Olvass!

KönyvesBlog

Az öt legígéretesebb elsőkönyves: Csurgó Csaba

2015. április 02. .konyvesblog.

csurgo-csaba_mg_7182.jpg

Fotó: Szombat Éva

A Könyves Magazin februári számában exkluzív fotósorozatban mutattuk be az öt, általunk legígéretesebbnek tartott írót, aki tavaly jelentette meg első prózakötetét. Ezen a héten a blogon is bemutatjuk őket: Mán-Várhegyi Réka és Totth Benedek után most Csurgó Csabán a sor. Mindenkinek ugyanazt a néhány kérdést tettük fel, és mindenkit próbáltunk a könyvéhez illő környezetben lefotózni. Csurgó Csaba írt már forgatókönyvet, melyben mindenki Hajnal Tímeát akarta megdönteni, első regénye, a Kukoricza pedig egy alternatív történelmi regény, mely fantasy és sci-fi elemekkel jócskán megpakolva meséli újra Jancsi és Iluska történetét (a könyvről itt írtunk, a regénybe itt olvashattok bele).

Könyves Magazin

Libri-Shopline, 2015, 72 oldal, 870 HUF/5 pont + 199 HUF

 

 

Ha íróként egyetlen mondattal kellene jellemezned magad, és eggyel a regényedet, mit mondanál?

Az az ember vagyok, aki az íróságot nem nagyon tudja komolyan venni, magát az írást viszont annál inkább. A Kukoricza pedig egy kalandregény, ami azzal a céllal íródott, hogy berántson, magával ragadva szórakoztasson, aztán egészen addig ne engedjen el, amíg a végére nem értél.

Ha egy írót választhatnál a magyar és/vagy világirodalomból, akitől tanácsot kérhetnél az írásról, ki lenne az, és miért?

Iain M. Banks. De ha még itt lenne köztünk, azt hiszem, nem csak az írásról kérnék tőle tanácsot, hanem gyakorlatilag bármiről.

Mi volt a legfontosabb dolog, amit írás közben, illetve a könyve publikálásáért küzdő íróként megtanultál?

Csak megerősítést nyert, amit eddig is sejtettem, hogy az első ötlet sohasem elég jó. Meg kell küzdeni a másodikért, vagy a harmadikért, vagy a sokadikért, és azt kell leírni.

Elsőkönyvesként mi volt a legnagyobb sokk, ami ért?

A könyv mérete, amikor először a kezembe fogtam.

Rögtön tudtad, hogy ezt a sztorit akarod megírni, vagy sok ötleted volt?

Persze, voltak még ötleteim, vannak azóta is, de azt tudtam, hogy ezt a sztorit mindenképpen meg kell írnom.

Volt olyan pont, amikor legszívesebben feladtad volna az írást? Mi lendített át a holtponton?

Olyan pont egy sem volt, amikor fel akartam volna adni. Egy nyolc éven át tartó szünetet voltam kénytelen beiktatni a napi munkám miatt, és csak azután tudtam folytatni a könyv írását, hogy a reklámszakmának végleg hátat fordítottam. De megérte kivárni, számomra legalább akkora utazás volt, mint a főhősömnek.

Hogyan viseled a kritikákat?

Nekem nem új dolog, hogy az ember kritikákat kap, megtanultam együtt élni velük, tudom hova tenni őket. Jöttek kritikák korábban a reklámjaimra is, meg a filmekre is, amiket forgatókönyvíróként jegyzek. Inkább az az újdonság, hogy most mindenért én vagyok a felelős. Nem az ügyfél, nem a rendező, nem a színész, hanem kizárólag én. De majd megszokom ezt is.

Mi akartál lenni kiskorodban - és ahhoz képest előrelépés-e, hogy végül író lettél?

Írni mindig is akartam. Történeteket mesélni, szórakoztatni. Most pont ezt csinálom, úgyhogy kerek a világ, minden oké.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr827327762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.