Olvass!

KönyvesBlog

Kukoricza Jancsi plüssállatokat bébiszittel

2014. november 25. Magócs Dávid

Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy leporoljuk Petőfi Sándor idén 170 éves klasszikusát, és nem kímélve sem embert, sem plüssállatot, belefullasszuk egy hordónyi vérbe? Nem kicsi, de Csurgó Csabának minden bátorsága megvolt hozzá. A Kukoricza (ITT tudsz beleolvasni) parafrázis, sőt  igazából egy kicsit több is annál - újragondolás, tiszteletben tartva az eredeti művet, ügyesen felhasználva annak szereplőit, eseményeit és helyszíneit. A János vitézzel ellentétben prózában van elmesélve, a líra és epika kifejezésmódjainak összeházasítását és az ezzel együtt járó egyedülálló hangulatot pedig a műfajok ügyes keverése helyettesíti. Csurgó első önálló műve egy alternatív történelmi regény, mely fantasy és sci-fi elemekkel jócskán megpakolva meséli nekünk Jancsi és Iluska történetét, akik egy másik, de mégis oly hasonló Magyarországon próbálnak forradalmat kirobbantani.

Csurgó Csaba: Kukoricza

Agave Könyvek, 2014, 672 oldal, 3680 Ft

 

Országunk királyság maradt, Lajost Károly váltotta évekkel ezelőtt, és látszólag mindenki kedvenc uralkodójává nőtte ki magát. Míg Lajos csupán soha véget nem érő mulatságaival és infantilis viselkedésével írta be magát a történelembe, addig Károly maga a megtestesült tökéletesség, kezei alatt az ország fejlődik, gazdagodik - legalábbis lakói ezt állítják. Aki pedig még sincs megelégedve, és ennek hangot is ad, az nyomtalanul eltűnik a progresszió vasmarkában. A huszonéves Kukoricza János az árvaházból éppen kikerülve, a fiatalok összes naivitásával felvértezve nem is igazán foglalkozik ezzel, és a legtöbb emberhez hasonlóan nincs is tudomása arról, mi folyik a háttérben. Barátaival egy olcsó lakásban kénytelen meghúznia magát, és boldogulni, ahogy tud.

A király utáni második embernél, az Ezredesnél kap állást, ami kezdetben kényelmesnek és jövedelmezőnek is bizonyul egyszerre. A feladata annyi, hogy az Ezredes lányának, Fridának plüssállataira felügyeljen, mutasson meg nekik a világból annyit, amennyit csak tud, és tanítsa őket délutánonként. Jancsi elviszi a plüssöket az állatkertbe, mesél nekik a növényekről, kirándul velük Normafához és közben megpróbálja átadni mindazon dolgokat, amiket tud és gondol az őt körülvevő világról. Az egyensúlyi állapot akkor kezd megbillenni, amikor Iluska a Margitszigetnél elgázolja kerékpárjával, és a szerelem egycsapásra átrendezi a békés hétköznapokat. Jancsi egy óvatlan pillanatban elveszti a plüssöket, amivel a rózsaszín cukormáz leolvad, hogy átadja magát a kegyetlen valóságnak. Jancsi, épp mint Petőfi művében, keresztúthoz érkezik, és rá kell döbbennie, hogy eddig egyfajta hallucinációban töltötte életét - befolyásolva volt, és a felszín alá nézve nem talál mást, csak kínt és szenvedést.

Útja során Jancsi az előző király huszáraihoz és a rendszer titkos ellenségeihez csapódik, és próbál velük fényt deríteni Tündérország mibenlétére. Az olvasó és Jancsi előtt sorra lepleződnek le a hazugságok, hogy a végén a cselekmény merő vérengzésbe, műfaja már-már horrorba torkolljon. Az utolsó ötven oldal valahogy ki is lóg, igaz, az író már az elején egyértelművé teszi, hogy az erőszak, a fájdalom és a lelki borzalmak ábrázolása nem áll túlságosan messze tőle. Egy kicsit azonban érezni, hogy az előddel járó keretek beszorítják, nem hagyják teljesen kibontakozni. A számomra legérdekesebb mellékszál, a plüssök mesterséges intelligenciájának kibontakozása például kevesebb figyelmet kap, elkallódik az óriásokkal és kutyafejű tatárokkal megbolondított coming of age sztoriban, és az elnyomó rezsim elleni szenvedélyes küzdelemben. Ugyanakkor már ennyiből is látszik, hogy Csurgó számára a sci-fi kedves műfaj, és később talán ez jelentheti majd a megfelelő alkotási környezetet.

A depresszív, sötét hangulatot szerencsére sokszor sikerül elmosni olyan karakterekkel, mint Róbert, az egykori huszár, akinek mindig van a keze ügyében egy gyógyfüves cigaretta, vagy Temüdzsin, a tatár kém, és Árnyék, az egykor magányos forradalmár interakcióin keresztül. A számunkra szimpatikus karakterekről sorban derülnek ki a disznóságok, amik még szerethetőbbé, emberibbé teszik őket, ugyanakkor az Ezredes és Frida karaktere nem elég árnyalt - könyörtelenségük már-már földöntúli méreteket ölt, újból kibillentve az egyensúlyt.

A Kukoricza inkább alternatív történelmi regény, mint sci-fi vagy fantasy, ami megpróbál felérni a János vitézhez, miközben kibővíti, aktuálissá teszi és egyúttal új köntösbe is öltözteti azt. Jancsi vitézzé, forradalmárrá érik, aki a legvégén képes felülemelkedni az egyénen, a közösség érdekében, a magyarok érdekében cselekedni. Fejlődéstörténete pedig szívbe markoló, és legalább annyira valóságos, hogy feledtesse velünk az elsőkönyves szerző apró hibáit.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr116907317

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.