Olvass!

KönyvesBlog

2013 legjobb könyvei: 50-41

2013. december 16. .konyvesblog.

50-41.jpg

2013 végén is egy újabb teljesen igazságtalan és szubjektív listával jelentkezünk, mert ilyen a listázás műfaja. Kiválasztottuk, mi volt szerintünk idén az 50 legjobb könyv. Természetesen csak azok közül válogattunk, amiket olvastunk. Jó bosszankodást!

50. Dés Mihály: Pesti barokk, Magvető, 2013, 588 oldal

Dés Mihály ugyan számtalan tanulmányt publikált, szépirodalmi művet viszont egyet sem, erre 63 évesen rögtön egy valóságos monumentummal rukkolt elő. Regénye ottliki dilemmát szegez az olvasónak, az elbeszélés nehézségeinek problematikáját. Ólomsúlyú vállalás, még egy öreg rókának is az lenne, nemhogy egy elsőkönyves szerzőnek.

A főhős a regény narrátora, aki mindvégig egyes szám első személyben beszél az olvasóhoz. A visszaemlékezésből kiderül, hogy a Pesti barokk cselekménye az 1983-84-es évben játszódik, Koszta János egy lassan végelgyengülő rendszerben poroszkál elhúzódó kamaszkora vége felé. Nagy Kérdések is foglalkoztatják (disszidálási tervek, irodalmi ambíciók), miközben mindennapjait a bulizás és csajozás töltik ki. A narrátor minden fejezetben újra és újra nekiugrik, hogy szerteágazó gondolatait egyben tartsa és szöveggé rendezze. A vállalkozás eleve kudarcra van ítélve, a regény pedig épp ezt a fiaskót igyekszik szerkezetileg manifesztálni: nem lehetséges máshogy írni, úgyhogy juszt is vállalom, hogy kesze-kusza, szövevényes, előre-hátra ugró, újrakezdő-hirtelen befejező szerkezetet hozok létre sűrű regiszter- és műfajváltásokkal.

Dés élvezettel használja az iróniát, a szarkazmust, az állandó kikacsintásokat és a legkülönfélébb zsánereket. A Pesti barokk olyan, mint egy túlzsúfolt hipermarket, csak itt műfajoktól roskadoznak a polcok. A családregény, az erotikus betétek, a szerelmi dráma, a filozófiai traktátus, a pesti vicc mind megfér egymás mellett: hogy békésen-e, arról megoszlanak a vélemények. Engem személy szerint a viccek szövegbe erőltetése zavart leginkább, másokat a szexjelenetek, vagy a női portrék irritáltak.

A regény végén időbeli ugrás és nézőpontváltás történik, melynek célja, hogy az emlékezet szelektív – sőt, talán szándékoltan hazug – működéséről lerántsa a leplet. A narrátor megbízhatóságának, s ezáltal az egész történet hitelességének megkérdőjelezése nyilván a Pesti barokk egyik legfontosabb célja és eleme, a váltás mégis kicsit döccenősre sikeredett. Dés kordokumentuma ugyanakkor lebilincselően mutatja be egy korszak és egy generáció életérzését, számtalan apró-cseprő légyottját, politikai-életmódbeli válságérzékelését, langy lében nyakig lankadását, és végső elbukását.

49. Maros András: Semmi negyven, Magvető. 280 oldal, 2013.

Az argentin sörényes hangyász, a trabantos kaland, az amerikai álom, és az alkatrészekre bontott, majd gondosan összeszerelt novellák után Maros András megírta első könyvét, ami nem a fantáziája szüleménye. Legalább is a szerző már az első (igazából 7.) oldalon ezt állítja, meg hát a borítóra is oda van biggyesztve, hogy memoár (ti. tenisz).  A bemelegítés után Maros, a szépirodalomba átigazolt exsportoló tíz példaképét állítja a fejezetek középpontjába, John McEnroe-tól Boris Beckerig. De akad itt „Agassi, Taróczi, és persze a megkerülhetetlen Federer, akiről Federer as Religious Experience címmel David Foster Wallace, az Infinite Jest szerzője írt lenyűgöző esszét a The New York Times-ba. Szerencsére nem kell profinak lennünk, hogy élvezzük a könyvet, sőt az sem baj, ha még soha nem láttunk teniszmeccset. A szerkesztő felesége például egy tökéletes tenyeressel hárította férje összes, párbeszéd kezdeményezésére irányuló kísérletét. Ne zavarják őt ilyen piszlicsáré dolgokkal olvasás közben.” A tenyeres-fonákos visszaemlékezés csínján bánik a sporthasonlatokkal, poénokból viszont nincs hiány. Mivel a kortárs magyar irodalomban idén sem a nevetésé volt a főszerep, ezzel a 280 oldalnyi vigyorgással el is nyerte az év egyik legviccesebb magyar könyve címet. És ami a legfontosabb, a könyv tenisztudás nélkül is élvezhető! Sőt még akkor is, ha képtelenek vagyunk arcról beazonosítani az egykori teniszlegendákat.

Részletet itt lehet olvasni.  

48. Kondor Vilmos: A másik szárnysegéd, Agave Könyvek, 448 oldal, 2013.

„A kormányzó háttal állt nekem, kezét összefogta háta mögött, és tisztán láttam, hogy jobb kézfeje remeg" – ezekkel a szavakkal kezdődik Kondor Vilmos új regénye, amelyben a szerző a bűnös budapesti utcák helyett ezúttal a vidéki Magyarországra vezeti hősét. A kiugrási kísérlet kudarcba fullad, Horthy fiát elrabolják, a nyilasok pedig arra készülnek, hogy magukhoz ragadják a Szent Koronát. „Az, ami a koronával 1944 októbere és 1945 tavasza között történt, valami egészen elképesztő sztori, ennél izgalmasabbat nem sokat olvastam. Nem tudtam nem megírni" – nyilatkozta a Könyvesblognak Kondor, és mi készséggel el is hisszük neki. A szerző elmesélte, hogy miután beleásta magát a témába, egyre több izgalmas részletre bukkant, a végső lökést azonban egy „elejtett mondat adta, amely arról szólt, hogy a nyilasok – hatalmuk további biztosítása, illetve egy emigráns kormány legitimációjának megalapozása céljából – kidolgoztak egy tervet, mely szerint a koronát feldaraboltatják egy ötvössel, a kormány minden tagja kap egyet, majd amikor el kell hagyniuk az országot, valahol összejönnek, helyreállíttatják a koronát, és tessék, máris legitimek. Nem tudom, hányszor olvastam el a mondatot, tízszer, hússzor, mire megértettem. A terv annyira abszurd volt, annyira ostoba, és annyira primitív, a barbárság olyan szédítő mélysége (vagy magassága), hogy ezt nem lehetett kihagynom". Klasszikus kalandregény lett végül A másik szárnysegéd egy új hőssel, egy meseszép autóval, és egy nagyon is nyitott véggel. Lesz itt még folytatás.

Részletet itt lehet olvasni.

47. Szepesi Nikolett: Én, a szexmániás

Vitatkoztunk sokat, hogy felférjen-e a listára az év egyik legnagyobb könyvsikere, ami egyben az év bulvárbotránya is volt. Az Ulpius-ház Kiadó szépen adagolta Szepesi Nikolett szexuális életéről a részleteket, aminek a vége az lett, hogy Hajdú Péter leültette egy tévéműsorban Szepesit azzal az emberrel, aki állítása szerint sokáig molesztálta. A listánkon egyetlen dolog miatt szerepel a könyv: igenis fontos megállapításokat tartalmaz az uszodák, a sport vagy az utánpótlásnevelés világáról. Arról a zárt rendszerről, amihez az átlagolvasó soha nem kerülhet hozzá, mert nekünk csak az olimpiai versenyek és a csillogás maradnak meg. A Magyar Narancsban a sokáig szintén profi úszónak készülő Kiss Noémi írt a könyvről, sőt beszélt is róla a VS.hu-nak: "Aztán a meglepetés: ezt a könyvet bármelyik magyar olimpikon megírhatta volna. Minden igaz, amit az uszodák világáról ír, ebben biztos vagyok, tudom. Hiába fenyegetőznek perrel, hiába vizsgálódik ma bőszen az Úszószövetség. A sport testi és szexuális kiszolgáltatottság, ezer szállal kötődik az erőszakhoz és a libidóhoz. Erről sokan beszámolhatnának. Persze botrány, hogy egy gnóm masszőr hogyan él vissza a helyzetével. Mi hajtja az uszodába, miért megy oda dolgozni? Hogy fiatalkorú lányokat simogasson a gyúrópadon, állítja a könyv. Akiknek erről hallgatni kell. Erről beszélni botránykő, tabusértés – pedig a nyílt beszéd több mint kívánatos volna." Az Én, a szexmániás nagyon pontosan mutat be egy világot, az biztos. 

46. Benedek Szabolcs: Focialista forradalom, Libri, 2013, 352 oldal.

1954-ben Bernben elvesztettük a foci világbajnokság döntőjét, csak Esterházy Péter szerint nyertük meg. Benedek Szabolcs a focimizériának az emberi oldalát éppúgy bemutatja, mint az elhülyülésig kipörgetett politikait is, mert van egy pont, amikor a foci fontosabb minden értéknél, egyszerre szól Istenről, Hazáról és Családról, ahogy egy totalitárius rendszerről is. Nem kell Népszava-olvasónak lenni ahhoz, hogy érezzük a finom utalást korunkra, amikor megint kivált a futball, hogy egy nemzetet összetartó szimbolikus sportággá váljon. Stadionépítések mellett 400 milliót kap miniszteri keretből a Mezőkövesd, a Fradi-stadiont akkor is átadják áprilisra, ha újpesti szurkolók potyognak az égből. Az Aranycsapat sikerei a kommunisták sikerei is voltak, ezért nem csoda, hogy már a meccs előtt a győztes csapatát várták haza. A vereség után a szurkolók összeesküvés-elméleteket gyártanak, miközben totózokat törnek be, a Népsportot gyújtogatnak, sőt még követeléseiket is szeretnék a rádióban beolvasni. Benedek Szabolcs Focialista forradalom című könyve ezt az eseménysorozatot dolgozza fel egy pörgős könyvben, amiben a komcsitól a horthystákig mindenki előkerül.

45. Timur Vermes: Nézd, ki van itt, Libri, 340 oldal, 2013. 

„Mit tesz egy néhai diktátor, ha hirtelen szeretett, bár jelentősen megcsonkított és demokráciába kormányzott hazájában találja magát, az utolsó emlékétől fényévnyi távolságra? Megpróbálja újra maga mögé állítani a népet." A diktátor jelen esetben Adolf Hitler, a népet pedig (oh, mily' szörnyűség!), ez nő vezeti. Nicsak, ki beszél? (Kritikánk.) Dolfi bácsi! Vermes könyvében a Führer 66 évvel állítólagos halála után ébred, és kap rögtön kultúrsokkot a kutyájuk végtermékét szedegető jámbor német asszonyoktól, a háború golyónyomait a sisakjukon hordó biciklisektől, és a megmagyarázhatatlan, dobozba zárt csodától, amit úgy hívnak, interhecc. Bár a nép váltig állítja, hogy nem lesz olyan hülye, mint elődei, a demagóg eszmék mögé sokkal könnyebb beállni, mint gondolnák. Innen pedig egyenes út vezet a választásokig.(Kiegészítő olvasmánynak ajánljuk A kezdő diktátorok kézikönyvét.)

Részletet itt lehet olvasni.

44. Thomas Pynchon: Beépített hiba, Magvető, 504 oldal, 2013.

„Thomas Pynchon regényében kaliforniai hippik, gátlástalan ingatlanosok, megbízhatatlan zsaruk és nők, csempészek és bérgyilkosok kergetik egymást, miközben javában zajlik a Manson-per, a háttérben pedig a The Beach Boys meg a The Bonzo Dog Band zenél" – írtuk a Beépített hibáról, amely sok tekintetben egy leplezetlen hommage a populáris kultúra klasszikusai felé. Pynchon, az intellektuális Superman, még mindig érti a rákenrollt, és még mindig nem hajlandó előbújni csigaházából. Igaz, bizonyos engedményekre hajlandó, a Beépített hiba promóciós videóját például saját hangjával narrálta, nem is rosszul.

43. Kubiszyn Viktor: Foglaltház, Jószöveg, 2013, 160 oldal

"Az írás fejben anyagozás" - mondta egyszer Garaczi László, és ez biztosan nagyon igaz Kubiszyn Viktorra is, aki pár éve őrületes fordulatszámon pörögve tárja fel a budapesti drogosok nyirkos, mocskos, sötét világát. A Filmflesskönyv és a Drognapló után egy kisebb, de magabiztos lépést tett a szerző a fikció felé. Ezt írtuk róla korábban: "A Foglaltház sok szereplővel kreál ebben a formájában és sűrűségében soha nem látott világot, amiben a narkós sztorik, mint a népmesék építik a közösség öntudatát. Csakhogy itt látszatközösség van, amit a foglaltház teremt meg, ahova úgy bújik el egy létező, de mégis szinte láthatatlan csoport, hogy egy ilyen apokrifnek kell kikerülnie, hogy láthatóvá váljon. Kubiszyn Viktor folytatja önként vállalt, becsületes feladatát, hogy minél jobban bemutassa az olvasóknak, mi történik körülöttük az utcán, és végre sok más nézőpontból (kábítószeres, függő és a mindenen áteső tiszta nézőpontjai ezek) is bemutassa a DROG VILÁGÁT. Tanító és színező célok nélkül mutatja meg ezt a társadalmon kívüli társadalmat, aminek olyan önálló játékszabályai és céljai vannak, amit ép ésszel talán fel sem lehet fogni. Így például mennyire más egy ilyen kontextusban a szerelem vagy szeretet is, mert ebben a könyvben minden könyörtelensége ellenére még ez is előfordul."

42. Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba: Emmuska, Kackiás nemzeti vadregény, Libri, 530 oldal, 2013.

Győrei Zsolt és Schlachtovszky Csaba még általános iskolában akadtak össze, azóta gyártják négykezes, humoros írásaikat. Két JAK füzet után idén megjelent az Emmuska című regényük, amelyben monarchiai manírral mesélik el egy merénylet történetét, rengeteg mellékszállal, levelekkel, versbetétekkel és kekec párbeszédekkel. Ferenc József és Sissi házastársi csörtéi, egy csalódott cimbalomfenomén, az egyszál báliruhában Londonba menekült Grófnő, Emmuska, és még jópár, a századfordulóról szökött karikatúra-szerű alak történetéből áll össze a regény. Kritikánk megjelenése csak a toplista megjelenése után várható, de a rövid ajánló is sokat sejtető: "Aljas merénylet készül Ferenc József császár ellen! De mi szükség ehhez egy világhírű cimbalomfenoménre? És mi köze mindehhez a Tiszaszalókot rettegésben tartó Prémes Rémnek? Vagy Emmuskának, a Londonba szakadt magyar grófnőnek és karótnyelt angol férjének? Min múlik végül, hogy botrányba fullad-e az Ezredévi Kiállítás Budapesten? S vajon gyorsabb lehet-e egy betyárból omnibuszlovassá vedlett csirkefogó, mint a frissen felavatott millenniumi földalatti? Felülkerekedhet-e az angol virtus a magyar hidegvéren?"

41. Herman Koch: A vacsora, Európa, 296 oldal, 2013.

Vannak azok a könyvek, amelyeket stílusuk, elbeszélésmódjuk, szerzőjük zsenialitása tesz fontossá, és vannak azok, amelyeket a mondanivaló. Az utóbbi kategóriába tartozik Herman Koch nemzetközi bestsellere, A vacsora. Az asztal körül négy nagyon különböző ember, előttük ezüsttálcán a fiaik által elkövetett erőszakos bűncselekmény. A megoldáshoz vérnek kell folynia. „Ér-e annyit egy bűzölgő hajléktalan élete, mint egy tisztes középosztálybeli családból származó tinédzseré? Mi az a határ, amin túl már nem lehet mindent a mentális állapotra fogni? (...)A gyereked jövője érdekében elhallgatnál szándékosságot, emberhalált, magyaráznád elviselhetetlen bűzzel, mentális problémákkal? Börtönbe küldenéd a saját fiad, számolva ennek minden következményével? A családi boldogság mindennél fontosabb?"- kérdeztük kritikánkban, és kérdezte könyvében Koch is. A válaszok egy idő után már nem is tűnnek olyan egyértelműnek.

Részletet itt lehet olvasni. 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr45695155

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.