Olvass!

KönyvesBlog

Loretta Napoleoni: Európának nem az Iszlám Állam jelenti a problémát, hanem az oroszok

2015. április 18. Rostás Eni

 iszlamista-0910.jpg Fotó: Valuska Gábor

„Az Iszlám Állam (IÁ) elleni háború egyáltalán nem a Nyugat háborúja”, állítja az olasz újságíró, Loretta Napoleoni, aki a kilencvenes évek óta vizsgálja különböző terroristaszervezetek közigazgatási és pénzügyi struktúráját, és aki mára nemzetközileg is elismert szakértője lett a témának. Új könyvében, Az iszlamista főnixben az Iszlám Állam születését és a Közel-Kelet újrafelosztását vizsgálja, és olyan képet mutat az IÁ-ról, amilyennel a nyugati médiában alig találkozhatunk. Napoleonival a budapesti TEDx-előadása előtt beszélgettünk.

Napoleoni szerint egyfajta hazafias forradalom zajlik a muszlim világban, a Nyugat pedig jól belebonyolódott, és nem veszi észre, hogy ő is csak a narratíva része. „Az IÁ-nak kapóra jön, ha ártatlan emberre dobálunk bombát miattuk vagy támogatjuk Szaúd-Arábiát, mert az üzenetük egy forradalmi, antiimperialista üzenet. Így mondhatják, hogy a Nyugat az arab világ korrupt, oligarchikus elitjével szövetkezve ártatlan embereket öl, erre pedig kizárólag ők jelentik a megoldást, mert új nemzetet akarnak létrehozni. Tulajdonképpen most épp azt csináljuk, amit elvárnak tőlünk. Minél több ártatlan ember hal meg, annál több támogatójuk akad.” A Nyugat által legyilkolt ártatlanok mellett van egy másik ütőkártya is, amit az IÁ fel tud használni az ellene harcolók kárára, mondja Napoleoni. Mégpedig az, hogy az ellene harcolók egytől egyik külföldiek, azt pedig már csak érzelmi okokból sem szeretné senki, ha egy külföldi lépne a területére. Az al-Kaidával ellentétben Napoleoni szerint az IÁ-nak nem érdeke a rombolás, nem akarja elfoglalni Amerikát, vagy megszállni valamelyik európai nagyvárost. (Ezt a feltételezést cáfolhatja We Will Burn America című, néhány nappal korábban közzétett videójuk, amiben egy új 9/11-el fenyegetőznek)

Loretta Napoleoni: Az iszlamista főnix

Fordította: Nagy Marcell, HVG Kiadói Rt., 2015, 216 oldal, 3200 HUF

 

Az ő érdekük a nyugati beavatkozás, ami a propagandájuk hordozója lehet. A propaganda pedig tökéletesen működik, és számos olyan muszlim fiatalt talál meg a világ minden pontján, akinek se munkája, se reménye, se motivációja nincs. Napoleoni szerint bár a társadalmi rendről és törvényességről alkotott felfogásuk középkori, az IÁ mégsem atavisztikus szervezet: „inkubátoruk” a globalizáció és a modern technológia. Profin használják a közösségi médiát, a külföldi túszok lefejezéséről készített videóik órák alatt bejárják a világot. A 2014-es focivébé idején például #WC2014, #Brazil2014 és hasonló hastagek garmadáját használták, hogy minél több Twitter-felhasználóhoz eljuttathassák üzeneteiket. Napoleoni szerint a videóra vett brutális gyilkosságokkal nem a muszlimokat célozzák, hanem a Nyugatot – ez is a propaganda része, hatása pedig éppen az, amit elvárnak tőle. „Az IÁ igazából azt mutatja meg nekünk, mennyire hamis a médiánk. A vietnami háború alatt sokkal többet tudtunk arról, hogy mi is történik valójában.”

Az Iszlám Állam létrejötte

A saját félremenedzselésünk eredménye, definiálta az Iszlám Államot a Pulitzer-díjas amerikai újságíró, Chris Hedges. Napoleoni könyve az amerikai félremenedzselésből táplálkozó terroristaszervezet felemelkedését, pszeudoállammá szerveződését és létrejöttének előzményeit mutatja be, beszámol szociális infrastruktúrájáról, mítoszteremtő erejéről. A ma IÁ-ként ismert szervezet története a kétezres évek végén kezdődött. 2006-ban, egy amerikai légicsapásban elhunyt Abu Muszab al-Zarkávi, az iraki al-Káida emírje, Amerika szuperterroristának bélyegzett első számú közellensége, és megindult a vetélkedés a terroristacsoport vezetéséért. al-Zarkávi halálával az al-Káida jelentősen meggyengült, a Szunnita Ébredés nevű mozgalom megalakulásával pedig, ami arra buzdította a szunnitákat, hogy fordítsanak hátat az ellenséges dzsihádistáknak, tovább fogyatkozott az iraki dzsihádista csoportok ereje. A változást az iraki al-Káida maradványainak vezetését átvevő Abú Bakr al-Bagdádi hozta el 2010-ben. Első intézkedéseként azonnal megváltoztatta a csoport nevét Iraki Iszlám Államra, és igyekezett élesen elkülöníteni magát az al-Káidától.Síita célpontok megtámadásával szította tovább a síita-szunnita konfliktust, ám ahhoz, hogy meg tudja erősíteni a szervezetet, pénzre volt szüksége: a pénzszerzéshez pedig épp kapóra jött neki a szíriai háború. Mire 2014 júniusában, két nappal ramadán szent hónapja előtt egy közleményben bejelentették a kalifátus létrejöttét, az állam működtetéséhez szükséges infrastruktúra már rég rendelkezésre állt. Az iszlamista főnix párhuzamot vont az ókori Róma és az IÁ közé, egy korábbi interjújában pedig Napoleoni Augusztus császárhoz hasonlította al-Bagdádit. A pragmatizmusuk mellett abban is hasonlítanak, hogy mindketten magukra vettek egy szerepet (császár, kalifa) annak érdekében, hogy megvalósíthassák tervüket. „Ha nem lenne meg ez a szerep, akkor al-Bagdadinak sem lenne akkora befolyása, és ereje az emberek szemében.”

Az iszlám tanulmányokból diplomázott „láthatatlan sejk” nem ismeretlen az amerikaiak előtt: 2009-ben szabadult egy általuk fenntartott iraki börtönből. Egy amerikai tábornok, Kenneth King állítása szerint szabaduláskor az a mondat hagyta el a száját: „Viszlát New Yorkban!” Ennek akkoriban senki nem tulajdonított különösebb jelentőséget, sőt még 2012-es és 2013-as szíriai sikerei láttán sem történt semmi. „Mit csinál az a sok ember, aki folyamatos megfigyeléssel tölti az életét? Mit csinált a CIA, az isten szerelmére? A CIA mára egy kínzószervezet lett, ami csak ahhoz ért, hogy embereket vessen alá a waterboardingnak” – fakadt ki Napoleoni az interjú során, és fakad ki könyvében is.

Míg az al-Káida a távoli Egyesült Államokra koncentrált, al-Bagdádi célja, hogy „az egykori Bagdadi Kalifátus területét felszabadítsa a „síita elnyomás” alól, és a helyreállított államhoz hozzácsapja Jordániát és Izraelt.” (Az iszlamista főnix, 26. o.) Követi elődje, al-Zarkávi taktikáját, és hagyományos háborúval, faluról-falura növeli az irányítása alá tartozó területet. Az elfoglalt területeken saría-törvénykezést vezet be, és bár terroristamódszerekkel jutott a földhöz, igyekszik együttműködni a helyiekkel. „Ahogy az iráni forradalom példája igazolta, az isteni elrendeltség önmagában nem elegendő ahhoz, hogy egy állam működőképes legyen. Az is elképzelhetetlen, hogy al-Bagdádi a kalifátust olyan hatalmas börtönné alakítsa, mint a tálibok Afganisztánja volt. A tálib rendszer felsőbbrendű fajként viselkedett, és kizsigerelte a helyi afgán lakosságot, al-Bagdádi azonban modern államot akar létrehozni, amely a lakosok támogatásával működik, még ha a polgárság öndefiníciója szektariánus alapú is, és nem számol a nők aktív közreműködésével. Támogatásuk elnyerésének kulcsa a szociális programok indítása.” (Az iszlamista főnix, 74. o.) Ez pedig az IÁ azon oldala, amiről a nyugati média nem nagyon beszél. Az IÁ ingyenkonyhát, örökbefogadó irodát, áraszolgáltató irodát, péküzemeket hozott létre az irányítása alá vont területeken, piacot nyitott, oltókampányt indított a gyermekbénulás ellen. A néppel való kapcsolatfelvétel a törzsi vezetőkön keresztül történik, szociális programjaikban pedig nem katonákat, hanem civilek foglalkoztatnak. Arról, hogy hány százalékot szakítanak az üzletből, semmit nem lehet tudni, és arról sincsenek pontos adataink, mekkora vagyonból gazdálkodhatnak.

Soha egyetlen komoly rezsimváltás sem történhet vér nélkül, véli Napoleoni, a jövő tekintetében pedig egyáltalán nem optimista. „Ha elpusztítjuk az Iszlám Államot, valami más, valami sokkal erősebb jön létre a romjain.”

A vallás az IÁ szemszögéből elsősorban ideológia, ám nagyon fontos része a tervnek, hiszen „ha van egy nacionalista terved, akkor csak egy etnikai csoportot akarsz az általad irányított területen. Sokkal könnyebb olyan államot vezetni, ahol mindenki egyforma.” A nyugaton élő muszlimok teljes egzisztenciális nihiljét a gazdasági válság erősítette fel: az IÁ üzenete sokkal csábítóbb lett az európai muszlimokat számára, akik egyre inkább úgy érezték, képtelenek beilleszkedni a társadalomba. „A társadalmunk nem egy multietnikus társadalom, a válság pedig tovább mélyítette az etnikai szakadékot” – mondja Napoleoni, és magyar példával szemlélteti kijelenését. „1982-től két évig éltem Budapesten, a Magyar Nemzeti Banknál dolgoztam közgazdászként. Akkoriban mindenkinek volt otthona, csodálatos volt az oktatás, a kultúra, senki sem kéregetett az utcán. Tudtad, hogy a születésed pillanatától a halálod pillanatáig egyetlen percre sem leszel magadra hagyva, és nem kellett annyi stresszel szembenézned, amennyivel ma szembenézel. Magyarország volt a keleti blokk leggazdagabb országa, és sokkal toleránsabb volt, mint ma. Rengeteg muszlim élt itt, innen exportálták az összes Irakban elfogyasztott csirkét, az egyetemek tele voltak iraki tanulókkal. Mi van ma ehelyett? Idegengyűlölet mindenhol. Nem gondolom, hogy a kapitalizmus olyan jót tett ennek az országnak.”

Nem egy terrorista szervezettel, hanem egy állammal küzdünk, állítja Napoleoni, ez pedig sokkal veszélyesebb. „Már létrehozták a kalifátust, hiszen államként működnek, és bár ezt a nyugati politikusok is tudják, hihetetlenül inkompetensen viselkednek. Még mindig csak hidegháborúban tudnak gondolkodni, pedig a háború mindig is az élet része volt, de nekik fogalmuk sincs arról, hogy mit jelent. Ha egy olyan környezetben és társadalomban nősz fel, ahol a háború valami múltbéli dolog, akkor nem ismered fel, amikor tényleg megtörténik. A politikusaink nem teljesen értik a veszélyét a katonai beavatkozásnak, a Szaúd-Arábiával való szövetségnek, és arra az Obamára bízták a probléma megoldását, akinek fogalma sincs a külpolitikáról.” Ha a Nyugat hagyományos háborút indítana, és megszállná az IÁ területeit, tulajdonképpen újra kellene gyarmatosítaniuk az egész régiót, és ott kellene maradniuk a következő harminc évben, hogy fenntartsák a régió stabilitását, ám Napoleoni szerint ez sosem fog megtörténni. „A közvélemény nem támogatna egy hagyományos háborút, nem vagyunk gyarmatosítók többé, a világ változik, mindenkinek joga van, hogy azt csináljon, amit akar. Egyetlen alternatíva marad, kimaradni az egészből, és hagyni, hogy megoldják maguk között. Máskülönben csak felerősítjük a konfliktust. Mi nem a megoldás vagyunk, hanem a probléma. Hagyni kell, hogy Szaúd-Arábia harcoljon velük. Hogy mi lesz például Jordániával, az Jordánia dolga. Miért tennénk bármit is, hogy megmentsük őket, miközben nem teszünk semmit, hogy megmentsük Ruandát?”

iszlamista-0947.jpg

Hiába próbál bárki is úgy tenni, mintha minden rendben lenne azzal, hogy Irán folytathatja atomprogramját, Napoleoni szerint Irán szándékai egyáltalán nem békések. „Hülyék lennének nem bombát csinálni! Amerika pedig engedi nekik, mert azt hiszik, az egyetlen megoldás az IÁ ellen az, ha Iránnak bombája lesz. Ez őrület! Obama teljesen irracionálisan viselkedik, ez a lehető legrosszabb szecenárió. Az atomprogram hangos kritikusának, Netanjahunak újraválasztása is ennek eredménye. Az izraeliek nagyon félnek, de nem attól, hogy az IÁ bejut Jeruzsálembe, hanem az egész régió destabilizálódásától, aminek szörnyű következményei lesznek rájuk nézve.” Nagyon valószínű, hogy Európában hamarosan háború lesz, mondja Napoleoni, ám azt nem az IÁ fogja kezdeményezni, hanem Oroszország. „Az IÁ kapcsolata a Kaukázussal nagyon erős, sok csecsen harcol a soraikban. Az európai háború kapcsolatban lesz a Közel-Kelet és a Kaukázus destabilizációjával, abból a szempontból, hogy az IÁ miatt most egyáltalán nem foglalkozunk azzal, hogy mi történik a Baltikumban. Megszállottan követjük az IÁ ténykedését, mindenki tőlük retteg, pedig Európának nem az iszlám jelenti az igazi problémát, hanem az oroszok.” Az Országgyűlés a napokban döntött arról, hogy 150 magyar katonával támogatja az IÁ elleni harcot. Napoleoni szerint Obamához hasonlóan Orbánnak is ki kellene maradnia az egészből. „A miniszterelnöküknek csak akkor kellene beleavatkoznia dologba, ha egy külső ellenség Magyarországon akarná visszaállítani a kalifátust, ami az önök esetében nem is Mohamed, hanem az Ottomán Birodalom Kalifátusa lenne. De ilyenről most szó sincs.”

Napoleoni angol nyelvű Facebook-oldalán vallott arról, hogy terapeuta segít neki feldolgozni a terrorizmus fellendüléséhez köthető sikert, és azt, hogy könyve minden külföldi lefejezésével egyre jobb helyre kerül az Amazon eladási listáján. Az iszlamista főnix-et is terapeutájának, Giuseppének ajánlotta. „Azt tanácsolta, próbáljam felfogni, hogy a világ egy őrült hely, és én sem tudok változtatni ezen. Szeretnék változtatni, hogyne szeretnék, de nem tudom, mi mást tehetnék még azon kívül, hogy leírom, amit tudok. Akadt már néhány ember a történelemben, aki olyasmiket mondott, amit senki nem akart hallani. Talán száz év múlva valaki olvassa majd a könyvet, és megkérdezi magától: hogyan lehetett ilyen hülye a világ. A könyvem talán segít, hogy az emberek a jövőben ne ugyanazokat a hibákat kövessék el, amiket mi. Hogy egy közelebbi példát hozzak: korábban a keleti blokkra fókuszáló EBRD-nél (Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank) dolgoztam, ott ültem a legelső ülésein, és teljesen ledöbbentem attól, amit hallottam. Azt sem tudták, hol van Kelet-Európa, minden politikus csak egy szeletet akart a tortából. Ha a magyarok abban az időben figyeltek volna arra, hogy miket mondanak az országukról, újjáépítették volna a Berlini falat. Azt gondolod, a kommunizmusban minden szörnyű volt. De mi változott? Ma is épp ugyanolyan rossz minden.”

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr657378002

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.