Olvass!

KönyvesBlog

Csider és Pion között nem dúl egoháború

2015. június 04. barraban

pion4.jpgFotó: Valuska Gábor

A modern költészeti stílus illusztris képviselői mintha egyenesen a falról ereszkedtek volna a közönség elé: a projektorról vetített slammelés hirtelen megszakadt, ők felálltak, és élőben folytatták a felolvasást. Pion Istvánnal és Csider István Zoltánnal Gaborják Ádám beszélgetett a PIM-ben szerdán este, a Margó Fesztivál első napján.

Pion és Csider újságírók és slammerek – ők a Csion Bölcsei. Barátságuk 2012-ben a Mika Tivadar mulatóban rendezett slam poetry-esten köttetett, Pion ugyanis Csider szövegét a Népszabadság hétvégi mellékletébe szánta. A mű végül nem látott napvilágot, a két fiatalember szövetségre lépése azonban enélkül is megtörtént.

A slam poetry 2006-ban startolt Magyarországon. A fiúk akkor még átlagos egyetemistaéletet éltek, Csider 2008-ban került az irányzat hatása alá, a Csion Bölcsei duett pedig 2012-ben indult el az országos slambajnokságon. A közös munka mindig gördülékenyen haladt előre, nem kellett az összehangolódáson hónapokig, évekig dolgozni. Az alkotói folyamatot azóta sem terhelik ólmos súlyok: látványos veszekedés, komoly nehézség nem fordult még elő. A közös szövegírás metódusa változó, Csideréknek nincs tuti slamszövegíró receptjük, de azt elárulták, akkor a leghatékonyabbak, ha közös légtérben tudnak dolgozni. Este 10 körül találkoznak, esznek-isznak reggelig, hat körül Pion kidől, a strapát jobban bíró Csider pedig kijavítja szerzőtársa hibáit. Minden lelki nyavalya nélkül nyúlnak bele egymás szövegeibe, hiszen a végeredményre egyetlen alkotásként tekintenek: amikor egyikük fáradtabb, a másik átveszi az irányítást, nem dúl köztük egoháború. A kettős egyébként nemcsak slam poetry-vel és újságírással foglalatoskodik: a közelmúltban prózai szöveget is írtak, melynek annyit csúsztak a leadásával, hogy a legutolsó percben azt találták ki, automatikus, ösztönösebb, természetesebb írást hoznak létre az értekező próza helyett. Végül egy nap alatt végeztek a munkával.pion3.jpg

A Csion Bölcsei példamutató politikai kentaur. Mivel Pion a Magyar Nemzet, Csider pedig a Népszabadság szerkesztő-újságírója, magától értetődő Gaborják kérdése a kétezres évek polarizált Magyarországán: egy társadalmi problémákkal foglalkozó, közéleti témákban könyékig turkáló műfajban miként dolgozhat együtt feszültségmentesen két ellenkező oldalon álló ember? Nagyon szeretjük egymást, volt Pion válasza, ezért megkeressük, miben értünk egyet. A páros elsősorban nemzetmegosztó témákat választ: Pion szerint mélyebbre ásva és a szlogenek mögé pillantva hamar ráébred az ember, hogy közös dolgokról, kérdésekről, fájdalmakról van szó, amiket előbb-utóbb rendezni kell. Példaként a melegházasságot említette: mindenki ismer meleg párokat – még ha nem is tud róla –, akikkel a hétköznapokban semmi baja sincs. Mégis könnyedén, gondolkodás nélkül behódol a bombasztikus, üres lózungáradatnak. Mesterséges, tartalmatlan felosztásról van szó, a címkék mögött sokan állnak libasorban, ők pedig épp ezt tagadják, hiszen mindkettejük kezében ugyanúgy gyöngyözik az ital, a pultos meg nem kérdezi, te négyévenként hova húzod az ikszet.

A két slammer nemrég a Hír Tv-ben is felbukkant, a szereplés azonban nem tudatos brandépítés eredménye. A felkérés meglepetésként érte őket, úgy érzik, lassan átszivárog a nagyobb nyilvánosságba is az underground műfaj. Még szokniuk kell az új helyzetet, hiszen nincs élő közönség, kamerákkal állnak szemtől szemben, és küszködnek a sminkkel, a világítással, a szerep keresésével.

pion2.jpg

Gaborjáknak sikerült egy pillanatra a vendégekbe fojtani a szót, amikor rákérdezett: hogyan kerülik majd el a jövőben a Hacsek és Sajóvá, esetleg Bob és Bobekké válást? A két újságíró segélykérően pillantott egymásra, végül Pion válaszolt: szerinte nem lehet minden nap ebben a szerepben tetszelegni, mivel képtelenség folyton újat mondani. Meg is kért mindenkit a teremben, szóljanak rájuk, amikor majd túlságosan bőbeszédűvé váltak.

Pion számára az a legörömtelibb visszajelzés, hogy slammerként a baloldal számos ajtaja is megnyílt előtte. Csidernek a barátok dicsérete esik a legjobban, egyöntetű pozitív fogadtatásra emlékszik, ami szerinte nem feltétlenül a szövegek, hanem maga a gesztus, a zsáner érdeme. Pion ráadásként elmesélte, hogy édesapja Népszabadság-előfizető, és egy időben naponta felhívta azzal, hogy a Csider mit írt aznap. Csider meghatódott, de bevallotta, az ő apukájának nem jár megrendelésre a Magyar Nemzet.

A beszélgetés végén Gaborják arra kérte a párost, jellemezzék a Csion Bölcseit egyetlen szóval. Csider szerint a „kacsacsőr, hármas” passzol leginkább a duetthez, Pion pedig óvatosan megkérdezte, vannak-e a teremben újságírók. Nem vallottam színt, úgyhogy nem tisztességes, hogy leírjam, végül mit válaszolt.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr817517460

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.