Olvass!

KönyvesBlog

A magyar fiúk esete Vlagyimir Iljiccsel

2014. október 13. barraban

tarjányi1.jpg

Kép: Libri

Mikor odaértem Tarjányi Péter és Dosek Rita Forradalmár című kalandregényének bemutatójára, a kivetítőn épp egy kisfilm pergett a bolsevik párt megerősödéséről és Lenin hatalomra jutásáról. Szék híján egy nagy halom könyv tetejére kuporodtam, és igyekeztem elviselni a kávézóból áradó vad csészecsörömpölést és folyamatos kávégépzúgást. Az új regény nagy vonalakban arról szól, hogy Lenint egy bravúros nemzetközi kémjátszma segítette hatalomba 1917-ben. Tarjányi Péter volt rendőr és biztonságpolitikai szakértő a bemutatón hosszan mesélt szorgalmas kutatómunkájukról, és arról, milyen dokumentumokat találtak, amik a beszervezés és a végrehajtás megtörténtét bizonyítják.

A talált, és Tarjányi szerint abszolút megbízható dokumentumok tanúbizonysága szerint Vlagyimir Iljics Uljanov német titkosszolgálati háttérrel és pénzzel hajtotta végre a nagy októberi szocialista forradalmat. Plusz csavar, hogy egy magyar biztonsági szerv szervezte be őt az európai történelmet teljesen átíró hadműveletbe: a regényben egy gróf és egy nyomozó hajtja végre a bravúrt, hisz komplett osztályokat nehéz lett volna belegyúrni a könyv szövetébe. Az Osztrák-Magyar Monarchia csapata nagybeteg feleségén keresztül ragadja meg a kommunista agitátor üstökét. Az üzletet nyélbe ütik: Nagyezsdát egy méregdrága svájci kórházban, az illusztris várólista megkerülésével Nobel-díjas orvos operálja, Lenin a németektől tengernyi pénzt és publikálási lehetőséget kap, cserébe megígéri, hogy hatalomra kerülésekor azonnal kilép a világháborúból. Az akció lebonyolítói tehát csak békét óhajtottak, ez pedig olyan jól sikerült, hogy 40 évre határozták meg több ország és sok millió ember sorsát. Tarjányi elmondta, hogy sem Németországnak, sem az oroszoknak nem érdeke beismerni, hogy az új szuperhatalom, melynek Sztálint, 1956-ot, vagy a „ferdeajkú vén trottyot” (Petri György Brezsnyev-portréja) köszönhetjük, tulajdonképpen egy hírszerzési akció gyümölcse.

Tarjányi Péter, Dosek Rita: Forradalmár - Elhallgatott évszázad trilógia, 1. rész

Libri, 2014, 416 oldal, 3990HUF

 

Dosek Rita, Tarjányi szerzőtársa elmesélte, hogy ő a maga részéről unalmasnak találja a száraz történelmi tényeket. Ízlése nagy valószínűséggel találkozik az olvasók többségének elvárásaival, a szerzőpáros azért törekszik arra, hogy szórakoztató kalandregény formájában tálalja az információkat, hogy az „elhallgatott évszázad” tényei minél több emberhez eljussanak. A másik céljuk pedig az, hogy az emberek gondolkodjanak el az őket körülvevő világot meghatározó eseményeken, vagy akár a történelemkönyvekbe csomagolt sorokon, melyek igazságát nem szokás megkérdőjelezni. A hősök a temetőben vannak, idézte Rita Tarjányi kedvenc mondását. Akiket a világ a politikai szószékről vagy tankönyvekből ismer, pusztán ügyes marketingnek köszönhetik hírnevüket, és jobban tesszük, ha sürgősen leemeljük őket az erkölcsi piedesztálról. Országoknak nincsenek barátai, csak érdekei, figyelmeztetett mindenkit Tarjányi Péter.

A regény két főszereplője, a minden hájjal megkent gróf Esterházy Richárd és a kezdetben naiv, később egyre gyanakvóbbá váló Ritter István nyomozó tulajdonképpen a két író lenyomata, folytonos évődésük, veszekedésük a regény megszületésének folyamatát is leképezi. Bármilyen meglepő, Dosek feleltethető meg a grófnak, ő maga is nemesi családból származik, Tarjányi pedig a plebejus kopó, Ritter („Én a cipész fia vagyok.”). A szerzők egyrészt az akkor divatos hírszerzési technikákat, módszereket, másrészt a nemesi osztály és a kémhálózat működési mechanizmusait szerették volna a mai olvasóknak megmutatni. Tarjányi és Dosek nem dimenzionálná túl teremtményeit, de józan gondolkodású hősöknek tartják őket, akiknek a 20. század eleji közfelfogással ellentétben, és a mai szépségkirálynő-választások kedvelt frázisával összhangban a világbéke a legfőbb jó. Nem lehet egy lapon említeni egyikőjüket sem a politikai tőkeszerzés mámorában úszó hatalomemberekkel, akik csodálatos államférfiakként gondolnak önelégült önmagukra.

tarjányi2.jpg

Angyalosy Eszter szerkesztő és a közönség is sokat firtatta, van-e aktuálpolitikai üzenete a regénynek, bizonyos szereplők inspirálóit kereshetjük-e a mai magyar közéletben. Tarjányi a beszélgetés ezen pontján óvatosabbá vált, de a tényt nem tagadta, és hosszan beszélt arról, hogy a mi országunk gyorsan felejt. Nem tanultunk meg emlékezni, nem akarjuk megismerni a saját történelmünket, ami pedig sok tekintetben eltér az iskolában tanultaktól. Véleménye szerint hasznosabb, ha az ember tisztában van a valósággal, mint ha szántszándékkal homokba rejti a fejét.

A szembenézés hiányát forszírozó monológ után a páros elmesélte, hogy a regény hamarosan trilógiává bővül, nemsokára jön a Cselszövők, majd a Diktátor. Tarjányi ügyesen ellenállt a faggatózásoknak, s mindössze annyit árult el, hogy a folytatások az 1917 utáni történelmi időszakról szólnak majd. A dedikálás előtt azért gyorsan megkérdeztem Dosek Ritát, hogy a Forradalmár utolsó lapjain felskiccelt, a későbbiekben világszíntérre lépő hírhedt diktátor alakja megjelenik-e valamelyik következő regényükben. Zavart nevetgélés után bólintott. Sejtettem.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr16786643

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.