Olvass!

KönyvesBlog

Lídia nem akar a földön járni

2014. augusztus 08. iSophie

Gévai Csilla: Lídia

Tilos az Á Könyvek, 2013, 152 oldal, 1913 HUF

A kétezres évek közepe óta a gyermekirodalom virágzásnak indult Magyarországon: nemcsak az irodalmi kritika kezdett el komolyabban foglalkozni vele, hanem remek gyermekkönyvek is születtek, és születnek szerencsére mind a mai napig. Viszont az ifjúsági, kimondottan kamaszoknak szóló regényekkel már nem állunk ilyen jól: egy-két kivételtől eltekintve sajnos ezek a könyvek megmaradnak az amerikai tinitörténetek közhelyekkel telezsúfolt majmolásánál. Gévai Csilla Lídia, 16 című regénye az üdítő kivételek közé tartozik, és majdnem teljesen sikerül túllépnie az angolszász ifjúsági regények kötelező kliséin.

A főszereplő, Lídia 16 éves lány, és a legfontosabb tulajdonsága, hogy egyáltalán nem olyan, mint a többiek. Nem is akar olyan lenni – ugyanakkor más vágya sincs, mint hogy szeressék és elfogadják. (Magyarán szólva: egy teljesen átlagos kamasz.) Mindemellett egy igazi különc művészalkat: dráma tagozatos, de profi képregényes szeretne lenni, hobbijai pedig az olvasás, a komolyzene-hallgatás és a naplóírás. Azért vannak „normális” tulajdonságai is, példának okáért utálja a fizikát, és szerelmes egy idősebb fiúba. Na jó, ez utóbbi talán mégsem számít normálisnak, mert az a bizonyos fiú nem más, mint a híres festő, Gulácsy Lajos, aki éppen száztíz évvel korábban járt ugyanabba az iskolába, mint ő. Persze Gulácsy hamar kiesik a pikszisből, amikor Lídia a színjátszón megismer egy hús-vér fiút: Vendelt. Vendelen egyszerűen minden tökéletes a középen elválasztott frizurájától kezdve a belső tulajdonságokig: tehetséges színész, rajong az irodalomért és a festészetért, jól táncol ráadásul még érdekes fizika-korrepetálást is tart. És ami a legfőbb: neki is tetszik Lídia. De az életben persze semmi sem szokott ilyen tökéletes lenni, ezért természetesen Vendellel is van egy kis „bibi”: pap akar lenni. Római katolikus pap. Magyarul ugyanolyan elérhetetlen, mint Gulácsy, vagy még inkább az, hiszen az imádott festőtől csak az idő választja el Lídiát, ami képzeletben könnyen áthidalható, Vendellel viszont mintha maga Isten állna kettejük között. Aztán persze megjelenik a színen egy harmadik, majd egy negyedik fiú is.

A regény legfőbb erénye talán az, hogy nagyon jól megragadja egy kamasznapló jellegzetességeit. Lídia csapong: néha hisztizik, néha depizik, néha ömleng, ugyanakkor mindig egy jó adag öniróniával viszonyul saját magához. A szövegeken is sokat lehet nevetni, de a legviccesebbek mégis a naplóhoz utólag rajzolt képregények (például Gulácsyról). A karakterek többnyire eredetiek, mint Lídia és Vendel, és a sematikus figurák sem véletlenül azok: a sporttagozatos izomkolosszust, Tetkót például az enyhén sznob Lídia szemén keresztül látjuk olyan butának és irritálónak.

Van a könyvben egy bizonyos „tanító szándék” is, mely nagyon finoman, de hatásosan érvényesül: a rajongó leírások arra késztetik az olvasót, hogy utánanézzen az említett íróknak, festőknek. Külön kiemelendő még, hogy Gévai Csilla nem esik bele az ifjúsági szerzők klasszikus hibájába, vagyis nem próbál meg minden lehetséges tiniproblémát belezsúfolni egy kötetbe az abortusztól kezdve a súlyproblémákig: csak az „elvált szülők” és a „szerelmi zűrök” kártyát játssza ki, és ez éppen elég  pláne szegény Lídiának.

Ami viszont kicsit zavaró, hogy a regény részben mintha nem a mai, hanem a ’80-90-es évek kamasz-szlengjében szólalna meg (csak egy példa – Tetkó: „Hát a faterom és én tökre oda vagyunk a te faterodér!’ Úgy megrenoválta a muttert „tüdőileg”, érted, „tüdőileg”, hogy az kész!”). Ezzel párhuzamosan a hangsúlyozottan 2014-ben játszódó történet mai elemei sem érvényesülnek igazán: van ugyan egy-két utalás az okostelefonokra és a Facebookra, de ezek inkább jelzésértékűek, és semmiképpen sem töltenek be olyan szerepet, mint egy átlagos mai fiatal életében szoktak. Persze Lídia nem átlagos mai fiatal, de felmerül a kérdés, lehet-e egyáltalán valaki ennyire különc: a művészet-rajongás rendben van, de azért időnként jót tenne a karakter életszerűségének, ha hallgatna valamiféle könnyűzenét is, vagy legalább nagy ritkán megnézne egy-két sorozatrészt online...

Az is kár, hogy Lídia nem egy szokványos magyar középiskolába jár, hanem a főváros egyik leghíresebb gimnáziumába, ahol nemcsak tehetséges, hanem bizony meglehetősen tehetős is mindenki (legalábbis a könyv szerint): a legjobb barátnő kiszemeltje, Ottó lovakat tart és cabrióval jár iskolába, Tetkó azért lesz kedves Lídiával, mert az anyja mellműtétét az ő plasztikai sebész apja végezte, és teljesen normális az is, hogy minden szereplő részt vesz a februári négynapos sítáboron  ez a miliő pedig halványan mégiscsak az angolszász tiniregények világára emlékeztet.

Szerencsére csak egészen halványan, hiszen Gévai Csilla könyve mindezzel együtt is eredeti, humoros és mégis elgondolkodtató olvasmány, mely a legjobb úton van afelé, hogy egy igazi, klisémentes magyar ifjúsági regény legyen.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr786529095

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.