Olvass!

KönyvesBlog

Nem embereket lőtt le, hanem célpontokat

2015. február 08. valuska

Az Amerikai mesterlövész című filmet hat Oscar-díjra jelölték (a fontosak: legjobb film, férfi színész és adaptált forgatókönyv), Clint Eastwood rendező egy amerikai hős, Chris Kyle történetét dolgozta fel. A film elég közepesen sikerült, ezért elolvastam Chris Kyle újrakiadott önéletrajzi könyvét. A hét könyve rovatunkba aktualitása, nem az irodalmi teljesítménye miatt került, de ha valaki szeretné megérteni, hogyan működik Amerika, akkor érdemes elolvasnia a könyvet. Ráadásul az is kiderül, milyen egy amerikai, háborúfüggő férfihős. Rossz hír, hogy bár a könyv közepesen van megírva, a rendkívül sok erős sztori miatt nagyon jó filmet is lehetett volna készíteni belőle. 

Chris Kyle: Amerikai mesterlövész

Gabo Kiadó, 361 oldal, 2015, 3392 Ft

 

"Nem úgy gondolsz azokra az emberekre, akiket megölsz, mint emberekre. Ők csak célpontok. Nem gondolhatsz azokra családos, dolgozó emberekként" - mondta Chris Kyle, aki legalább 160 embert ölt meg az amerikai hadsereg mesterlövészeként. Felkészült, precíz mesterlövész volt, egy kis jegyzetfüzetet hordott magánál, abba jegyezte fel, melyik nap kit ölt meg, milyen lőszerrel, hány lövést adott le és milyen messziről.  Ez volt a munkája, nem is sajnálta azokat, akiket megölt. Hogy lesz valakiből egy tökéletes gyilkológép? Milyen egy katona gondolatvilága? 

Isten, haza, család - ez a sorrend Kyle életében, bár egy pillanatra elbizonytalanodik, amikor a gyereke megszületik, de azért nem változtat a sorrenden. Ő valóban egy amerikai hős volt, pont ezért ölte meg egy veterán katona a lövőpályán 2013. február 2-án . Eddie Ray Routh-t gyorsan elkapták, tavaly májusban kezdődött volna a bírósági tárgyalása, de idén februárra áttették. A Dallas Cowboys futballstadionjában ravatalozták fel. Nem csoda, ha a mindössze 58,8 millió dollárból forgatott film akkora siker, hogy eddig 332 millió dollár bevételt hozott össze. Egyébként a könyvből is elment egymillió példány.

A könyv tehát ennek az amerikai katonának az elbeszélése, tárgya pedig saját élete. Elsősorban abból a nézőpontból meséli újra az életét, hogy ő az amerikai hadsereg történetének legjobb mesterlövésze. Egyébként egy családos, hazafias mintapolgár, aki Texasban született, és hozott onnan minden hagyományt és férfiképet. Kyle-t és öcsét szigorúan, vallásosan nevelték, korán megtanult lőni, és erénynek számított a környezetében a verekedés. Diakónus apja nagyon pontos iránymutatást adott az ideális férfiról. A középiskolában amerikai focizott és baseballozott, utána főleg piázott, majdnem egy ranchon helyezkedett el, de mindig a hadseregbe vágyott. Az amerikai hadsereg különleges osztagában, a SEAL-ben találta meg a helyét: az Amerikai mesterlövész című könyv másról sem szól, mint rengeteg kiképzésről, bevetésről, akciókról, a fegyvertársakról, a hazáról és a büszkeségről. A feleségével, Tayával egy San Diego-i bárban találkozott, miután megcsinálta a legdurvább kiképzését.

Kyle szerette a lovakat, rodeózott és cowboy volt, tényleg úgy ír az életéről, mintha egy korai Clint Eastwood-filmet néznénk: szűkszavúan, feketén-fehéren leírja, mit gondol a hazájáról, Texasról, a családról, hazafiasságról, gyakorlatokról, beavatásokról és bevetésekről. A regényben szerintem egy jelző sincsen, itt a hőssé válás minden stációját megismerjük, a bizonytalan, kétkedő, vívódó férfit, katonát, apát nem. Pedig sok nagy csendet ír bele a könyvébe, ezekről jó lett volna kérdezgetni, ha már nem írta meg.

A hétköznapokban is Tökéletes katona volt

Chris Kyle az a férfi volt, akit pontosan ismerünk az amerikai akciófilmekből, ő volt a megkérdőjelezhetetlen igazságosztó hős. Erre nemcsak a rekordszámú emberölésből következtethetünk, hanem csapatának jele, a Punisher című képregény logójából is, amit a szakasz tagjai a kabátjukra és a sisakjura is felfújtak. Ő kicsit talán a szuperhős-képregények világában élt: minden idők legmesszebbről, 2100 yardról elkövetett gyilkosságát ő követte el. Ramádiban egy mopeden két embert egyetlen golyóval ölt meg. Kreatívnak kell lennie annak, aki emberölésből él, tette hozzá Kyle. Büntetett, igazságot osztott és a munkáját végezte egy olyan nagy narratívában, ami arra épült fel, hogy Amerika megvédi a világot a Gonosztól. Irakban őt hívták a Ramádi Ördögnek, ennyire különböznek a nézőpontok.

Egész életében sokat verekedett, és bár apja arra tanította, hogy ne kerüljön bunyóba, ő mégis rendszeresen beleállt ezekbe a helyzetekbe.

"Nem végeztem tudományos kutatást ebben a témában, de azt hiszem, a dolog (a verekedés - a szerk.) szorosan összefügg a visszafojtott agresszióval. Arra képeztek ki minket, hogy menjünk és öljünk embereket. És ugyanakkor arra is oktatnak, hogy legyőzhetetlen, agresszív zsiványként tekintsünk magunkra. Ez így, együtt igazán hatásos elegyet alkot." (61)

Egy héttel a katonai leszerelése után 2009-ben egy dallasi benzinkúton megtámadták Kyle-t, el akarták rabolni az autóját, amin ki volt cserélve a Ford logó a Marvel képregényhősének, Punishernek a koponyalogójára. A végén mindkét férfi meghalt, de semmilyen következménye nem lett. Kyle depresszióval küzdött a leszerelés után, de ez az eset talán felpörgethette, főleg, hogy ezután egy ideig egy rakás e-mailt kapott hálálkodó rendőröktől, akik köszönik, hogy megtisztítja az utcákat.

A 90 százalékos sikertelenségi ráta

Egyenes vonalon, minden kitérő nélkül meséli el életét, miközben én szinte jegyzetelni kezdem a kérdéseket, mert annyira izgalmas belebújni egy olyan ember agyába, aki emberek meggyilkolásából él:

  • milyen lehet ennyi embert megölni?
  • milyen lehet bizonytalannak lenni, hogy a megfelelő embert ölte-e meg?
  • milyen érzés, hogy a családod helyett mindig a háborút választod?
  • hogy tudott élni a gondolattal, hogy bármikor magára maradhat a családja?
  • mennyire fontos, hogy egy háborút igazságosnak vagy igazságtalannak tart?

Meglepetés nincs, ő egy ismert, erős amerikai férfiképet testesít meg, a magányos cowboyét, aki alárendeli életét a hazájának, és akinek a katonaság életmódot jelentett, onnan kikerülve egy alig közepes teljesítményt nyújtott. Az egész könyv egyik érdekes, feszültséggel teli megoldatlan történetszála a feleségével, Tayával és gyerekével való viszonya. Chris Kyle háborúfüggő volt, az volt a természetes neki, hogy katonatársaival együtt harcolnak.

A könyvben viccelődve írja, hogy a SEAL-házasságok kilencven százaléka válással végződik, de az ő világképébe ez nem fér bele. Sajnos nem tudjuk meg, milyen volt magánemberként, mert pár elejtett megjegyzéstől eltekintve alig foglalkozik vele. A felesége és a gyereke Amerikában élnek, ő meg a feladatát végzi Irakban, és még szereti is. Kyle kísérletet tesz arra, hogy feleségének hangot adjon azzal, hogy sok helyzetet kommentálhat. Egy valami derül ki ezekből a kommentárokból: a nő nagyon szerette a férjét, és elfogadta, hogy a haza nemcsak nála, hanem gyerekénél is fontosabb számára. 

"Mindig sérülékenyebbnek tűntem otthon. Minden egyes tengerentúli szolgálat után biztosan történt valami, általában kiképzés közben. Eltörtem egy ujjamat a lábamon vagy a kezemen, mindenféle apró sérülést szenvedtem. a tengerentúlon, a háborúban legyőzhetetlennek látszottam.

- Leteszed a szuperhősköpönyeget minden alkalommal, valahányszor hazajössz a tengerentúli szolgálatból - tréfálkozott Taya.

Egy idő után rájöttem, igaza van." (99)

A hazatérés utáni kiégést nem Chris Kyle írja meg, hanem átadja a szót Tayának, aki elég megértően magyarázza el férje helyzetét, ám egy ilyen könyvnek pont az lenne a lényege, hogy a saját életét feltáró szerző merjen szembenézni az életével, döntéseivel. Az Amerikai mesterlövész nem ilyen könyv, hanem egy titokzatos utazás egy wannabe szuperhős életébe. A szuperhősök is átlagemberekből lesznek, sok lemondással jár munkájuk, titkokat rejtenek el magukban jó mélyre.

“Nem választhatom meg, melyik csatába megyek el”

"Megéltem, mit jelent szó szerint, hogy a >>a szabadok országa<< és a >>a bátrak hazája<<. Nekem ez nem szirupos. A szívemben érzem" - írta Chris Kyle, aki nem politizál, mert végig megmarad a munkáját végző átlagember szerepében, de azt újságcikkekből lehet tudni, hogy az Oscar-díjas Kathryn Bigelow Oszama bin Laden elfogásáról készített Zero Dark Thirty című filmjét azért nem nézte meg, mert mindenhol azt hallotta róla, hogy Obama-párti. Szeptember 11 után Amerika átállt a háborús gondolkodásra, Afganisztánban és Irakban is megpróbáltak rendet tenni, ahogy Kyle is írta, ők rendet raknak, eltakarítják a diktátort, Szaddámot, de szerinte hálátlanok az irakiak. Így gondolkodik egy amerikai katona az egyébként rendkívül bonyolult helyzetről, felvéve a keresztény, többségi társadalom szócsövének szerepét:

"Sohasem tudtam sokat az iszlámról. Mivel keresztényként nevelkedtem, nyilvánvalóan tudtam, hogy évszázadokon át dúltak vallási konfliktusok. (...) Azt is tudtam azonban, hogy a kereszténység a középkorban fejlődött ki. Mi nem öltünk embereket azért, mert más a vallásuk. Az emberek, akik ellen Irakban Szaddám hadseregének szétszaladása vagy legyőzése után küzdöttünk, fanatikusok voltak. Azért gyűlöltek minket, mert mi nem voltunk mohamedánok. Meg akartok ölni minket, mert más vallást gyakoroltunk, mint ők, pedig éppen kirúgtuk a diktátorukat. A vallásnak nem a toleranciát kellene tanítania?" (90.)

Hagyjuk most, mennyire kell árnyaltan gondolkoznia egy katonának a háborúról, valószínűleg semennyire, különben nem tudna harcolni, ahogy azzal sem érdemes foglalkozni, mit tettek a keresztények, és hogy lehet-e vallási indítékú az iraki diktatúra. A lényeg ez: "Kezdtem tömegével ölni az irakiakat - mindnyájan kezdtük -, de mindegyik helyére, akit lelőttünk, mintha négy vagy öt ugrott volna azonnal. (93)"

A könyv nem foglalkozik az amerikai kormány vagy politika döntéseivel, de azt alapvetésként kezeli a katona, hogy ő a hazáját védi (ez egy megkérdőjelezhetetlen, szent képződmény), és bár lehet vitatkozni lehet a háború indítékaival, de kutya kötelessége mindenkinek támogatnia a katonáikat:

"Nem a megfelelő embereknél tiltakoztak. Nem mi szavazunk a Kongresszusban, nem mi szavaztuk meg, hogy elmehessünk a háborúba. Én azt írtam alá, hogy védeni fogom a hazámat. A háborúkat nem én választom. Történetesen szeretek harcolni, de nem választhatom meg, melyik csatába megyek el és melyikbe nem. Ti mind, együttesen küldtök oda." (120)

A benne elnyomott harcos fel-feltör a könyvben több ponton is, sokszor megjegyzéseket tesz a tesze-tosza hadvezetésre is, mert ő tényleg rendet akart tenni, nem próbálta, bár nem is volt feladata, megérteni Amerika és Irak harcát. "Semmi dolgunk nem volt, több hétre kényelembe helyezkedtünk a támaszponton. Úgy éreztem magam, mint egy kis kibaszott beszari, csak játszottam a videojátékokat, és vártam a fuvart hazafelé." (95)

Az Amerikai mesterlövész életrajzi könyvként elég érdekes, mert egy új nézőpontból, egy háborús hőséből meséli el az amerikai hadsereg elmúlt évtizedeinek legfontosabb és egyben legmegosztóbb háborúját. Noam Chomsky eléggé kiakadt a filmen, mert szerinte nem szabadna Chris Kyle-t, a tökéletes gyilkológépet egy nemzet példaképévé tenni.  

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr757150635

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.