Olvass!

KönyvesBlog

Sirokai: Az űrutazás költői feladat

2015. április 09. valuska

sirokai_matyas-800.jpg

Fotó: Valuska Gábor

Mítoszteremtő szándékkal az űrt tette témájává Sirokai Mátyás, aki úgy gondolja, az első űrhajósok költők voltak. A beat tanúinak könyve című kötetet követi A káprázatbeliekhez, ami az Első Föld történetét mondja el. Se nem vers, se nem próza, inkább szent szövegeket megidéző szövegvilág, amelyben úgy érezzük magunkat, mint Sandra Bullock vagy Matthew McCounaghy a Gravitáció vagy a Csillagok között főszereplői: az űr rohadt nagy, mi meg nagyon picik vagyunk. Neil Armstrong kis/nagy lépése kerül új kontextusba:

"Mivel az embertelen kozmosz meghaladja az emberi képzelet kozmoszát, kellett egy szónak jönnie, ami az űr minden iszonyatára válasz. A nyelv, az első mágia nem tudta sem nevekkel, sem számokkal követni az idegen masszívumok préséből kilökött, degenerált bolygótömböket, amelyek valójában csak sejtek a sötétség átfoghatatlan, enyésző testében. Az űrbe lépve ki kellett terjeszteni a nyelv határait, mintázatokat keresni a káosz gyűrődéseiben, fogalmat találni az üresség női princípiumára, mely vulkánként okádja magából az olvadt égitesteket.
Csak a tévedés, hogy ott is mintázatokat látunk, ahonnan valójában még a mintázat alapja, az ismétlődés is hiányzik, egyedül ez tett képessé minket, hogy nekivágjunk a morbid végtelennek. A mintázatok utáni vágy, mely az égi harmóniaként emlegetett virtuális valóságot generálta, ezt a burkot, amiben magzatként lebegünk a jéghideg szülőcsatorna felé. ([18])"

Sirokai Mátyás: A káprázatbeliekhez

Libri, 2015, 68 oldal, 1490 Ft

 

Bemutató

Április 11-én Kemény Zsófi és Dékány Dávid társaságában, a Corvintetőn mutatja be Sirokai Mátyás új verseskötetét, illetve ekkor debütál a Slam.Pont 2 című kiadvány Simon Márton, Győrffy Kata és Kövér András főszereplésével. Facebook-esmény>>

Április 14-én pedig a Trafóban mutatja a Kemény-Dékány-Sirokai trió a köteteiket. Facebook-esemény.

 

A jövő eredetmítoszai érdekelnek. A biblikus világot mixeled a sci-fikkel. Miért fordulsz az állandó teremtés felé?

Hihetetlen, hogy vannak olyan szövegek, amik több ezer éves távlatból is meg tudnak szólítani bennünket. Ha félretesszük a vallásos olvasatot, ami szerint ezek a művek isteni kinyilatkoztatások, akkor hirtelen elképesztő irodalmi teljesítményeket látunk, hiszen végső soron a szentkönyvek is csak szavakból állnak, amiket valaki papírra vetett. Amikor néhány éve elkezdtem komolyabban sci-fit olvasni, hasonló izgalom fogott el, mint az eredetmítoszoknál. Ezeknek a műveknek közös jellemzője, hogy  térben és időben szédítő léptékben gondolkodnak. Ez a tágasság és erő pedig a határtalanság érzésével ajándékozza meg az olvasót.

Mi vonz az űrben? Mit keresel magadban, amit csak a saját, űrbeli mítoszodban találhatsz meg? Illetve milyen válaszokat találtál kérdéseidre az írás mint utazás során?

A világűrben a legvonzóbb a mérete. A potenciálisan végtelenben potenciálisan bármire van esély. Akkora a tér és olyan mély az idő, hogy jól megférnek egymás mellett az istenek és az idegenek. Az űr az emberi és az embertelen világ ütközőzónája, minden vallás és technológia próbaköve. Én spirituális hajlamú szerző vagyok, számomra az űrutazás vallásos aktus. Aki kilép az űrbe, a mennyek országába indul, de azt nem lehet tudni, hogy hová érkezik meg. A legérdekesebb tapasztalatom az volt, hogy nincsen nyelv az űrre, nincsenek bejáratott szavaink. A válaszok valójában csak sikerültebb mondatok. Az űrutazás költői feladat.

A sikeres sci-fi filmek általában azzal játszanak, hogy az ember kilép a végtelenbe, ahol gyenge, kicsi és tehetetlen lesz. A jövőt vizsgáljuk a sci-fikben, de valójában mindig az itt és most világáról, társadalmáról beszélünk. A káprázatbeliekhez című kötet hogy viszonyul a mához?

Vannak olyan szövegek a kötetben, amikhez a jövőkutatás elméletei adtak ötletet, emiatt fél lábbal még a mában állnak. A könyv egy másik rétegében összemosódnak a mítoszok az űrutazással, mintha mindez már nagyon régen is megtörtént volna. És van egy harmadik, időtlen szál, ezeket magamban űrzsoltároknak nevezem.    

A beat tanúinak könyve keletkezése baráti összejövetelen indult, majd elkezdted mindennek a rezgésszámát, lüktetését és tempóját figyelni, ahogy egy interjúban mesélted. Hogy következtek a beat tanúiból a káprázatbeliek?

Amikor a beat első szövegei születtek, nagyon rákattantam a sci-fire, és hamar kialakult bennem, hogy nem is egy, hanem két könyvet akarok írni. A beat tanúinak könyve felfogható úgy is, mint a földi élővilágon átvezető pszichedelikus utazás, ami az űr partjainál ér véget. A káprázatbeliek minden versében az űrben járunk, de hol az emberi kozmosz belső világában bolyongva, hol a külső sötétségben keringve.

A beat tanúit és A káprázatbelieket is ajánlottam ismerősöknek, de nem versként, hanem fura sci-fis szent szövegekként. (Ezt csak megerősíti, hogy a Fasori Evangélikus Templomban felolvasott a lelkész a beatből.) Mennyiben vers, mennyiben próza ez számodra?

Lírai szövegeknek tartom őket, de tetszik, amikor azt látom, hogy a próza rovatba kerülnek, mert ez azt mutatja számomra, hogy valami különleges jött létre, amit nehéz kategorizálni. Lehet verseskötetként olvasni őket, de azt látom, hogy akit megfognak ezek a könyvek, azok a spirituális olvasathoz is vonzódnak. És számomra ez a legnagyobb öröm.

A szövegeid egyik célja a gyönyörködtetés: az olvasás során az utazó vesszen el a szépségben. Ez kockázatos játék, bármikor átfordulhat giccsbe, és vannak mondataid, amelyek kiragadva önálló életet kezdhetnének hűtőmágnesen vagy Facebook-fotókon. Mi volt a célod a gyönyörködtetéssel? Eszköz ahhoz, hogy működjön a szöveged? Érezted a kockáztatást benne?

A beat tanúinak könyvénél a költői képek orgiája magától alakult ki, írás közben félretettem azt, hogy ehhez mások mit fognak szólni. Éreztem, hogy járatlan útra tévedtem, és ennek persze mindig megvan a maga kockázata. A káprázatbeliekhez írt prózaversekben néhol nehéz volt fenntartani ezt az erős líraiságot, mert az űrről szinte elenyésző érzéki tapasztalattal rendelkezünk, a versek célja pedig éppen az, hogy ilyen érzéki élményeket adjanak. Nagyon fontos, hogy gyönyörködtessenek a szövegek, mert ez biztosítja az energiát az utazáshoz.

Meddig lehet hajtani ezt a típusú nyelvet, hogy ne ismételd önmagad?

Eddig lehetett, tovább már nem akarom. Hosszabb távon még tervezek egy harmadik részt a beat és a káprázat mellé, de az már formailag és hangvételében is heterogénebb kötet lesz.

A beat olvasásakor volt egy pont, amikor önkéntelenül úgy éreztem magam, mintha A kis hercegből kivennék a színeket és a szeretetet, és most A káprázatbeliekhez olvasásakor is úgy éreztem magam, mint a szeretettől megfosztott kis herceg, aki egyedül csücsül a B612-es kisbolygóján. Az olvasódat utaztatod a szöveg segítségével, és az egyik úticél az olvasó legbelseje, ahol ő már csak egyedül van, végtelenül magányosan.

A káprázat írása közben többször beleütköztem abba a kérdésbe, hogy van-e jogosultsága a vallásos kategóriáknak vagy akár a szeretetnek az űrben, ebben a számunkra élhetetlen és velünk szemben teljesen közönyös világban. Néha úgy éreztem magam, mint egy űrhajó padlóján meditáló szerzetes, pedig csak verseket akartam írni. Azt hiszem a földi kategóriák megkérdőjeleződnek, ha elhagyjuk a bolygót – és ez igaz akkor is, ha csak képzeletben, az írás idejére hagyjuk el.

"Minden bolygó megálmodja a maga űrutazóit" - ez a mondat egy nagy, epikus sci-fit sűrít magába. A mi bolygónknak milyenek az űrutazói, illetve milyenek lesznek a Marsnak, amit szeretnénk régóta meghódítani?

A Naprendszeren belüli utazások szerintem nagyon fontos és hasznos tanulmányi kirándulások, de az igazi kérdések a mélyűrben várnak ránk. Az ideális talán a saját ökoszisztémával rendelkező űrhajó lenne, ami önmagában képes hosszú időn át fenntartani az életet. Mint egy bolygó. De mi van akkor, ha a Föld egy ilyen generációs űrhajó, és mi nem emlékszünk, hogy mikor és hol szálltunk be? Stephen Hawking szerint ideje új hajó után néznünk, ha tovább akarunk lépni. Szédítő ezeken a kérdéseken gondolkodni, megértem a kis herceget, hogy melankolikussá vált.  

Gondolkoztál azon, hogy sci-fi regényt írjál? Ha igen, milyen típusú szöveget, történetet? Ha nem, miért nem?

Sőt, már el is kezdtem dolgozni egy regényen. Utaztatós könyv lesz ez is, amiben fontos szerepet fog játszani A beat tanúinak könyve világa – történettel, cselekménnyel, párbeszédekkel, nagyrészt hagyományos prózában elbeszélve.

"Mindannyian két testbe születünk, senkit nem adnak egyedül az űr karjaiba" - páros magányunkban sétálunk. Neked mi ez a két tested, két éned?

Mr. Mátyás, az angol iskola dobtanára és Sirokai Mátyás, a beat tanúja.



A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr187348754

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.