Olvass!

KönyvesBlog

A beépített huligánnak nincs második esélye

2014. január 02. Rostás Eni

James Bannon: A beépített huligán

Candover Kft., 2013, 336 oldal

james bannon-5972.jpgFotó: Valuska Gábor

Minél nagyobb a hazugság, annál inkább elhiszik. Ezt egy Bunk nevű nyomozó jelentette ki a Drót ötödik évadának elején, pedig ő nem is olvasta A beépített huligánt. James Bannon jó nagyot hazudott. Beépített rendőrként két és fél évet töltött a Championship (majd később a Premier League) hírhedt csapatánál a Millwall FC-nél. Hétközben ő volt Jim, a szobafestő, esténként és meccsnapokon pedig Jim, a futballhuligán. Könyvével nem akarja dicsőíteni, amit tett, de örül, hogy az emberek csodálják érte, és őszintén bevallja, hogy épp ilyen reakciókra számított. Szerinte a huliganizmus sosem tűnt el teljesen a brit pályákról, de ma már nem stadionközpontú. Mikor nekivágott a küldetésnek, még nem támogatta a csapatot, mára már hatalmas Millwall-rajongó - álmából felkeltve is elénekli a No one likes ust. Bannon a csapatnál töltött évek után otthagyta a rendőrséget, színészetet tanult, sőt még saját légitársaságot is vezetett. Jelenleg második könyvén dolgozik, amelyben nem a focié, hanem egy barátjáé lesz a főszerep, az 50-es, 60-as, 70-es évek Angliájában.  (Az interjú előtt olvasd el kritikánkat itt.)

Miért most, és nem húsz évvel korában írta meg ezt a könyvet?

A pénz miatt. (nevet)

Őszinte válasz.

Ó nem, bárcsak így lett volna! (nevet) Mikor 1995-ben megírtam az eredeti sztorit a Személyazonosság (I. D.) című filmhez, még nem volt ismert, hogy rólam szól. Rengeteg találgatás és diskurzus folyt arról, hogy mi is történt valójában. Úgy éreztem, ez a megfelelő időpont, és a megérzésem helytállónak is bizonyult, látva az érdeklődést, amit a könyv generált. De sokkal inkább azért, mert az egyik srác, akivel dolgoztam, most ment nyugdíjba, és a másik kettő pedig el akarta mesélni az igazi történetet. Úgy gondolták, hogy én vagyok a legalkalmasabb, hogy megírjam.

És mi a helyzet Chrissel (Bannon társa, akivel a küldetés végére megromlott a viszony – a szerk.)? Ő is elő akart állni ezzel a könyvvel?

Chris egy nagyon-nagyon kedves ember, nem is kívánhattam volna kedvesebbet, de szerintem rossz foglalkozást választott. Még mindig a barátomnak tartom, ám brutálisan őszinte akartam lenni magammal és a többiekkel - annyira, amennyire csak lehetséges. A könyv az én szemszögemből meséli el a történetet, és biztos vagyok benne, hogy az ő története teljesen más lenne.

Ön lenne a rossz zsaru?

Én lennék a nehezen kezelhető, viszont az ő változata is nagyon érdekes lenne. A másik két ex-kollégám viszont még a megjelenés előtt olvasta a könyvet.

Mi volt a reakciójuk?

Tetszett nekik. Hogy Chris reakciója mi lenne, arról fogalmam sincs. Nem gondolom, hogy ez az egész érdekelné annyira, hogy elolvassa.

james bannon-5971.jpg

Ön szerint mi a legcsábítóbb a huligánlétben?

Az emberek könnyen „belefulladhatnak”, mert szeretnek egy olyan csapathoz tartozni, ami megvédi őket - nemcsak emocionálisan, de fizikailag is. Számomra ez csak egy munka volt, bármennyire is élveztem bizonyos részeit. Jim mindig csak egy karakter volt, akit próbáltam a lehető legjobban alakítani. Próbáltam a lehető legjobb futballhuligán lenni, ami lehettem, persze a legális keretek között.

Soha, egyetlen pillanatig sem érezte magát igazi huligánnak?

Külsőleg igen. A külső nagyon fontos volt, mert nem akartam, hogy felismerjenek. De belül minden döntést Jamie a rendőr, és nem Jim a focihuligán hozott. Kicsit olyan ez, mint a színészkedés. Olyasvalakit játszol, aki egyáltalán nem hasonlít rád, vagy olyasmit kell eljátszanod, ami teljesen ellenkezik az elveiddel. Ha hisze abban, amit csinálsz, ki tudod hozni belőle a legtöbbet.

Szóval akkor nincs túl sok különbség a színészmesterség és a beépített rendőri munka között?

Nincs. Szerintem az igazán jó beépített rendőrök a legjobb színészek. Az egyetlen különbség, hogy ha színészként rosszul hazudsz, akkor eljátszhatod újra, de ha beépített rendőrként hazudsz rosszul, azzal bajba kevered magad. Sokkal nagyobb a tét, és az előadásnak sokkal meggyőzőbbnek kell lennie. Ha nem vagy elég meggyőző, nincs második esélyed. De az, hogy hogyan sajátítod el a karaktert, hogyan játszod a szereped, hogyan veszed rá az embereket, hogy elhiggyék, hogy te tényleg úgy viselkedsz, ahogy általában nem, az mind teljesen ugyanolyan.

Említtette a könyvben, hogy egyetlen, fentről érkező telefonhívás elég volt, hogy véget vessen az akciónak. A döntés politikai jellegű volt. Mi történt pontosan?

A műveletet egyik pillanatról a másikra megszüntették. A telefonhívás előtt számos tárgyalás volt Nagy Britanniában a West Ham- és a Chealse-szurkolókra koncentrálva, szintén beépített rendőrökkel. A tárgyalások során kiderült, hogy egyes bizonyítékokat csak kitaláltak, meghamisítottak. Emiatt az egész ügy összeomlott, és az összes ilyen műveletet azonnal megszüntették.

Megkönnyebbült, hogy végül nem került sor tárgyalásra, és nem kellett farkasszemet néznie a bíróságon azokkal, akik bíztak magában?

Abban az időben nagyon frusztrált voltam emiatt. Hiszen ennek szenteltem két és fél évet, erre tettem fel az életemet, nemcsak én, de a másik három kollégám is. Ma már inkább megkönnyebbülve gondolok vissza a dologra.

Tesz a könyvben egy elég erős kijelentést, miszerint néha a rendőrség a felelős a huliganizmusért, hiszen a provokációjukkal csak rontanak a helyzeten. Ezt belülről tényleg így látta?

A provokáció nem segít. Nem gondolom, hogy teljesen a rendőrséget kellene hibáztatni érte. Ez a fajta rendőrségi munka kemény,durva és nagyon testi. A rendőrök kis egységekkel szállnak szembe nagy tömegekkel. Régen az volt a probléma, hogy a rendőrök rendőröknek tűntek. Kétféle futballrendőr volt a pályák környékén. Az egyik a kövér, tunya pasas, aki egész héten egy asztal mögött ül, és süteményt zabál, szombatonként pedig kirendelik a meccsekre. Ő nem érti, hogyan működik a tömeg, mert kapcsolata vele a hétközben limitált. A másik oldalon állt a taktikai egység, ők viszont azt gondolták, hogy a focimeccsen csak hülyékkel vannak körülvéve. Ők azok, akik kocsikáznak körbe a pálya körül, pajzzsal, páncélban várják a tömeget, és használják a gumibotjukat. Tehát vannak a srácok, akik tele vannak adrenalinnal, és számítanak arra, hogy konfrontálódni fognak, és vannak ezek a tunya hájpacnik, akik semmit sem tudnak a fociról, és nem értik az eszmét a szurkolás mögött. És vannak a nők. Ez nem pont a legjobb mix. Hiányoznak a képből azok, akik napi szinten kapcsolatban vannak a huligánokkal, párbeszédet kezdeményeznek velük. Ilyen rendőr akkoriban nem volt.

Idén áprilisban a Millwall a Wigannel játszott FA-kupa meccset a Wembleyben. A Millwaall-huligánok nem az ellenfelet támadták meg, hanem egymással kezdtek verekedni. Ha a huligánok testvérek, akik ugyanazon az oldalon állnak, és tartják a hátukat egymásért, miért történhet meg ilyesmi?

Volt egy olyan pletyka, hogy West Ham-szurkolók vegyültek közéjük, de ez nem igaz. Délután ötkor, amikor a meccset játszották, már nagyon sok ember részeg, ez is közrejátszhatott. Ha más ellen nem lehet, akkor egymás ellen küzdenek, ez egy nagyon szomorú szituáció. Mindenki megdöbbenve nézte, és tudom, hogy rengeteg Millwall-drukker pontosan ugyanazt gondolta, amit én.  Ez az egész rossz fényt vet a csapatra, de nemcsak a Millwallnak volt ez nagyon szomorú, kínos napja, hanem az egész focinak is. Kár, mert a csapat nagyon sokat tett, hogy visszaszorítsa az erőszakot.

A saját tapasztalatai alapján melyik klubnak vannak a legkeményebb huligánjai? A Middlesborough kődobáló hordáiról olvasva a millwalliak békés tömegnek tűntek.

Szerintem olyan reputációja, mint a Millwallnak három klubnak van. A Chelsea-nek, a Leedsnek, és a West Hamnek, de jól áll a versenyben a Swansea és a Stoke is. A millwalliak hírneve mindig is megmarad, de számomra a leedsiek és a kalapácsosok a legkeményebbek.

A Millwallnál töltött két és fél év után mennyi időnek kellett eltelnie, hogy újra be merjen menni a The Denbe?

Az első alkalommal Ewen Bremnerrel mentem (ő játszotta Spudot a Trainspottingban – a szerk.), akivel épp együtt forgattunk. Öt, nem is, inkább hat évvel a hadművelet befejezése után történt, a Személyazonosségot már játszották a mozik. Fizikálisan teljesen megváltoztam, sokat fogytam. Dave (Bannon egyik nem annyira nehézsúlyú huligáncimborája – a szerk.) azonnal felismert. Odajött hozzám, és csak annyit kérdezett, hogy mi a faszt keresek én itt. Azt tanácsolta, hogy lépjek le, még mielőtt olyan is felismerne, aki kevésbé elfogadó. Ezután többször visszamentem, de elkerültem a lelátó rázósabb részeit, és tisztes távolságból néztem a meccset.

james bannon-6006.jpg

Nem titok, hogy elég sok alkohol fogyott az akció során. Kocsmázás után beült a kocsijába, bement a kapitányságra, és megírta a jelentést. Mennyire voltak használhatóak ezek a jelentések? Reggel úja át kellett magát rágnia rajtuk?

Ez nagyon érdekes, mert ittam és ittam és ittam, de sosem voltam részeg igazán. Az adrenalin miatt, ami működtetett, és ami keresztüláramlott rajtam. Még akkor is hatott, amikor bementem megírni a jelentést. Persze volt, amikor nem működött, és másnap készült csak el. Akkor volt baj, ha nem volt semmi teendőm, én elkezdetem lazítani. Az alkohol ekkor kezdett működni.

Hogyan tudta félretenni az össze problémáját (párkapcsolati zűrök, lelkiismereti kérdések), és tudott csak a munkára koncentrálni?

Tudom, hogy az emberek ilyenkor azt várják, hogy bevallom, mennyire nehéz volt, hogy nem tudtam aludni, és hogy hónapok kellettek, amíg túljutottam a dolgokon. Ez az egész tényleg nem hatott rám, csak egy szerep volt, amit játszottam, egy munka, amit végeztem. Amint becsuktam az ajtót, eltűnt. Kicsit olyan ez, mint amikor megtanulsz repülőt vezetni,aztán elküldenek hat hónapra mondjuk Szerbiába. Amikor visszajössz, nem feltétlenül akarsz újra repülőt vezetni, és inkább kávét szolgálnál fel hat hónapig. Csak azért, mert tudok repülőgépet vezetni, nem feltétlenül akarok is.

Ön szerint lehet abban némi igazság, hogy az ecstasy nyolcvanas évekbeli felbukkanása Nagy-Britanniában jó hatással volt a huliganizmusra? Például úgy, hogy azok a nehézfiúk, akik ezen pörögtek, sokkal barátságosabbak lettek egymáshoz, ahelyett, hogy jól berúgnak és összeverik egymást?

Volt egy kis fű, meg egy kis anfetamin, de a drogkultúra inkább azután kezdett meghatározóvá válni, hogy mi befejeztük az akciót. De nemcsak a drogok nem voltak jelen, sosem hallottam, hogy bárki is rasszista kijelentést tesz, rasszista indíttatásból támad. Volt néhány antiszemita ügy a Tottenhamnél, de maguk a Tottenham-szurkolók is kivetették magukból a rasszistákat. Ez az egész arról szól, hogyan vetíted ki. A Tottenham drukkereket nem zavarja, ha yidsnek (zsidónak) hívják magukat, de ezt senki más nem teheti meg.

Találkozott vagy akart újra találkozni Steph-fel (Bannon vágyainak tárgya a hadművelet alatt - a szerk.), hogy elmagyarázza neki, mi történt?

Nem. Azt hiszem, hogy a hirtelen távozásom mindent megmagyarázott. De hogy őszinte legyek, ez volt az egyik legnehezebb döntés, amit a küldetés során meghoztam.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr205720051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.