Olvass!

KönyvesBlog

Bogyótól és Babócától megnémul a gyerek

2014. július 30. m.anna

Bartos Erika: Bogyó és Babóca foglalkoztatókönyv 12 új mesével

Pozsonyi Pagony, 2014, 200 oldal, 4500 HUF

A gyerekem szereti a Bogyó és Babócát. Szeresse, ha jól esik neki! Pogány Judit mesemondó hangjától én a legmélyebb tisztelettel bár, de a falat kaparom, a meséket pedig borzasztóan didaktikusnak tartom, de nem rosszabbaknak annál, mint amit egy fárasztó munkanap után én magam mesélek a fiamnak a képzelt barátainkról. A B&B körüli kritikavitába pedig abszolút nem óhajtok beleszólni. A Bogyó és Babóca egyszerű és jó szándékú, nagyjából annyira, mint a tejfölös paszulyleves, és én felelős anyaként bele tudom építeni a gyermekem étrendjébe, ha szereti, bár úgy gondolom, egyen mást is, mert nem lehet csak tejfölös paszulylevesen felnőni. 

A foglalkoztatókönyv úgy lett az életünk része, hogy éppen antikvár könyveket vettem át egy könyvesboltban, amikor a Gyermek odasétált az egyik polchoz, tétovázás nélkül a B&B-ért nyúlt, majd a szívéhez szorította, és közölte, hogy ő a könyv nélkül ugyan haza nem jön. Ezek az emelkedett és heves érzelmek elsőre megalapozatlannak tűntek, de az a helyzet, hogy a néhány, foglalkoztatókönyvvel töltött nap után sem lanyhultak túlságosan: addig nem is fognak, míg az összes feladatot meg nem oldja.

A Bogyó és Babóca-sorozat idén lett 10 éves, ennek apropóján született egy cikk a KönyvesMagazinba a csigafiúról, a katicalányról, külföldi kiadásokról, és a szerzőről, Bartos Erikáról.

A könyv jó vastag, telis-tele tartalommal és feladattal. A Gyermek számára, aki középső csoportos óvodás, pontosan megfelelő nehézségűek, és elég változatosak ahhoz, hogy ébren tartsák az érdeklődését. A hétvégi napokon, amikor több időt tudunk együtt tölteni, én azonban mégis aktívabb vagyok, és nem tudok folyton mellette ülni, bár a közelében mozgok, a foglalkoztatókönyv parádésan betöltötte azt a szerepet, amire számítottam tőle. A konyhaasztalnál üldögélve tökéletesen lefoglalta a Gyermeket, aki időnként persze segítséget kért, vagy egyik-másik mese, feladat felolvasását követelte. Ilyenkor leültem hozzá egy kis időre, magyaráztam neki, és kerestem a kívánságának megfelelő oldalpárt, amivel ismét elfoglalta magát jó darabig, amíg újfent szüksége nem volt rám.

A könyvben tizenkét mese található, ezek a „bármilyen fáradt is legyél, azért ezt a két oldalt még csak felolvasod”- hosszúságúak, a megszokott B&B stílusba - van aki ettől a falra mászik, engem különösebben nem zavar. Az egyetlen dolog, amit sosem értek, hogy vajon a kis bogárkák miféle technikai zseninek köszönhetően építenek csak úgy ad hoc házacskákat, vonatocskát, autót, kerekesszéket, vagy ami éppen eszükbe jut. Az egyik epizódban Döme belerakta a motort az autóba, de az isten szerelmére, egy ízeltlábú mégis honnan szedett egy motort, és honnan tudja, hová kell rakni? Ez persze a Gyermeket egyáltalán nem zavarja a műélvezetben.

A másik, amitől néha a homlokomra szalad a szemöldököm, az a jelzők túlzó használata - a bogárkák csak kíváncsian, csodálkozva, nevetve, boldogan tehetnek dolgokat, én meg néha elveszek a jelzőtengerben, de hát ez csak kukacoskodás. Az iróniámat sutba vágva a Holdbogár faék-egyszerűségű kerekesszékes meséje most például kifejezetten jól is jött, mert nemrég láttunk egy kerekesszékes kislányt, és a Gyermeket egészen megdöbbentette, hogy a saját korabeliek is lehetnek rokkantak, ezt a felfedezést pedig ahányféleképpen csak lehet, ki kellett beszélnünk.

A kötet természetesen jóval vaskosabb tizenkét mesénél: a különböző készségfejlesztő feladatok típusonként apró jelet kaptak, így ránézésre lehet válogatni közülük - van színezős, számolós, anyával olvasós, különbségkeresős. Abban, hogy a Gyermek ilyen gyorsan ilyen intenzív kapcsolatot alakított ki a könyvvel, természetesen az is vastagon benne van, hogy saját képére formálhatta: színezett, ragasztgatott bele, belevéste az óvodai jelét, beleírtuk a nevét, most már teljesen az övé. A papírminőség jó, bár én ezt a fajta, kissé fényes felületű, vastag papírt nem tartom a legpraktikusabbnak, mert a színes ceruzával nem komálják egymást túlságosan, egy egyszerű félfamentes verzió jobban bejött volna. De így is használható és gyűrhető persze.

A kiadói információk alapján a kötetet óvodapedagógusok is lektorálták, ami meg is látszik a végeredményen: épp ahhoz a korosztályhoz szól, amihez szeretne, és épp olyan jól leköti őket, mint amit ígér. Ennél pedig nem is kell több. Ha a gyermek unatkozik, megfázott, ki akarja kapcsolni a tévéjét, vagy bármilyen egyéb oknál fogva le szeretné foglalni pár munkás órára, akkor a B&B foglalkoztatókönyv épp egy remek választás.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr476558823

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.