Olvass!

KönyvesBlog

„Nem fogom vissza magam csak azért, mert Bécsben vagyunk” - A Buch Wienen jártunk

2014. november 17. iSophie

bécs1.jpg

Fotó: Bardossy László / Collegium Hungaricum Wien

Tóth Kinga zajos-verses performansza feltűnést keltett a Buch Wienen, ahol Grecsó Krisztián a Mellettem elférsz ausztriai színdarab-változatának sikeréről, Sándor Iván pedig a modern ember identitás-vesztéséről beszélt. A bécsi könyvvásáron jártunk, ami majdnem olyan, mint a budapesti – de azért persze mégsem.

Mikor belépünk a Messe Wien D csarnokába, és meglátjuk a könyves standokat, erős déjà vu érzés fog el: a Millenárison érzem magam idén áprilisban, a könyvfesztiválon. Ugyanaz a hatalmas terem felül tekergőző csövekkel, szürke padlószőnyeggel és persze rengeteg könyvvel. Csak mintha nem lenne akkora a tömeg – pedig szombat van, késő délelőtt, ilyenkor Budapesten már régen egymás sarkát tapossuk. Először jobb térelosztásra gondolok, aztán később kiderül: másról van szó.

A hetedik Nemzetközi Bécsi Könyvvásár ugyanis alapvetően mégiscsak más, mint a magyar könyvfesztivál. Itt például nemcsak egyetlen kiemelt vendégország van, mint nálunk, hanem több ország is képviselteti magát: a tavalyi évhez hasonlóan idén is külön standja van a Szaúdi Királyságnak (ezúttal is a király hatalmas portréjával ellátva), de önálló pavilonnal van jelen többek között Irán és Oroszország is. A Balassi Intézet magyar kiállító-polca egy osztrák kiadó és a látványkonyha között kapott helyet hátul, középen. Vele szemben pedig ott a Donau Longue színpada, ahol tizenegy Duna-menti országból 40 meghívott vendég fordul meg a könyvvásár napjain. Méhes Márton, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója elmondja: ez már a harmadik év, hogy a Donau Longue képviselteti magát a Buch Wienen, ráadásul a kezdeményezés idén már a bukaresti Bookfesten és lembergi nemzetközi könyvfórumon is vendégeskedett. A program elsődleges célkitűzése, hogy a kultúra apropóján teremtsen lehetőséget több párbeszédre és egymás nagyobb fokú megértésre a Duna-menti országok közt. Méhes szerint már az is nagy eredmény, ha a különböző országokból érkezett résztvevők rá tudnak csodálkozni egymás eltérő nézőpontjaira és a régió sokszínűségére – vagy éppen a hasonlóságokra, melyeket egyébként nem is kell sokáig keresni, hiszen a közös sors és a közös témák evidensen kitermelik azokat. Ezért nincs is szükség arra, hogy különösképpen összeválogassák a meghívott írókat: a hasonlóságok, egymásra hatások e nélkül is pontosan kirajzolódnak.

bécs3.jpg

Közben a színpadon elkezdődik Tóth Kinga költőnő fellépése. Az avantgárd performansz során gépek és ember valóban összeolvadnak, éppen úgy, mint Tóth Kinga verseiben: a kivetítőn a szövegeket is magukba foglaló grafikákat látjuk, a hangszóróból jellegzetes zajzene szól, a mikrofonból pedig árad a géphangok és a szövegfoszlányok keveréke. „Nem fogom vissza magam csak azért, mert Bécsben vagyunk” – mondja még az előadás előtt Kinga, és valóban nem teszi: hajlong, dülöngél a színpadon, az egész olyannyira hatásos, hogy egyre többen álljuk körül; a végére egész kis tömeg verbuválódik a kíváncsiskodókból. Nem vagyok biztos abban, hogy mindenki érti, pontosan mi történt a színpadon (még abban sem vagyok biztos, hogy én értem-e) mindenesetre Kinga nagy tapsot kap. Mi, újságírók pedig ebédet: szendvicsevés közben Inge Kraluppert, a könyvvásár ügyvezetőjét faggatjuk az esemény részleteiről és az osztrák könyvpiacról. Az utóbbit mostanában a krimik és a szakácskönyvek uralják, valószínűleg mindkét műfaj a tévéműsoroknak köszönhetően lett ennyire sikeres. A krimik annyira mennek, hogy csütörtökön egy egész estét szenteltek nekik: a Lady’s Crime Nighton három női krimiíró könyvei kapcsán beszélgettek, óriási érdeklődés kíséretében. Hogy a szakácskönyvek is nagyon népszerűek, azt későbbi sétám során én magam is felfedezem, egyelőre azonban az Inge Kralupper által említett érdekesség köti le a figyelmem: a bécsi könyvvásáron nincs kedvezményes könyvárusítás, hiszen az osztrák törvények értelmében a könyveket csupán a rajtuk feltüntetett fix összegért lehet eladni, se többért, se kevesebbért. Ráadásul a standoknál nem is lehet vásárolni, csupán a külön erre a célra kijelölt könyvárusító placcon. Valószínűleg ezért nem akkora a tolongás itt Bécsben: az emberek a programokért, nem pedig az olcsó könyvekért jönnek. Az ügyvezetőnő közben újra az osztrák könyvpiacról beszél, mely gyakorlatilag úgy működik, mint egy kapu, hiszen ha mondjuk egy magyar szerzőt kiadnak, azzal utat nyitnak számára a német kiadók, azokon keresztül pedig a nyugati irodalom felé.

bécs2.jpg

Ezt volna jó meglovagolnia Grecsó Krisztiánnak is, jár a fejemben, amikor a Mellettem elférszről való beszélgetésen ülök. A regény német nyelvű drámaváltozatát Das Schicksal der Anderen címmel tavaly márciusban mutatták be a bécsi Brett Színházban, méghozzá nagy sikerrel. Grecsó a történet kapcsán elmondta: ez volt az első könyve, ami után olyan leveleket kapott az olvasóktól, melyek nem a könyvről, hanem saját magukról szóltak, melyekben a saját életük, családjuk történetét mondták el, ez pedig íróként a lehető legnagyobb elismerés. A regény legfontosabb tanulsága ugyanis az, hogy a családunk múltjának megismerésével magunkat is jobban meg tudjuk érteni és el tudjuk fogadni, csakhogy ez nem is annyira egyszerű feladat, hiszen komoly hagyománya van annak, hogy a legfontosabb tradícióinkat eltitkoljuk a következő generációk elől. Ez pedig, úgy tűnik, univerzális közép-kelet-európai tapasztalat: valószínűleg ezért tudott a drámaváltozat a bécsi színpadon is hatni. Azt már a beszélgetés után árulja el Grecsó: bízott abban, hogy a dráma sikere után automatikusan kiadják a regényt is németül, ez azonban egyelőre még nem történt meg. Pedig ha sikerülne, onnantól már talán valóban nem lenne messze a német nyelvű könyvpiacra való betörés sem.

bécs4.jpg

Sándor Iván már túl van ezen a „betörésen”, hiszen első világháborús regényét, Az éjszaka mélyén 1914 című regényét Husar in Der Hölle - 1914 címmel Buda György fordította németre. Író és fordító könyvbemutató beszélgetése során kiderült: a száz évvel ezelőtti események egyes aspektusai ma is nagyon aktuálisak, hiszen a modern ember identitásvesztése, tömegemberré válása akkoriban kezdődött el, de még mára sem fejeződött be. A II. világháború borzalmai gyakran eltakarják az I. világháború szörnyűségeit, pedig a rengeteg fiatal teljesen értelmetlen halála ma is intő példaként állhatna előttünk. A Nischen Verlagnál megjelent Husar in Der Hölle - 1914 egyébként nagyon szép kötet lett, talán még jobban sikerült, mint a magyar kiadás: borítóját Kemény Zoltán tervezte.

A magyar írókkal való beszélgetés után végre felfedezőútra indulok a könyvvásár területén. Körülnézek a könyvelárusító placcon: a kötetek ára magyar szemmel nézve bizony elég borsos, a puhafedeles könyvek 10, a keményborítósok 20 eurótól indulnak, de egy vaskosabb Ken Follettért több mint 30 eurót is elkérnek. (A mi Borbély Szilárdunk Nincstelenekjének októberben kiadott német nyelvű fordítását 25 euróra tartják). Viszont maga a hely nagyon barátságos: tágas, középen pedig kényelmes ülőalkalmatosságok csábítják az olvasni vágyókat.

bécs5.jpg

A különböző országok, kiadók pavilonjai elég színes képet mutatnak. Balra Albert Knorr egyik „olvasó patkánya” terpeszkedik egy sportautóban, amit skót szoknyás emberek állnak körül, jobbra egy hófehér karácsonyfa díszeleg az egyik osztrák kiadó standjánál. Kicsit odébb az egyik színpadnál író-olvasó találkozó van; a bécsi könyvvásár nyolc színpada ugyanis egy légtérben található, nincsenek elkülönítve, mint a magyar könyvfesztiválon. Ez egyrészt praktikus, hiszen így nagyobb az átjárási lehetőség a programok között, és a helykihasználás takarékosabb, másrészt viszont zavaró is, hiszen a közelség miatt a programok néha zavaróan áthallatszanak, elnyomják egymást.

Az idei könyvvásáron nagyon hangsúlyos a gasztronómia jelenléte: a könyvárusítónál is feltűnően sok a szakácskönyv (egy fél pultot csak a karácsonyi kekszkészítés rejtelmeibe bevezető kötetek foglalnak el), de a magyar pavilon tőszomszédságában van egy külön látványkonyha-sarok is, ahol híres szakácskönyvek írói főznek; egy osztrák kiadó standjának közepén pedig valamilyen okból egy hatalmas sonka díszeleg. Ironikus módon éppen a sonkától egy sarokra kezdődnek a muszlim standok, ahol kézbe vehetjük a gyönyörű Korán-köteteket, igény esetén pedig a kalligráfia-írás rejtelmeibe is bevezetik az érdeklődőket.

A bécsi könyvvásár tehát igazi színes kavalkád egy olvasó- (és nem pénztárca-) barát környezetben. Az pedig, hogy még itt is a budapesti könyvfesztivál hangos, egymás sarkára taposó, olcsó könyvért harcoló hamisítatlan kelet-európai miliőjét hiányoljuk, valószínűleg már csak egyéni probléma.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr506907363

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.