Olvass!

KönyvesBlog

A bűn a megszokásból építi fel önmagát

2014. január 26. valuska

A-

Babiczky Tibor: Magas tenger - Egy nyomozó küzdelme a bűnnel és a bűntudattal

Magvető, 2014, 180 oldal, 2490 Ft


Első mondat: A hatodik áldozatot június elején találták meg.

"-Végigkérdeztem a szomszédokat, senki nem hallott lövést - mondta csalódottan. - Gyanús alakot sem láttak, egyáltalán semmi megszokottól eltérőt nem tapasztaltak.
>>Miért is kellett volna nekik.<< - gondolta a nyomozó. >>A bűn a megszokásból építi fel önmagát. Ami eltér, ami különleges, az már egy új élet. Ahhoz nem gyilkolni, hanem megszületni kell. A bűn abból ered, hogy a megszokás folytathatatlan, de nincs hová menni. Vagy nem tudunk.<<" (24.)

">>Fölösleges a bűn nyomába eredni<< - gondolta. >>A bűn elénk jön, és felkínálja magát.<<" (113)

Úgy jött ki, hogy a Magas tengert Budapest különböző pontjain olvastam, általában rengeteg ember vett körül, sokszor már sötétedés után a villamoson vagy a metrón. Egy idő után azt vettem észre magamon, hogy a regényben szereplő nyomozóhoz hasonlóan vedlem le magamról az embereket, majd a várost is, hogy csak én legyek, a szöveg és a saját bajaim. Később ismételni kezdtem mondatokat, hogy mennyire állnak jól nekem. "Ha a valóságra gondolt, a férfinek mindig a kappanháj jutott az eszébe", "Ez egy férfi zokogása, nem egy nőé", "Vagy az évszázad meccse megy, vagy már a szagomról megérezte, hogy idegen vagyok". Átlényegültem, az én órám is már csak 6:06-ot mutatott, ahogy minden óra a Magas tengerben.

Egy krimi, amiben nem a nyomozás a legfontosabb? Amiben nincs üldözés? Nincs egy igazi tettes se? Hogy egy krimi, amiben egy nyomozó francia írótól idéz? Ilyen kérdéseket kaptam, miután megpróbáltam összefoglalni ismerőseimnek a Magas tengert, aminek a nyomozója olyan fekete-fehér világban él, hogy ahhoz képest a Sin City egy színes virágkarnevál. A nyomozó napi két szál cigire van beállítva, iszik, szorong, de legfőképpen valamikor az életében rengeteget olvasott, emiatt mindenről eszébe jut valami idézet, és marhára ki tud akadni nyelvhelyességi ügyeken is. A bűneseteknél nem a tettes vagy a gyilkosság indítékainak megfejtése érdekli, hanem a bűn mögött megbúvó ember. És a nyomozó is a bűn mögé bújik el, ezért elsősorban önmagával foglalkozik, ezt nevezzük bűnhődésnek. Metafizikus detektívregény ez, nem krimi. Ettől nem kell megijedni, aki megnézte a Breaking Badet, az sem elsősorban egy drogfilmsorozatot nézett, hanem egy Walter White nevű rákos férfit, akinek nagyon sok gondja van, épp ezért megoldásokat keres. Van egy nyomozónk, akinek nincs neve, ezért nyomozónak hívják. Lehetne minden történetben más nyomozó, de valójában nem számítana, attól nem lenne vidámabb az élete.

KAPCSOLÓDÓ ANYAGOK

Részlet a könyvből

Könyvbemutató január 28-án a Gödörben

Trailer

Interjú Babiczkyvel a The Pallagiston

Az egész Magas tenger nagyon minimalista és költői: Babiczky elképesztő sűrűséggel képes néhány szóból világokat, tereket és sorsokat felhúzni. A kedvenc nyitómondatomat regényíró akadémiákon kellene tanítani: "A szeptember úgy feszült a városra, mint egy nejlonzacskó a száj köré". Se város, se városlakó nem lennék ilyen esetben, ez nyilvánvaló. A nyomozónak is nagyon nehéz dolog, hogy legyen valaki. Zavaros múltja és semmilyen jövője van, magára maradt egy világban, ami egyfelől Budapest, de valójában lehetne a világ bármelyik nagyvárosa, mert a nagyváros és a bűn kéz a kézben járnak, mint azt tudjuk. Miközben főszereplőnk nyomozgat, addig mi az ő életének nyomait próbáljuk feltérképezni és megfejteni: mi mehetett tönkre, mitől lett ilyen ez az ember.

És bár látszólag a nyomozó uralja a történeteket, de makrosztorikban, kifejtetlenül rengeteg érzékeny, súlyos és bravúros megoldás olvasható, mint amikor a világ legunalmasabb gyerekrablásából egy szomorú emberi sors rajzolódik ki: "Nem bírtam a gyerekek nélkül élni - mondta halkan". Babiczky látszólag könnyedén teremt sorsokat, amelyek közül én bármelyiket szívesen továbbolvasnám. Ha regényekhez lehetne rendezői kiadás, akkor ezek megérdemelnék.

A nyomozó mindentől függetlenül két lábbal áll a magyar valóságban: kocsmákból kitiltott dohányosok, a miniszterelnök legyőzi az évtized árvizét (">>A nemzet megmutatta, mire képes<<" - hangsúlyozta. >>A folyó is megmutatta<< - gondolta a nyomozó félálomban, és felhangosította a rádiót. - >>Folyt.<<), elmegy Esterházy Péter darabját megnézni a Nemzetibe (Én vagyok a te), ahol gyilkosság is történik az előadás után, az Újszínházban a drámaíró lő, a Lövőház utcai Gyöngyben isznak, Erőss Zsolték tragédiája is szóba kerül. De ezek csak finom jelzések ebben a nagyon zavarba ejtő világban, hogy mégis tartozunk valahova.

A hét könyve: a sorozat minden darabját megtalálja ezen a linken>>

A helyszín, az idő csak annyira finoman kitapintható, mintha egy nagy ködfelhő lenne. Ezt csak megerősíti, hogy a könyvben néhány újságcikkbeli keresztnévtől eltekintve szinte semminek és senkinek nincs neve. Itt senkit nem ismer senki. A nyomozó reménytelenül elveszett, olyan családtörténetet hurcol napról-napra, hogy kiégése egyáltalán nem meglepő.

Ars poeticája is van a nyomozónak:

"A nyomozó félt a testtől. A hústól, a vértől. A sajátjától is. Minden tapasztalata azt bizonyította, hogy nem tudja megmenteni. A test menthetetlen. Egy sikló, egy ember, ő maga. Az ijesztette meg leginkább, hogy ebben a menthetetlen hústömegben kapott otthont a lélek. Az ő munkája akkor kezdődött, amikor a test végképp magára maradt." (33.)

"A nyomozó szerette azt gondolni magáról, hogy képes különbséget tenni jó és rossz között. Vagy fekete, vagy fehér. De rá kellett döbbennie, hogy valójában fogalma sincs, mi a fekete, és mi a fehér. Hogy tökéletesen tanácstalan." (53.)

Babiczky rengeteget olvas, élményeiről rendszeresen beszámol többek között az Élet és Irodalom Ex Libris rovatában, és nem mellesleg sokat ír könyvekről, a Könyves magazinban annak idején a magyar és a skandináv krimit mutatta be. Nesbo, Simenon, Chandler, Hammett, Block mind itt vannak a történetekben. Miért érdekes ez? Láthatóan a krimi különböző fajtáinak minden szabályát, trükkjét és rontási veszélyét ismeri, ezért nem meglepetés, hogy a Magas tenger egy elég jól felépített világot és szabályrendszert jelent. 

A regény 15 rövid elbeszélésből épül fel, mindegyik önálló, kerek egész, saját világgal és elég erős zárlatokkal. Finom kapcsolódási pontok jelzik, hogy ez egy töredezettséggel építkező regény, amit nem egy gyilkosság vagy nyomozás, hanem kizárólag a nyomozó fog össze. Gyilkosságra már nincs is szükség ebben a rendkívül közönyös világban.

Babiczky bemutatta nyomozóját, most jön a feladat, hogy folytassa, amit elkezdett, mert saját világára egyfelől nagyon ráérzett, másrészt szeretném látni, mit hoz ki a nyomozóból, ha még több bűnesethez hívják ki. A Magas tenger nem tökéletes könyv, az ondó/ANDO poént nem tudom megbocsájtani, de mégis bátor és friss vállalkozás, mert az utóbbi évek krimisikereinek hullámára (Kondor, Baráth, Kolozsi) nem akar felszállni, hanem ellentétes irányból közelíti meg témáját.

"-Mi van az anyával?
-Keressük.
-Az kevés. A keresztények is mindig ezt mondják Istenről, és nézze meg, hol tartunk" (149)

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr175781227

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.