Olvass!

KönyvesBlog

A narkós sztorikat felezni kell?

2013. szeptember 27. valuska

Kubiszyn Viktor: Foglaltház

Jószöveg Műhely Kiadó, 2013, 160 oldal, 2490 FT

"A narkós sztorikat mind felezni kell, mert senki nem tudja, mi az igazság" - írja könyvében Kubiszyn Viktor, aki 16 évig ütötte-vágta magát mindenféle szerekkel. A megtisztulás folyamatával együtt jár a szerzőnél, hogy mindent kiír magából, mert "az írás fejben anyagozás", mondta egyszer Garaczi László. A drogfilmeket bemutató Filmfelesskönyv és a saját életét az olvasóknak feltálaló Drognapló után Kubiszyn Viktor végre fikciót írt: a történetek a foglaltház körül bonyolódnak. Ezért is Foglaltház a címe.

A Foglaltház sok szereplővel kreál ebben a formájában és sűrűségében soha nem látott világot, amiben a narkós sztorik, mint a népmesék építik a közösség öntudatát. Csakhogy itt látszatközösség van, amit a foglaltház teremt meg, ahova úgy bújik el egy létező, de mégis szinte láthatatlan csoport, hogy egy ilyen apokrifnek kell kikerülnie, hogy láthatóvá váljon.

Kubiszyn Viktor folytatja önként vállalt, becsületes feladatát, hogy minél jobban bemutassa az olvasóknak, mi történik körülöttük az utcán, és végre sok más nézőpontból (kábítószeres, függő és a mindenen áteső tiszta nézőpontjai ezek) is bemutassa a DROG VILÁGÁT. Tanító és színező célok nélkül mutatja meg ezt a társadalmon kívüli társadalmat, aminek olyan önálló játékszabályai és céljai vannak, amit ép ésszel talán fel sem lehet fogni. Így például mennyire más egy ilyen kontextusban a szerelem vagy szeretet is, mert ebben a könyvben minden könyörtelensége ellenére még ez is előfordul.

A Foglaltházban csak megerősödött a Drognapló olvasása közben kialakult érzésem, hogy végre van egy vezetőnk, aki minden tudás birtokában, cinizmus és iróniától mentesen egy nagyon érdekes téma mélyébe vezet, és mindezt olyan szórakoztatóan teszi, mintha Roberto Saviano írna a nápolyi maffiáról a Gomorrában, vagy a Wire-ben ábrázolnák Baltimore-t, vagy valamelyik szereplő jellemét. Azért említem ezt a két elbeszélést, mert mindkettőnek az alapját a dokumentarista érzékenység és részletgazdaság jellemzi, egyik sem akarja feláldozni a megfigyelést és tapasztalást mint történetképző eszközöket. A kokainkereskedő és Pöttyöske dialógusa úgy tökéletes, ahogy van: erős szövegek, kevés infóból lendületesen építkező lehetséges élettörténetek, feszültség, illetve az egész könyvet átható szigorú távolságtartás.

Kapcsolódó anyagok

Bemutattuk Kubiszyn Viktort>> 

Itt bele lehet olvasni a Foglaltházba>> 

Kubiszyn történeteiben nem igazán az emberek játsszák a főszerepet, hanem az utcák és terek, Budapest, ami díszletből hirtelen élő, lélegző jelenség lesz. Valamint a drog. Rivotril, heroin, kokain, fű és még egy rakás más szer, amivel én soha nem találkoztam. Minden kábítószernek saját története van: Kubiszyn szereplői egy idő után szinte csak azért léteznek, hogy a szernek legyen gazdateste, amiben működhet. Ha ez megtörténik, akkor a világ olyan lesz, mint a mátrix, és annak leírásában Kubiszyn verhetetlennek látszik. A valóság és a nem-valóság közötti ugrálások lendületes és érzékeny ábrázolásait  találhatjuk a könyvben.

A hét könyvei voltak:

Timur Vermes: Nézd ki van itt

Roberto Bolaño: Vad nyomozók 

Iceberg Slim: Strici voltam

"Azok hangján írni, akik nem szólalnak meg" - olvasható a könyv hátulján, ami valóban szuperpontos leírása ennek a Foglaltháznak. A Drognapló óta Kubiszyn megállás nélkül járja a magyar nyelvű területeket, hogy beszéljen a függőségről és a kábítószerről: mindkét témát saját személyén keresztül tudja megszólaltatni. Arcot és hangot ad egy láthatatlan csoportnak, amelyről viszonylag keveset tudunk. Sokan azt sem sejtik, mit jelent egy tűcsereprogram megszüntetése a Józsefvárosban. Láthatóan önként vállalt feladata az írónak, hogy minél több ember megismerje történetét, gondolatait.

A Trainspottingból szinte csak poénokra emlékszem, a Foglaltházban is el lehet mosolyodni, de csak valami sötét, mocskos, nyirkos, szeles és hideg hangulat jut az eszembe. Olvasod, és kabátot veszel fel, ilyen a Foglaltház. Ha egy könyvet megvennél a témában, akkor ez jó választás. Lépésről-lépésre megmutatja a folyamatokat, a leépülést, a próbálkozásokat, a kiüresedést, a kapcsolatokat, a célokat, a lehetőségeket és a szereplőket, amiket okos tankönyvek, prospektusok és politikusok érthetetlenül és zagyván írnak le. Már csak az a kérdés, hogy a megmutatással mit rejt el a szemünk elől Kubiszyn.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr685535048

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.