költő tehetségétől függ, hogy egy adott konfliktust, problémát, igazságtalanságot vagy értéket megpróbál-e költői eszközökkel megjeleníteni egy műben. Egy jó költőnek, mint amilyen József Attila, Ady Endre vagy Petőfi Sándor volt, ez sikerülhet, a rossz költőnek pedig akkor sem fog sikerülni remekművet írni közéleti témákból, ha hétszer fut is neki. De ez sok további elemzést igényel.

Erdős Virágot elsősorban a prózai művei révén szeretem, Kemény Istvánról pedig már két-három éve leírtam, hogy valószínűleg ő a legnagyobb költő miközöttünk, magyar költők között. Ettől ő még írhat politikai és nem politikai verset, nagy költő marad. Ha a Hazám című verséről beszélünk, azt egy kiváló alkotásnak, remekműnek tartom. De a válaszom az, hogy nem gondolom, hogy Magyarországon Petri György életműve után újabb jelentős közéleti és olykor politikai töltésű költészet születne. Nem látom jeleit, hogy egy ilyen vonulat jelentkezne a magyar költészetben.

Van olyan kortárs magyar költő, akit érdemesnek tartana a Janus Pannonius Díjra?

A PEN Club minden évben jelöl valakit a Nobel-díjra. Én évek óta azt képviselem, hogy két olyan magyar író van, akit támogatnék: az egyik Bodor Ádám, a másik Tandori Dezső. Tandorit egyszer ki lehetne tüntetni Janus Pannonius Díjjal is, de ez egy távoli kérdés.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr925483498

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.