Olvass!

KönyvesBlog

Miért nem robban be az e-könyvpiac?

2014. november 24. .konyvesblog.

A PwC felmérése szerint Amerikában néhány éven belül az e-könyvek eladása túlszárnyalja a nyomtatott könyvekét

Ahogy a digitalizált tartalmak megjelenésével sem a zene-, sem a filmipar nem tudta megakadályozni az illegális letöltések térnyerését, ugyanúgy a könyvek esetében is megkerülhetetlenné vált ez a kérdéskör. Az itthoni kiadók és a szerzők kezdeti bizonytalankodása azonban nem ellehetetlenítette az e-könyvbeszerzést, hanem a kalózkodás medrébe terelte.

„A kiadók attól féltek, hogy ha kiadják a könyveiket digitálisan, akkor másnap már illegálisan is elérhető lesz, közben a gyakorlat azt mutatta, hogy éppen ellenkezőleg: ha nem jelentetik meg legálisan, sokkal könnyebben jelenik meg illegálisan” – írja le a helyzetet Csordás Attila, a piacvezető ekönyv Magyarország Kft. ügyvezetője. Igyekeztünk utánajárni a magyar könyvkalózkodás veszélyeinek, a kiadók lehetséges eszközeinek.

A magyar e-könyvpiac – a nemzetközi trendekhez képest még elenyésző sebességgel ugyan, de – folyamatosan növekszik. Csordás Attila az elmúlt évek változásait számokban kifejezve elmondta, hogy ők 2012-ben még kétezer, 2013-ban háromezer, 2014-ben pedig már ötezer címmel kereskedtek. A nyomtatott kiadások esetén ez a szám évi 10-12 ezer körül stagnál. „De míg legálisan öt-hatezer cím érhető el, becsléseink szerint 40 ezer körül van az illegálisan letölthető könyvek száma. Az olvasókat elsősorban nem az ár tereli az illegális tartalmak felé, hanem a kínálat szűkössége.”

Ezt támasztja alá a TÁRKI idén tavasszal, a Könyvfesztivál alatt készített felmérése is, amelyben a magyarok e-könyvolvasási szokásait kutatták. A kérdésekre válaszolva az e-könyvolvasók egyharmada jelezte, hogy nem jut hozzá a könyvhöz, amit szeretne elolvasni, mert az csak nyomtatott formában jelenik meg. Ebből a felmérésből derül ki az is, hogy a magyar e-könyvolvasók egynegyedét egyáltalán nem érdekli, hogy legálisan vagy illegálisan szerez be egy tartalmat, szemben azzal a 30 százalékkal, aki mindig nagyon figyel, hogy legális forrásból töltsön le. A válaszadók 43 százaléka igyekszik a legalitás mezején maradni, de ha ott nem talál meg valamilyen könyvet, akkor az illegális oldalak felé fordul.

Könyves magazin 2014/2.

Libri-Shopline, 2014, 96 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF

Mit találsz a magazinban? Tíz év után új regénnyel jelentkezett Dragomán György

Kötelezők: Jókai helyett Az éhezők viadalát és a Harry Pottert ajánlják

Interjú Péterfy Gergellyel, Terézia Morával, Darvasi Lászlóval, Lawrence Blockkal

 

Az e-könyvpiacnak egyszer, 2012 novemberében pár nagy címmel már nekifutó Agave kiadó tavaly november óta digitalizálja rendszeresen a kiadványait. Velkei Zoltán, a kiadó vezetője szerint az illegális letöltések problémája nem az e-könyvek megjelenéséhez kapcsolódik, a szövegfelismerővel digitalizált printkiadásoknak köszönhetően már korábban is elérhető volt szinte a teljes repertoárjuk az interneten. Az illegális letöltések mögött ő sokkal inkább regionális problémát lát: „Itt nem mondták el a fogyasztóknak, hogy a digitális tartalom is érték, amiért fizetni is kellene – ez egy nagyon-nagy probléma.”

Az Agave kiadó, a self-publishinggal foglalkozó Publió kiadó, az E-könyv olvasók blog és az e-könyv forgalmazó E-könyv Magyarország képviselőivel folytatott beszélgetések során az illegális letöltések mögött három, részben összefüggő ok állt fel. Ezek a következők:

Az illegális letöltés okai

1. A kínálat szűkössége
„Hiába van sokaknak e-könyvolvasójuk, mert nem találják meg a keresett tartalmat, vagy ha igen, akkor sem megfelelő áron” – mondja Farkas István, azaz Dworkyll, az E-könyv olvasók blog szerzője. Ezt a gondolatmenetet fűzi tovább Csordás Attila is, szerinte sok esetben nincs legális alternatíva, pedig „ha egy könyv népszerű, biztosan elérhetővé válik digitálisan is. Ezután a kiadó csak arról dönthet, hogy szeretné-e legális formában is megjelentetni.”

2. Az e-könyv magas ára és a fogyasztó elvárása
Az e-könyvek ára szintén szerepet játszik a kalóztartalmak térnyerésében. Velkei Zoltán elmondta, hogy „a meglévő és saját kutatások azt mutatják, hogy az ár, amit a magyar olvasó általában egy e-könyvért szívesen kifizetne, rendszerint köszönő viszonyban sincs azzal, mint amennyiért egy e-könyvet ki lehet hozni a mai piacon.” Dworkyll kitér arra, hogy bár magának a digitalizálásnak a költsége elenyésző, az alacsony példányszámok miatt egy könyvre vetítve még ez is fájdalmas összeg lehet a kiadónak. Előfordulhat az is, hogy a kiadónak az e-könyvhöz külön meg kéne vásárolnia a jogdíjat, azonban addig, amíg száz eladott példányszám számít sikernek, ez az összeg nem termeli ki magát. Emellett pedig bár a nyomtatott és az e-könyv különbségei miatt valóban kiesik pár szereplő az utóbbi előállítási és értékesítési folyamataiból, mégis olyan többletköltségek jelennek meg, amelyek az árát a printkiadványhoz hasonló szintre emelik. A printkönyvek 5 százalékos áfájával szemben az e-könyvek után 27 százalékot számolnak, illetve a szerzői jogdíj is magasabb: a nyomtatott kiadások 7-11 százaléka helyett 25-50 százalék is lehet. „Gyakorlatilag csak a nyomdán lehet spórolni, a költségeknek körülbelül 70 százaléka adott” – összegzi Velkei Zoltán.

3. A digitális tartalmak terjedésének megállíthatatlansága
Jogi úton a könyveket illegálisan letöltők ellen nem lehet harcolni. Túl azon, hogy a magyar törvényi szabályozás ezt nem teszi lehetővé (hiszen magával a letöltéssel senki nem valósít meg jogellenes magatartást), a folyamat megállíthatatlan, és gyakran követhetetlen is. A kiadók folyamatosan monitorozzák a népszerű letöltő- és torrentoldalakat, és ha van rá lehetőségük, felveszik a kapcsolatot a fájlt jogtalanul terjesztővel, de az internetre egyszer már kikerült tartalmak terjedését nem tudják megállítani. Alcser Norbert, a Publio Kiadó ügyvezetője szerint sem a kemény, sem a puha védelem nem vezet célra, ugyanis ezek részben megkerülhetők, részben megkötik a felhasználót. „Harcolunk a letöltés ellen, az olvasókat meg közben elfelejtjük.”

Bár néha meglepően egyszerű belebotlani egy-egy interneten csellengő illegális kiadásba, a kalózkodás legtöbbször mégis idő- és munkaigényes folyamat. Nem elég megkeresni az egyszerű „beszkennelem és kész”-en túlmutató, valóban élvezhető verziókat, sokszor még ezek is konvertálást, javítgatást igényelnek. „A könyvkalózkodás hosszú és fájdalmas munka. Mi, Magyarországon rengeteg időt fecséreltünk el azzal, hogy több tízezer címet bedigitalizáltunk kiadói források nélkül. Ez egyszerű pocsékolás” – jegyzi meg Dworkyll. „Legyen nagyon komfortos a vásárlás folyamata személyre szabott ajánlókkal” – teszi hozzá rögtön az egyik lehetséges megoldást. Csordás Attila is hasonlóan látja a kiutat: „Kényelmes, jól használható szolgáltatást kell nyújtani, úgy, mint az Amazon. Ezért fizetni is hajlandóak az emberek. A reális árak, a print és az e-könyv párhuzamos megjelenése, illetve a szélesebb kínálat mind megoldást jelenthetnek. A kalózokban is van betyárbecsület – ha van legálisan elérhető változat, akkor azt kevésbé piszkálják.” Támpontnak két külföldi, fix havidíjért korlátlan hozzáférést kínáló modellt hoz fel: a tévézést forradalmasító, saját gyártású műsorokkal is rendelkező Netflix már bizonyított, az Amazon pedig nemrég indította el Kindle Unlmited nevű szolgáltatását, amelyben havi 9,99 dollárért 600 ezer cím és hangoskönyvek ezrei között válogathatnak az előfizetők.

Dworkyll az olvasó és a kiadó közötti kapcsolat szorosabbra fűzésében is megoldást lát: „Legyen arca a kiadónak és a szerzőnek. Aki lop, az lássa, hogy ő XY-nal szúrt ki azzal, hogy nem fizette meg a könyv árát.” Ezt igyekezett meglovagolni az Agave kiadó is, amikor először az e-piacra léptek. Olyan valódi és erős közönséggel rendelkező szerzők könyveit publikálta elsőként, mint Baráth Katalin vagy Kondor Vilmos. Egy kifejezetten szimpatikus akció keretében pedig csak az e-változatban megtalálható extrákkal látták el a könyveket, de utólag Velkei Zoltán ezt nem értékeli üzleti sikerként: „Az extrákkal bővített e-könyv kiadása szép gondolat, de ettől még nem adtunk el több könyvet.” Alcser Norbert pedig az illegális felületek reklámfelületként való használatát veti fel: „A kiadóknak nyitniuk kell az e-könyvek felé, és a kommunikációjukban is meg kell jelennie ennek az új célközönségnek.” Elképzelése szerint a fájlcserélők reklámhordozóvá is válhatnak, ha egy kiadó vagy szerző önként feltöltené írását, még ha nem is teljes egészében, vagy akár csak egy sorozat első kötetét publikálná itt.

Az e-könyv keresett és kényelmes alternatíva

A magyarországi e-könyvkiadás tehát már elmozdult a „nem digitalizálom, mert kalózkézre kerül” patthelyzetéből, de még így is rengeteg kihívással kell megküzdenie. A kiadók és a szerzők egyre inkább kénytelenek belátni, hogy bár úgy tűnik, a nyomtatott könyv piaci fölénye egyelőre töretlen, az e-könyv keresett és kényelmes alternatíva. A kalózkodástól való félelem pedig egyáltalán nem alaptalan, de a megfelelő eszközökkel és megoldásokkal a zavaros illegalitásban halászók egy részét át lehet irányítani a kiadói és kereskedői oldalakra. A megfelelő árképzés, a szélesedő kínálat és az új olvasói igények felismerése mind egy lépéssel közelebb vihetnek a legálisan letöltők számának növeléséhez.

Szerző: Csobod Luca

A cikk eredetileg a Könyves Magazin őszi számában jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr916928553

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.