Olvass!

KönyvesBlog

Lovasi sokszor elviselhetetlen, de a nők szeretik

2014. június 05. Rostás Eni

Lévai Balázs: Lovasi – Idáig tudom a történetet

Libri Könyvkiadó, 2014, 400 oldal, 3192 HUF

Ki az a Loving András? Kinek volt a legbüdösebb lába a Kispálban? Mi köze Bíró Icának az FBI-hoz? Többek közt ezekre is fény derül a kortárs magyar rock’n’roll legszemüvegesebb frontemberének, Lovasi Andrásnak életrajzi kötetéből. Idáig tudom a történetet – állítja a könyv címében Lovasi, és állítja Lévai Balázs, a szerző-jóbarát. Lovasi mesélt, Lévai megírta.

„Senki ne aggódjon, a rockéletrajzoknál kötelező elemek nálunk sem fognak hiányozni: lesz egy kis drog (a téma klasszikus óriásaitól, a richardsi vagy kiedisi magasságoktól jókora távolságokra leszünk), lesz egy kis szex, rock’n’rollról nem is beszélve. Olyan lesz, mint az ország, amiben élünk: magyar szex, magyar drugs, magyar rock’n’roll. Nehogy szájukra vegyenek a szomszédok” – ígéri beköszönőjében a címszereplő. Mi most nem állunk neki megfejteni Az Igazi Lovasit, helyette inkább szemezgettünk a legjobb sztorikból, hogy elmeséljük, mitől magyar a rocksztár-szentháromság. Hang és fény, halott állatok nélkül.

Kapcsolódó cikkek:

Így csapta szét magát Lovasi András

Lovasi: kevesebbet akarok blöffölni

Az utolsó forradalmár

Lévai barátja bőrébe bújt, hogy elmesélje az elmúlt évtizedeket, az átlényegülés pedig olyan jól sikerült neki, hogy még akkor is Lovasi hangján halljuk a történeteket, mikor már rég nem ő beszél. A kicsit flegma, kicsit önkritikus, kicsit beleszarós Lovasién, aki néha leplezetlen büszkeséggel, néha bölcs öregúrként fejti meg a sikert, ami már egészen korán, kamaszkorában írt rockoperájának középiskolai bemutatóján rátalált. Lévai nem fényez, illetve csak akkor, ha Lovasi hagyja, hogy fényezzék, vagy magyarázkodjanak a múltbéli hibái, rossz döntései miatt.

"Látnom kellett magamat kívülről" – mondta a Lovasi a kötet bemutatóján, és látja is, de mintha már mesélés közben megelőlegezné, hogy nem tud majd megbirkózni a róla kialakuló képpel. Most ő válik zsákmányállattá, de mintha nem akarná, hogy rosszat gondoljunk róla, mindenhez magyarázatot fűz, amin látatlanban ítélkezhetnénk - a csajozástól a koncertek és a lemezek után kapott legmagasabb százalékokig.

Pedig nem csak másokról, de magáról sem fogalmaz, fogalmaztat mindig hízelgően. A Kispál és a Borz feloszlásáról is őszintén és kíméletlenül beszél, ám utólag senkit nem akar félrevezetni. „Képmutatás lenne azt állítani, hogy nem én voltam a főnök. Ez azonban soha nem jelentett diktatúrát, sokkal inkább a hiperaktivitásomból fakadó vezető szerepet: Legtöbbször én jöttem a tervekkel és ötletekkel, amiket a többiek szabadon véleményeztek, alakítottak, elfogadtak vagy elvetettek. A fontos kérdésekről mindig közösen döntöttünk.”

Lovasi már a második mondatában bevallja, hogy sokszor idegesítő fasz tud lenni, és mire a kötet végére érünk, lassan megértjük, hogy mire gondolt. Sokszor tényleg idegesítő fasz tud lenni - nagy szerencséje, hogy az a fajta, kinek világmegváltós, nosztalgiázó, továbbisvanmondjammég monológjait elintézzük egy vállrándítással meg egy mondjad csak, Bandikámmal, aztán másnap megint mellé ülünk le a kocsmában.

Magyar szex

„Ahol gitár van, előbb-utóbb punci is lesz”, bölcselkedett Lemmy ’Motörhead’ Kilmister, és az örök igazság Lovasinál is bevált. Az életút nőkben sem szűkölködik, komoly és kevésbé komoly kapcsolatokban egy orgazmusnyi időtől tizennyolc évig. Ott van mindjárt Cili, a volt feleség, aki elég sok stiklit elviselt, aki terhesen mindig nagyon jó fej volt, akivel ma már barátként is lehet beszélgetni, és akivel – azt hiszi – mindig szeretni fogják egymást. Majd két évtizedig tartó házasságukból két lány született, Dóra és Eszti, akik a mai napig azt állítják, hogy nekik volt a legjobb gyerekkoruk a világon. Vagy ott volt például az az ismert színésznő, akivel a Csinibaba díszbemutatóján ismerkedett meg, akivel később Hamvas Béla Karneváljáról csevegett, és aki kicsit komolyabb volt, mint a dalban, olyannyira, hogy a Szívrablás című szép szerelmes számot is ő ihlette. Meg Ulrike, a német tinilány a bolgár nudista strandon, aki után még Berlinbe is kiutazott. Bár a várva várt pásztoróra elmaradt, Lovasi akkor jutott el életében először Nyugatra, és először tapasztalta meg azt is, hogy milyen az, ha egy hajléktalan öregasszony pisil centiméterekre az arcától. Nedves.

Lovasi és az irodalom

A Naphoz Holddal óta tudjuk, hogy Lovasi András remek dalszövegíró, Lévai könyve óta pedig azt is, hogy igazából csak egy „izgága, szemüveges csávó a szomszéd asztaltól, aki hangosan okoskodik, és mindenről van véleménye”. Az olvasási szokásairól viszont alig tudunk valamit, ezért arra kértük, meséljen ihletet adó írókról és számára kedves könyvekről. Lovasi Az olajkirály című Karl May-regényt olvasta el életében először elejétől a végéig, utoljára pedig Charles Bukowski Nők című regényét vette le a polcról. 14 éves koráig rengeteget könyvet fogyasztott, ám irodalmat ma már főleg hosszabb szabadidőben szokott, mert nem szereti félbehagyni a könyveket. Szinte egyetlen kötelezőt sem olvasott, de a tanárainak ezt sosem vallotta be. A digitális-papíralapú vitában a hagyományos könyvek oldalára állna, a slamről pedig csak annyit mondott, „jó, hogy van.” Nagyon szereti, ahogy Boris Vian a fúvós hangszerekről ír, meghatározó zenés könyvként pedig Vedres Csaba Mi az, hogy könnyűzene? című munkáját említette. Dalszövegeihez főleg klasszikusokból merít ihletet, elég csak a Zár az égbolt homokos, vizes József Attila-parafrázisára gondolni, de Ady, Radnóti vagy Kosztolányi után sem kell túl sokáig kutatnunk a Kispál vagy a Kiscsillag-életműben. Próbálkozott már versek megzenésítésével is, de azt mondja, „nem volt olyan eredményes, hogy be merjem vallani, kiknek a verseivel”, úgyhogy egyelőre be kell érnünk vele és a Véletlennel.

Lovasi saját bevallása szerint örül, ha szép lányokkal beszélgethet, de nem csapja le kíméletlenül a kínálkozó helyzeteket. A nőkben az illatukat szereti a legjobban, és az általa elfogyasztott csajok száma össze sem hasonlítható a békanyelvű Gene Simmons, de még Komár László teljesítményével sem. Pedig még klasszikus munkásember pornófantáziában is szerepelhetett volna, abban a fajtában, amiben a csinos házigazda áttetsző hálóingben invitálja a lakásba az újság-előfizetés díjáért kopogtató fiatalt. Sajnos neki aznap még nagyon sok újságot kellett kivinnie, így a jelenet csak képzeletben foroghatott le.

A lányok sorából a majdnem híres grupik sem hiányozhatnak, köztük az olyan egészen kitartóak sem, mint az a lány, aki a két szopás közt eltelt időt kapcsolatként könyvelte el. És hogy mit szólt mindehhez Cili? Lovasi ezt sem titkolja. „Felesleges megvetni vagy elátkozni, milyen szemét csapodár férj voltam, szinte minden nőmmel lebuktam otthon, soha nem voltam egy jó álcázóművész. Egyszerűen képtelen voltam energiát fordítani erre, annyira nevetségesnek éreztem az alibigyártást. Ha rákérdezett a feleségem, elmondtam, mi történt.”

Itt kellene elsütni a Loving András poént is, aminél beszédesebb nevet nem is választhatna egy hódító rockzenész, de sajnos sváb gyökerekkel rendelkező édesapja tizennyolc éves korában úgy döntött, egy másik keresztnévvel jobban érvényesül, így a Lovingot Lovasira magyarosította.

Magyar drugs

Nem csak név nélküli lányok és ismert színésznők, de Bíró Ica is emlékezetes pillanatokat okozott Lovasinak, bár ő nem a bájaival, sokkal inkább alakformáló videójával hódított. A Változz velem! VHS tokja ugyanis egy időben nem kazettát, hanem néhány gramm füvet rejtett. Bár a zenekarban senki sem szippantott méteres fehér por csíkokat a koncertek előtt, Lovasi rettegett, hogy lebukik a mariskával (sic!), és nem is alaptalanul. Egyik beszállítóját letartóztatták, a rendőrségen pedig az ő neve is előkerült. Mikor egy „jó rendőrségi kapcsolatokkal rendelkező” barátja rátelefonált, hogy legyen óvatos, ő már az FBI-t és a másnapi lejárató címlapokat vizionálta, és bár se a szövetségiek, se a bulvármédia nem csapott le rá, talált bizonyítékot arra, hogy lehallgatták. „Nyomokat kerestem, hátha a magyar szervek nem dolgoznak olyan profin, mint amerikai kollégáik. Kis keresgélés után azt vettem észre, hogy ahol a telefonkábelt bevezették a házunkba, körülötte leesett a vakolat, mintha a lyuk is megszélesedett volna kissé, láthatóan babrált vele valaki. Na, ekkor totál ideges lettem, soha nem voltam egy kiköpött gengszter alkat (…)”

A fű nem csak neki, de Kispál Andrásnak is maradandó élményeket okozott - első space cake-uzsonnája után egyenesen Jockey Ewing szólt hozzá a tévéből. „Figyelj ide, Lovi, megettem ezt a sütit, de itt valami nagyon nem kóser. Volt ebben valami cucc? Ülök szemben a tévével, baszd meg, és azt hallom, hogy Jockey hozzám beszél a Dallasból angolul. Ráadásul én meg értem, amit mond. Ez kurvára nem jó így.” Ezek után nem is próbálkozott többé ilyesmivel, bár legendásan büdös Puma-cipője mellett nem is volt szüksége más tudatmódosítóra.

Magyar rock’n’roll

A könyv tömve van Lovasi dalszövegeivel és azok keletkezéstörténetével, az egyszeri rajongó pedig a szövegeket olvasgatva, évekkel az utolsó Kispál-koncertje után ébred rá, hogy amit ő évekig „szívom a kék űrt már továbbnak” énekelt, az igazából „szilvamag kékül, Márta vár”. Végül is, mindkettőnek van értelme. Az Én, szeretlek, téged Iszonyú lassújának „Ha akarnám, meglehetne/És utána elmehetne/És utána visszajönne/Hogy elmenőben kijött a könnye” – sorát például Lovasi Boci nevű haverja ihlette, aki minden meg nem döntött csajt a „ha akarnám, meglehetne” fordulattal kommentált. (Boci volt az is, akivel tizenhét éves korukban heteket csöveztek a Balatonnál, de ez már egy másik történet.) Az Egy az egyben (csak maga) és A vadnyugat története indián szemmel című slágerekért az indiánoknak kell köszönetet mondani, Emesére pedig tényleg egy gyógyszertárban talált rá a szerző, bár nem a Kígyóban, mert azt még a leglelkesebb rajongók is hiába keresik Pécsett.

Eszméletlenre részegedések, szétcsapott koncertek, zenekari balhék, talán csak a rockzenész életpályamodell gyakori eleme, az elvonó maradt ki a sorból. A régimódi rákendrol sztoriknak is jut hely a kötetben, bár a Kispál nem rombolt szét komplett szállodai szobákat, de azért a falaikat beborította darts-nyilak ütötte lyukakkal. Megtudjuk, hogy Bari polgármestere a Kispálnak szervezett fogadáson sokkal nagyobb figyelmet szentelt Bräutigam feleségének dekoltázsára, mint az egész zenekarra együttvéve, hogy mi történik, ha a menedzser elfelejt szólni egy buliról, és az is, hogy ha félig átsütve fogyasztjuk a posványos tengerből kifogott halat, akkor lehet, hogy a következő pillanatban már egy olasz városka főterén kuporgunk majd a szemétből kitúrt műanyag salátástál fölött. Lovasi nem csak a szépre emlékezik, és bár Lagzi Lajcsit még ma is rendes fickónak találja, hosszan tárgyalja például a zenekarra elhasznált dobosok, vagy Kispál András kevésbé jó tulajdonságait. Eszembe jut, hogy vajon a Kiscsillag mostani dobosáról, Mihalik Ábelről azért ír-e csupa szépet, mert meg akarja őrizni a baráti viszonyt, vagy azért, mert tényleg így gondolja, meg az is, hogy vajon a többiek mit mondanának róla a saját könyvükben.

 

Lovasi András a jövő heti Margón Lackfi Jánossal lép fel, még több infóért katt ide!

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr936280733