Olvass!

KönyvesBlog

Timur Vermes: Nem nehéz Hitlerként gondolkodni

2013. szeptember 12. Rostás Eni

Timur Vermes: Nézd ki van itt, fordította: Nádori Lídia

Libri Könyvkiadó, 2013, 341 oldal, 3990 HUF

B

timur_vermes-9605.jpgFotó: Valuska Gábor

Feltámasztotta Adolf Hitlert, de fogalma sincs, hogy ő mit szólt volna a könyvéhez, szerinte nép nélkül a Führer maximum addig jutott volna, mint Anders Breivik, a 273. oldalon emlegetett Lothar bizony a magyar labdarúgó válogatott egykori szövetségi kapitánya, a vicces epizódokat elválasztó nagymonológokra pedig azért volt szükség, hogy embereknek legyen fogalma a Mein Kampfról anélkül, hogy elolvasnák. Nagy rajongója a képregényeknek (különösen Alan Moore Watchmenjének), az első író, akit megkedvelt, Raymond Chandler volt, Updike-ban pedig azt szereti a legjobban, hogy nincs benne könyörület a hősei iránt. Ha első saját könyve nem lett volna sikeres (a Könyvesblog is a Hét könyvének választotta), marad a szellemíróskodásnál, így viszont már egy következő regényen, és a Nézd ki van itt filmváltozatának forgatókönyvén dolgozik. A Hitler-szatírája bemutatójára Budapestre érkező Timur Vermessel beszélgettünk mainstreamről, unalomról, és arról, mi a baj a demokráciával. De mi köze a Führernek A szürke ötven árnyalatához

Mit gondol, ha holnap felbukkanna Hitler, akkor lenne, aki meglepődne rajta?

Ha most besétálna az ajtón, mi lenne az első, ami eszébe jut?

Az, ami a könyv többi szereplőjének is: egy színész, vagy valaki, aki így akarja magára felhívni a figyelmet.

Az első reakció nyilván ez lenne, hiszen nem tudunk időutazni, így ő sem lehet az igazi Hitler. Mi sem vennénk komolyan, és nem hiszem, hogy bárki is megdöbbenne. A könyvben sem csodálkozik rajta senki, nem félnek tőle, hogyan tudna így sokkolni?

Azon kívül, hogy az emberek mindig kíváncsiak lesznek rá, miért pont őt támasztotta fel? Ha jól tudom, egy törökországi nyaraláson jött az ötlet.

Egy török antikváriumban megtaláltam Hitler második könyvét. Még sosem hallottam róla korábban, de az jutott eszembe, hogy ha tényleg van második, akkor én meg tudnám írni a harmadikat. Ha Gandhi könyvét találom meg, sosem jut ilyesmi eszembe.

Kapcsolódó anyagok

Hitler él és élvezi (KRITIKA)

Részlet a regényből

A könyv előzetese Scherer Péterrel

Slágerlistás lett a Hitler-szatíra Németországban

Mert Gandhi nem tűnt volna elég nagy kihívásnak?

Mert tudom, hogy neki van második könyve! (nevet) Azt gondoltam, hogy szórakoztató lenne, ha írnék valamit Hitler szemszögéből. Otthon természetesen rágugliztam, hogy volt-e már valaki, aki korábban megtette ezt. Eléggé meglepődtem, hogy még senki.

timur_vermes-9589.jpg

Pedig egy magyar író már írt valami nagyon hasonlót. Igaz, hogy nem kizárólag Hitler szemszögéből. Hallott már Moldova György Titkos záradék című könyvéről?

Nem. De azt rögtön gondoltam, hogy az ötletem nem annyira eredeti, hiszen Hitler nem egy titkos személy. Mindenki ismeri, miért ne jutott volna eszébe bárkinek írni róla? Most sem lepődtem meg, ahogy említette.

Vermes könyve kapcsán úton-útfélen előkerül Moldova György Titkos záradéka. Moldova 1973-ban támasztotta fel a Führert, és kanyarított köré a kelleténél hosszabb Örkény-egypercest.  Könyvében Hitler Magyarországra látogat, és minden mozdulatával a magyar nép, és a magyar bürokrácia sajátosságait figurázza ki. Saját maga paródiájává is válik - alkoholt iszik, húst eszik, inkább bele sem folyik a vidéki világmegváltásba, sőt még egy tüzes magyar menyecske iránt is szerelemre lobban. Moldova Hitlere igazi tutyimutyi alak, birodalma újáépítéséhez is csak addig van kedve, míg puskaporossá nem válik a hangulat a faluban, ahová új Évája miatt érkezett.

Amikor megérkeztek az első hírek a könyvéről, Magyarországon sokan plágiumot kiáltottak.

Ha ez a könyv nem jelent meg nálunk, akkor nem tudhatok róla semmit. Magyarul sajnos nem olvasok.

Pedig az édesapja magyar származású, 1956-ban menekült Németországba. Ön mit örökölt Magyarországáról?

A zsíros ételek iránti rajongásomat. (nevet) Rakhatott volna elénk sokkal egészségesebb ételeket is, de nem tette. Felismerek néhány magyar szót is, de fogalmam sincs a nyelvtanról. Például országos takarékpénztár (kimondja magyarul).

Mások ilyenkor azt szokták mondani, hogy köszönöm, esetleg káromkodnak egyet.

(nevet) Még gyerekként láttam ezt egy hatalmas világító táblán, és valamiért nagyon bennem maradt.

Mennyire volt a célja az emberekben élő Hitler-kép megváltoztatása? Mi az üzenete a könyvének?

Van neki egyáltalán? (nevet) A könyvem kérdéseket vet fel. Például hogy milyen messzire juthatsz el egyedül?  Mikor hagyod abba? Mit lenne képes megtenni valaki úgy, hogy úgy nézni ki, és úgy is viselkedik, mint Hitler, és te ennek mind tudatában vagy? Az egyetlen, aki megválaszolhatja ezeket a kérdéseket, az maga az olvasó. Egyik szereplő sem tudja, hogy ez a Hitler az igazi Hitler, csak ő.

timur_vermes-9575.jpg

A könyve felfogható egyfajta emberkísérletként is. Nincsenek erkölcsi magaslatai, hacsak az olvasó nem kreál magának saját tanulságokat. Rá van bízva minden. Sosem gondolt arra, hogy ez akár veszélyes is lehet?

Ha veszélyes lenne, akkor valami nagyon komoly gond lenne az emberiséggel. De a könyvből elfogyott egymillió példány, és ez már nem bestseller többé, hanem mainstream.

Meglepődött a sikeren?

Hogy mainstreammé vált, azon nagyon. Gondoltam, hogy a furcsa, hátborzongató humora mondjuk kétezer embernek bejön majd, de nem egymilliónak. A kérdés az, hogy mit mutat ez a mainstream siker, de erre nem tudok válaszolni, mert nem ezt vártam. Kezelhetnénk úgy is, mint az Ötven árnyalat-trilógiát. Milliókat adtak el belőle, de vajon mi történt közben a nőink fejében? Miről nem tudtunk eddig? A könyvem kapcsán is fel kell tennünk a kérdést, mitől működhet? Ezt a kérdést Németországban még nem tették fel, ami eléggé meglepett. Úgy tűik, nagyon bíznak az emberiségben.

A könyv szereplői azt hiszik, hogy a Führer csak egy nagyon jó színész, aki folyamatosan a „method actinget” gyakorolja (a technika, amikor a színész teljesen azonosul a szereppel – a szerk.). Valami hasonlót gyakorolt ön is, amikor Hitler fejével gondolkodott?

Bizonyos módon igen.

timur_vermes-9619.jpg

Nehéz volt belejönni a szerepbe?

Nem volt olyan nehéz, de ki kellett találnom, hogy milyen messzire megyek el. Jól akartam csinálni, úgyhogy amikor Hitlerként gondolkodtam, nem kezdtem el agyalni azon, hogy ez rossz dolog-e, mert természetesen ő nem én vagyok. Hogy változtatott-e bennem valamit? Remélem, hogy nem!  Miután befejeztem az írást, és felálltam a számítógép elől, már nem voltam Hitler többé.

Hitler többször is elég élesen bírálja a jelenlegi német politikát a regényben. A saját véleményét adta a szájába?

Részben természetesen igen. De főleg azért van benne ennyi kritika, mert nagyon meglepődtem, ez milyen erősen van jelen a Mein Kampfban.  Ha olvasta a Mein Kampfot…

Nem olvastam.

Nem tudom, hogy kellene-e ajánlanom. (nevet) Nehéz olvasmány, unalmas, de van néhány nagyon erős része. Az egyik legerősebb, amelyikben Hitler a demokráciát kritizálja. Mert kritizál benne mindent, ami minket is felidegesít a demokráciában. Minden túl sokáig tart, mindent túl sokszor kell megbeszélni, túl sokáig tart reagálni valamire, és sosem lehet az igazi megoldást választani, muszáj mindig kompromisszumot kell kötni.  A probléma ezzel csak az, hogy a diktatúrát sosem teszi jobbá, hogy a demokrácia nem megfelelően működik. A kritika az egyik legerősebb rész az én könyvemben is, és az emberek reagálnak rá.

 Timur Vermes 1967-ben született Nürnbergben, magyar apától és német anyától. Édesapja az 1956-os események után menekült Németországba. Vermes történelmet és politikatudományt hallgatott az erlangeni egyetemen, majd újságíróként dolgozott. Szellemírói pályafutását 2007-ben kezdte,  köze volt például Peter Anders Was vom Tode übrig bleibt (Ami a halálból maradt) című online bestselleréhez is. Első saját regénye, a Nézd ki van itt 2011-ben jelent meg. Hitler 21. századi kalandjai hamar meghódították a bestseller-listákat, kijött a hangoskönyv változat (Hitler “magyarhangja” a német színész, komikus, Christoph Maria Herbst volt), és a pletykák már egy közelgő filmváltozatról beszélnek.

A német politikusok is reagáltak?

Nem, senki. Még azok sem, akik név szerint vannak említve a könyvben.  Ez egy különösen durva módja a kritikának, de hozzá vannak szokva. Ha jól emlékszem, ez az egyik jele, hogy szabad országban élsz.

Hogyan illeszkedik a regény a németek múlttal való szembenézési folyamatába?

A folyamatnak most van egy komoly aspektusa, ami a tényeken alapszik, mert mindenki tudja mi történt, de senki sem tudja, hogy miért. És van egy kevésbé komoly. A német fiatalok nagy része már nem érti, hogy miért választották meg Hitlert. Buta volt, és hangos, mindenki látja, hogy egy idióta, hogy diktátor. Ez a könyv egy olyan Hitlert mutat, aki analizál, aki reagál, aki manipulálni tudja az olvasót. Az olvasó pedig közelebb kerül hozzá, mint valaha gondolta volna. Ha a könyv jól működik, akkor talán könnyebb lehet megérteni, hogyan történhetett, ami történt.

Gondolja, hogy a humor a megoldás?

A humor fontos, mert ha semmit nem lehet szeretni benne, ha a könyv nem lenne szórakoztató, akkor senki nem olvasná.

Miközben Hitler nagy monológjait olvastam, végig az járt a fejemben, hogy ő lehetett a világ egyik legunalmasabb embere.

Igazából elég unalmas volt. Ha elmegy a hegyekbe, Obersalzbergbe, a nyaralója helyén egy dokumentációs központot talál. Ott láthatja, mi volt egy Hitlerrel töltött este protokollja. Miután befejezte  a háborús teendőit, magához rendelte a szűk körét  - a barátait és Evát. Ültek körben egy nagy szobában, és ha Hitlernek nem volt mondanivalója, akkor senki sem szólalt meg. Csak várták, hogy a Führerük visszavonuljon a szobájába, ami általában éjjel kettő körül történt meg. Ez nem egy szórakoztató fickó, hanem egy zsémbes öregember képe.  És az egyik legnagyobb rejtély, hogy hogyan láthatta pont őt vonzónak, és követendőnek a tömeg. (nevet) De az is igaz, hogy a legtöbb embernek, aki megválasztotta, nem kellett hajnalig várnia arra, hogy végre elmenjen aludni.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr275508195

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.