Olvass!

KönyvesBlog

Indiántámadás Minnesotából

2014. február 12. .konyvesblog.

JimNorthrup.jpgIndián vagy. Az USA kormánya 300 mérföldnyire lévő bentlakásos iskolába küld, ahol a tanárok megszégyenítenek. Későbbi karriered lehetőségei: munkanélküli alkoholizmus a rezervátumban vagy katonaság - az utóbbit választod. Megjárod Vietnámot és ott elveszíted a bátyádat. Hazatérve képtelen vagy házban aludni, ezért évekig a magad által épített tipiben élsz. Rádöbbensz, hogy az őseid életmódja értelmes és természetes. Az ő útjukra lépsz. Indián vagy.

Hétfőn este Jim Northrup járt a Müsziben, és első magyarra fordított kötete apropóján mesélt magáról, a népéről, a mindennapjaikról. Itt járt Chibenashi (ez Northurp anisinábe neve - a szerk.), odzsibve, azaz anisinábe költő, veterán, újságíró, drámaíró, politikai kommentátor. A nevét, az igazit, még a nagyapjától kapta, az ő nyelvükön annyit tesz, Nagy Kis-Madár. A név maga egy mitikus állatot takar, ami nagyobb, mint a sas, de kisebb, mint a mennydörgésmadár. Chibenashi néha látja magát, ahogy nagy madárként suhan a táj felett és figyel.

Baseballsapkás, nagypocakú, kedves tekintetű bácsi meséli történeteit. Érezni, hogy megvan már a rendje, a szertartása, hogyan vezeti fel magát és mindazt, amiről beszélni akar. Odzsibve nyelven mondja, aztán angolul ugyanazt, a hallgatóság pedig hamarosan felszabadultan nevet az öreg viccein, anekdotáin, néha páran felnéznek az amerikai nagykövetség emberére, mit szól a jópofán csomagolt, de pengeéles politikai kritikához. Ahogy alakul a beszélgetés, egyre inkább körvonalazódnak Jim Northrup Chibenashi alapvető gondolatai, valószínűleg igazából ezeket akarja továbbadni. Az ő indiánsága, sőt anisinábe identitása a középpont, ebből táplálkozik és növekszik minden, ez a legelemibb erő. Az identitás pedig az, ami a nyelvben él és a hétköznapok ismétlődő, de annál tudatos gyakorlatában. Télen a juhar ágából kifaragni a csapokat, amiket tavasz elején kell a több száz fába befúrni. Ha megteltek a gallonok a fa nedvével, nyílt tűzön, üstökben forralni, hogy sziruppá, majd tömör juharcukorrá váljon. Az ősök ezzel élték túl a kemény, minnesotai teleket. Júniusra megkeményedik a nyírfa kérge, ekkor hasítják a cséplőkosaraknak valót. Aztán eljön a szeptember, a vadrizs aratása, ez boldog idő, mondja. Ilyenkor kenukkal kieveznek a tóra és két kezükkel takarítják be a termést. Közben mesélnek, pletykálnak - a pletykákat nagyon szeretik. A történetek a régiekről szólnak, a felmenőkről, akikkel így kapcsolatban maradnak.

JimNorthrupNagykis.jpgJim minden reggel imádkozik és dohányt áldoz a szellemeknek. A beszélgetés végén a hallgatóság egy-két tagja kérdésekkel próbálja a figyelmet a rituálék, táncok felé fordítani, de ő eltereli a szót - egyébként sem szereti a turistáknak szóló bohóckodást. Számára indiánnak lenni személyes állapot, nem mutogatnivaló. Személyes állapot, ami az élet maga - ez jelenik meg a verseiben is. Privát megfigyelések, szinte naplószerű karcolatok ezek, néha összeolvadva a közösség tapasztalatával. Köteteiben a Fond du Lac-i rezervátumban eltöltött modern és archaikus indián életét örökíti meg - és persze a háborús tapasztalatot. Költészete világos, letisztult, helyenként szinte prózai kijelentésekkel fűzi össze és tovább a gondolatait. A beszélgetésben tapasztaltakhoz hasonlóan, a versekben is kirajzolódik a minta, ahogy a modern ember az archaikus modelleken keresztül felveszi és megéli a természet ritmusát. Stílusának egyszerűségén keresztül pedig eljut a hétköznapokban rejlő szakralitásig: hiszen a szezonális munkák a természet örök, ciklikus rendjéhez kötnek. A közös jelenlét, az emlékezés és a jövőre való felkészülés itt egy pillanatban sűrűsödik össze, történjen aratáskor vagy mikor lándzsával fognak halat.

Magyarországi megjelenése és látogatása Gyukics Gábor költő és műfordító, az Új Forrás folyóirat, illetve az USA nagykövetség közreműködésének köszönhető. Gyukics Gábor régi álma kiadni a Nagy Amerikai Indián Költészeti Antológiát, a könyvkiadók azonban eddig nem kaptak a lehetőségen. Az Új Forrás és Gyukics egymásra találásának eredményeképpen végre sikerült megegyezni egy indián költő magyarországi bemutatásában: indián és fehér irodalmárok, költők pedig egyöntetűen Jimet ajánlották. Így 2013 decemberében, az Új Forrás Kiadó gondozásában megjelenhetett Jim válogatott verseinek kötete, benne fényképekkel és Gyukics magyarázó összekötő szövegeivel. Most Jim itt van, szerdán a debreceni Amerikai Kuckóban, csütörtökön a budapesti Károli Egyetemen tart felolvasást - apropók ezek a jó történetekhez.

Szerző: Sándor Anna

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr985810638

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.