Olvass!

KönyvesBlog

Tolnay 100: A színház volt az otthona

2014. május 21. .konyvesblog.

Góg Laura: Tolnay 100

Helikon Kiadó, 2014, 224 oldal, 2967 HUF

Már a második világháború előtt is sztár volt Budapesten, a naiv széplány szerepéből kilépve azonban utóbb a drámairodalom legnagyobb hősnőit játszhatta el a színpadon. Tolnay Klári idén lenne százéves.

„Boldoggá tesz, hogy szeretnek, csak az az érzésem, hogy úgy ki vagyok belezve, mint a fagyasztott csirke. Semmi újat nem tudok mondani” – nyilatkozta egyszer a kilencvenes években Tolnay Klári. A közönsége azonban sok-sok évtizedig nagyon is kíváncsi volt rá.

Kezdetben ő volt a széplány, az „ország kishúga”, de a harmincas években a szépség szinte alapkövetelmény volt („Rendkívüli képességekkel kellett rendelkeznie egy nem szép nőnek, ha színpadra akart jutni.”). Már a negyvenes években igazi csillag volt: a Film, Színház, Muzsika például már akkor részletesen beszámolt arról, hogy Tolnay milyen „parfőmöt” használ, mi a kedvenc időtöltése („Nagyon szeret táncolni, és sokat olvas.”), mit iszik szívesen („Itala a whisky.”), és hogyan szereti viselni a haját („amerikaiasan”).

Tolnay Klári azonban (aki egyébként Rózsiként született, utóbb kapta az elegánsabbnak gondolt Klári nevet) nem perceket akart tölteni a pályán, tudatosan törekedett arra, hogy kilépjen a skatulyákból. Közel negyvenéves volt, amikor eljátszotta Júliát, pályája csúcsának azonban A vágy villamosa Blanche-át tartotta. „Úgy érzem… nincs tovább. A vágy villamosa után talán már nincs is mit eljátszani… Miről beszéljek még?”

Játszott Csehovot, Dosztojevszkijt, Ibsent, Millert. A „színpad primátusát hirdette a mozi felett és a filmezést csak szükséges kötelességnek tekintette” – derül ki Góg Laura Tolnay 100 című most megjelent könyvéből. Mindezek ellenére megszámolni is nehéz, hány filmet forgatott. 1964-ben, amikor a Pacsirta cannes-i bemutatóján vett részt, a francia újságírók arról faggatták, hogyan szereti a magyar közönség a színésznőket. „Engem úgy – feleltem –, hogy például az utcán rám kiabálnak: Klárika, kedves, hogy vagyunk, hogy vagyunk? A francia újságíró elcsodálkozott: – Akkor Ön, Madame, olyan lehet Magyarországon, mint nálunk a Piaf. Mi egyedül őt szólíthatjuk a keresztnevén – Edithnek.”

A Tolnay Klári életéről és pályájáról szóló portrékötetet ma este mutatják be a Hadikban.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr646190704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.