Olvass!

KönyvesBlog

Új regényével Houellebecq tűpontosan célozta meg Franciaország puskaporos hordóját

2015. április 13. aprobuba

velbekk.jpg

Fotó: Valuska Gábor

A franciák legprovokatívabb írójának, Michel Houellebecqnek neve összeforrt a párizsi terrortámadásokkal, a vérengzés napján ugyanis ő szerepelt a Charlie Hebdo címlapján, ráadásul új regénye, a Behódolás (Soumission), amelyben Franciaország élére muszlim vezető kerül, épp január 7-én jelent meg. YouPorn az agynak, A szürke ötven árnyalata értelmiségieknek – így harangozták be Németországban az új kötetet.

„Nem tudok egy példát sem mondani arra, hogy egy kitalált történet megváltoztatta volna a történelmet” – válaszolta Michel Houellebecq még a terrortámadás előtt arra a kérdésre, nem veszélyes-e Franciaország jelenlegi helyzetében könyvet írni az iszlám totális térhódításáról. A kritikusok viszont a Behódolással kapcsolatban az Hernani csatáját emlegetik, amely igenis megváltoztatta a történelmet: Victor Hugo romantikus drámájának 1830-as bemutatóján összeverekedtek a romantikusok és a klasszicizmus hívei, és ebben az ugyanannyira politikai, mint esztétikai csatában a romantika kerekedett felül.

Új politikai fikciójával Houellebecq tűpontosan célozta meg Franciaország és Európa puskaporos hordóját, a bevándorlás és az iszlám kérdését. Hőse ismét a Kiábrándult Értelmiségi, egy 44 éves párizsi irodalomprofesszor, aki életét Joris-Karl Huysmans kutatásának és a minél rövidebb szoknyás egyetemi hallgatóknak szenteli. A recenziókkal és tanulmányokkal, alkohollal és egy-két szemeszterig tartó kalandokkal tarkított életbe azonban 2022-ben komoly változást hoz a politika. Színre lép a lenyűgöző politikusi képességekkel bíró Mohamed Ben Abbes, és megalapítja a Mohamedán Testvériséget, az első muszlim pártot. Marine Le Pen, a francia szélsőjobb vezetője és Nemzeti Frontja 34,1 százalékkal megnyeri a választásokat. A Nemzeti Front egyébként nagyon jól
szerepelt a tavalyi három francia választáson a valóságban is: az európai parlamenti választást megnyerte, majd első két szenátorát is a párizsi felsőházba juttatta, Houellebecq viszont tagadja, hogy könyvét karácsonyi ajándéknak szánta volna Le Pennek. A regényben Ben Abbes 22,3 százalékkal a második helyet szerzi meg a választásokon, megelőzve a majdnem ugyanennyi szavazatot kapó szocialistákat. A szélsőjobbos kormányt elkerülendő a baloldal és a jobboldali konzervatívok összefognak, és a Mohamedán Testvériséggel együtt alakítanak kormányt.

Könyves magazin 2015/1.

LIBRI-SHOPLINE NYRT, 2015, 72 oldal, 5 pont + 199 Ft

 

A Mohamedán Testvériség viszont ragaszkodik az oktatásügyi és kulturális tárcához, mivel „minden francia gyermeknek joga van iszlám oktatásban részesülnie iskolai tanulmányai legelejétől”, az oktatóknak pedig át kell térniük a muszlim hitre. A privatizált egyetemeket Szaúd-Arábia busásan támogatja, ellenben kötelező lesz a fátyol hordása, a nők pedig csak nagyon kis százalékban tanulhatnak tovább, az otthon maradás és gyermekszülés élvez kormányzati támogatást. Emellett a természetes szelekció elvével magyarázva a többnejűséget is bevezetik Franciaországban. „A feministáknak nem fog tetszeni” – mondta ezzel kapcsolatban Houellebecq már a megjelenés előtt.

Randirészlet a könyvből:

"– Nem zavar, hogy macsónak neveztelek?
– Nem tudom, talán igazad van, hozzávetőlegesen egy macsó vagyok; sosem voltam meggyőződve róla, hogy annyira jó ötlet az, hogy a nők szavazhassanak, ugyanazt tanulhassák, mint a férfiak, ugyanolyan hivatást választhassanak stb. Végül is hozzászoktunk, de ez valójában jó ötlet volna?"

Azon viszont még a főhős is megrökönyödik, mikor a többnejűséget és a „vallás miatt túl nagy részben fedett nők miatt” a házasságközvetítő intézményét ajánlják neki. Az 56 éves író láthatóan egyre könnyebben elérzékenyül: „Életemben először happy enddel kellett volna zárnom a könyvet. A főszereplőnek a szerelme után kellett volna utaznia” – fejtette ki egy interjúban.

A Behódolás már a párizsi események előtt a legjobban várt irodalmi szenzáció volt Európában, és megtörtént az is, ami nagyon ritkán: a felfokozott érdeklődés odáig fajult, hogy egy sajtópéldány szkennelt változata már 2014 decemberének végén, a hivatalos megjelenés előtt végigsöpört az interneten. A kiadó és a szerző a terrortámadás után felfüggesztették a francia kampányt, ettől függetlenül a regénynek most készül a harmadik és negyedik utánnyomása Franciaországban, az első kettővel együtt összesen közel félmillió példány került ki a piacra. A német kiadás január végén százötvenezer példányban jelent meg, és a rengeteg előrendelés miatt valószínűleg rövid időn belül elfogy. „Az egyetlen francia szerző, akit olvasunk, Houellebecq. Neki kellett volna Nobel-díjat kapnia Modiano helyett” – írta a német megjelenés kapcsán Thierry Chervel, a Perlentaucher nevű német kulturális oldal alapítója. Magyarországon tavaszig kell várni a bestsellerre, a Magvető akkorra ígérte a fordítás megjelenését.

A Behódolással az eddig is kultikus státuszban lévő, Goncourt-díjas szerző sokak szemében maga lett a jövőt látó próféta – nem véletlen, hogy a támadás napján megjelent Charlie Hebdo címlapján mint varázslót ábrázolták, aki megjósolja, hogy 2015-ben elveszti fogait, 2022-ben pedig már ünnepelni fogja a ramadánt. A párizsi vérengzés után a neten ráadásul hamis idézet kezdett keringeni, amely szerint a regény 37. oldalán az alábbi szöveg áll: „Elég visszaemlékezni arra a napra, mikor fiatalok egy kis csoportja – prófétájuk miatt érzett bosszúvágytól fűtve – hidegvérrel meggyilkolták a blaszfémiát elkövetőket, 15 újságírót és karikaturistát.” Houellebecq viszont semmilyen váteszi képességet nem tulajdonít magának. „Jó lenne, ha az emberek megértenék, hogy a fikció az csak fikció. Nemrég még értették, ha ez már nincs így, akkor el kell költözni ebből az országból” – teszi hozzá csalódottan, és határozottan visszautasít minden felelősséget. „A szólásszabadságának nincs határa. A szabadság gyakran provokatív. Talán a szabadság nem lehetséges egy adag provokáció nélkül” – mondja az író, aki személyesen is érintett volt a Charlie Hebdót ért támadásban. Az áldozatok között volt közeli barátja, Bernard Maris közgazdász-publicista. „Még soha sem öltek meg senkit a közvetlen környezetemben” – nyilatkozta megtörten, könnyekkel küszködve a terrortámadás másnapján Houellebecq a Canal+ csatornának, majd reményét fejezte ki, hogy meggyilkolt barátja készülő, és általa kiválónak tartott könyve már kiadható állapotban volt halálakor. „Ahhoz, hogy hőssé válj, nem feltétlenül kell
hősiesen viselkedni. Néha elég a csökönyösség. A Charlie Hebdo rajzolói pedig csökönyösek voltak” – emelte ki tőle szokatlan szentimentalizmussal Houellebecq a német bemutatón. A mindig cinikus és ateista Houellebecqen egyébként komoly vallásos fordulat tapasztalható. Több interjújában is agnosztikusnak vallja magát, a Behódolás Huysmans megtérését tanulmányozó narrátora pedig a következőket mondja:

„Életemben először gondoltam Istenre, komolyan véve a gondolatot, hogy létezik az Univerzum Teremtője, aki figyeli az összes cselekedetemet, és az első reakcióm határozott volt: ez csak a félelem lehet. Lassan lenyugodtam, az alkohol is segített, azt ismételgettem, viszonylag jelentéktelen vagyok, és a Teremtőnek van jobb dolga is ennél stb., de a gondolat kitartott és megrettentett, hogy egyszer csak tudomást szerez a létezésemről, és lesújt rám, mondjuk állkapocsrákkal, mint Huysmans-nál, ez elég gyakori a dohányosoknál, Freudnak is az volt, igen, az állkapocsrák elég valószínű.”

Az író egy olasz lapnak arról is beszélt, hogy szerinte már semmi sem lesz olyan, mint a támadás előtt. „Igen, félek, akkor is, ha nehéz teljes mértékben felfogni, mi is történik.” A szintén meggyilkolt, emblematikus karikaturistának, Cabunek viszont szerinte semmilyen félelemérzete nem volt, akkor sem, ha a Charlie Hebdo régóta a szélsőségesek ismert célpontja volt. „Hozzászoktunk egy bizonyos szintű szólásszabadsághoz, és nem tudjuk elfogadni, hogy ez megváltozhat. Én is így gondolkozom erről. De a fenyegetettség érzése azért időről időre megérint” – mondta, majd hozzátette, hogy szerinte a támadás utáni hét Mohamed-címlapja jó ötlet volt, és hű a Charlie Hebdo szlogenjéhez: „Felelőtlen/felelősség nélküli újság”. „Én magamat nem érzem felelősnek, ha annak érezném, nem tudnám folytatni az írást. Az én szerepem nem az, hogy elősegítsem a társadalmi kohéziót. Nem vagyok sem eszközként felhasználható, sem felelős” – magyarázta, egy másik interjúban pedig felháborodását fejezte ki Ferenc pápa reakciója miatt. „A pápa azt mondja: »Ha valaki rosszat mond az édesanyádra, az ne lepődjön meg, ha orrba vágják.« Ezzel legitimizálja azt, hogy egy írásos sértésre fizikai agresszió legyen a válasz. Egyáltalán nem értek vele egyet, ennél még az is jobb lett volna, ha hallgat. A vallás nem korlátozhatja a szólásszabadságot.”

Houellebecq és az iszlám kapcsolata nem új keletű, és sosem volt problémamentes. A Behódolás miatt már a kiadás előtt iszlámellenességgel vádolták az írót. „Nem vagyok iszlamofób, ez a regény sem az – mondta Houellebecq a kölni könyvbemutatón –, de minden jogunk megvan hozzá, hogy iszlamofób regényt írjunk, ha azt szeretnénk” – tette hozzá, kifejtve, már a Behódolás franciaországi megjelenésekor nagyon kínosnak érezte ezt a magyarázkodást, amely a támadás után csak még kínosabb lett. „Néha éreztem ezt a késztetést, hogy iszlamofób regényt írjak. Leegyszerűsítené az üzenetet, de nem szabad magunkat befolyásolni hagyni sem egyik, sem másik oldalról.” Houellebecqet korábban már perbe is fogták iszlámellenesség miatt. A csúcson című,
távol-keleti szexturizmussal foglalkozó regényének főszereplője például jókedvre derül, valahányszor egy palesztint megölnek, miután szerelme életét veszti egy terrortámadásban.

„Nyilván a puszta bosszúvágy is életben tarthatja az embert; sokan élnek így. Az iszlám összetörte az életemet, tehát az iszlám olyasmi volt, amit gyűlölhettem; a következő napokban minden erőmmel azon dolgoztam, hogy megtanuljam gyűlölni a muzulmánokat. Elég jól sikerült, és újra elkezdtem nézni a híradót. Valahányszor arról adtak hírt, hogy a gázai övezetben lelőttek egy palesztin terroristát, egy palesztin gyereket vagy egy palesztin terhes asszonyt, boldoggá tett a gondolat, hogy egy muzulmánnal kevesebb van a földön. Igen, így is lehet élni.”

A regény megjelenésekor Houellebecq azt nyilatkozta, hogy az iszlám a lehető legostobább vallás, mire az iszlám fundamentalisták halálos ítéletet mondtak ki rá. A tárgyaláson a 25 nyelven megjelent mű szerzője tagadta, hogy iszlámellenes rasszista volna, szerinte a cikk írója hatórás beszélgetésüket lerövidítve elferdítette a szavait. A regény narrátora így nyilatkozik az iszlámról:

„Tudja, hogy hívom én a muzulmánokat? A sivatag nyomoroncainak. (…) Az iszlám csak a
hülye sivatagban jöhetett létre, a szutykos beduinok között, akik máshoz se értenek – már bocsássa meg –, mint hogy seggbe dugják a tevéiket. Minél közelebb kerül egy vallás az egyistenhithez – gondoljon csak bele, kedves uram –, annál embertelenebb és kegyetlenebb; és az összes vallás közül az iszlám hirdeti a legradikálisabban az egyistenhitet. Az iszlámot születésétől fogva a háborúk, az inváziók és a tömeggyilkosságok végtelen sora jellemzi; és addig, amíg  fennmarad, soha nem jöhet létre megegyezés a világon.”

Houellebecqet végül a szólásszabadságra hivatkozva felmentették. A se istent, se embert nem
ismerő provokátor hírében álló íróról a támadások után viszont egyértelműen  kiderült: egyetlen istene van, a szólásszabadság, annak védelmében pedig bármit képes leírni, bármely etnikai csoportot, politikai pártot, vallást, szektát, feministát és antifeministát, hippit és szexturistát, de még a saját anyját is képes vérig sérteni és alázni. Azért, mert amíg ezt megteheti, mi mind biztosak lehetünk benne: a szólásszabadságnak nincs határa.

Reakciók:

„Az én szerepem az, hogy kijelentsem: ne hagyjuk magunkat elsodorni az áramlatokkal, ne hagyjuk, hogy felfaljon a félelem és az aggodalom. Az elsüllyedés, az invázió, a behódolás gondolata régi. Franciaországot a történelem során többször elfoglalták, elsüllyesztették, támadták, tudjuk, ez mit jelent. Mégis mitől tudtunk akkor ellenállni, felülmúlni magunkat? Ez az, ami engem érdekel. Milyen pozitív erők vannak az országunkban? Rengeteg ilyen van! Én ezeket a pozitív energiákat akarom, és én Franciaországra teszem le a voksom” – François Hollande

„Ami a legérdekesebb ebben a könyvben az az, hogy fikcióról beszélünk, de egy napon valósággá válhat. Főleg az, ahogy leírja az UMP (konzervatívok) és a PS (szocialisták) viselkedését. Vannak olyan települések, megyék, ahol az iszlamista fundamentalisták szépen haladnak a PS és az UMP beleegyezésével, sőt bűnrészességével” – Marine Le Pen

„Houellebecq könyve hozzájárul a Front National idegengyűlöletéhez” – PG (baloldal)

„Hányok ettől a könyvtől!” – Ali Baddou, kulturális műsorvezető

„A Behódolást víziói George Orwell 1984-e és Huxley Szép új világa mellé helyezik, Houellebecq viszont jobb regényíró, mint ők” – Emmanuel Carrère, író

A cikk eredetileg a Könyves Magazin februári számában jelent meg.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr947363778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.