Olvass!

KönyvesBlog

Már se meghalni, se élni ne akarj

2015. július 27. .konyvesblog.

olvasonk_szerint.JPGA horror királyaként emlegetett szerző az Újjászületéssel akart nagy elődei nyomdokaiba lépni, még ha arról volt is ismert, hogy kiforrott műveiben nem rémséges lényekkel, borzongató kreációkkal akarta kiütni az olvasóit, hanem a bennünk rejlő sötétséget csavarta még torzabbá és torzabbá. Olyan alakokat nevez meg a regény előszavában, mint Mary Shelley vagy Lovecraft, akit még szövegszerűen is idéz, és a történet záró, nagyjelenetnek szánt részét a lovecrafti világhoz teszi hasonlóvá. Ennek ellenére a regény mégsem fúl bele a horror zsánerébe, hanem válogat fantay-, thriller- és krimielemekből, szépirodalomi jellegű betétekkel, és könnyedt, a főszereplő gyermekkorát és kamaszéveit átölelő, ifjúsági regényekre jellemző humorral és pezsgéssel tölti meg az amúgy nagy súlyú tartalmat. A kötet, mint az utóbbi években az író még ki nem adott könyvei, az Európa Könyvkiadó gondozásában jelent meg, Dranka Anita fordításában, mely hitelesen és élvezhetőn adja vissza az ismerős, eleven hangot, amit annyira lehet kedvelni Kingben.

Stephen King: Újjászületés

Fordította: Dranka Anita, Európa Könyvkiadó, 384 oldal, 4290 HUF

B-

 

Jamie Morton visszaemlékezését olvassuk: a hatéves kisfiú játéka a homokban, mikor először és nem utoljára vetül rá a fiatal tiszteletes, Charles Jacobs árnyéka, majd a magára és tehetségére találó srác (a különösen imádnivaló Astrid-szerelemmel), a szokásos King-féle lecsúszós, függőségektől szenvedő férfi képe, és végül az idősödő zenész, aki elfogadja a változás ügynökének akaratát. Olyan tudást hajkurásznak akarva-akaratlanul, mely nem adatott meg az emberiség számára, mégis mítoszokban, vallásokban keressük rá a magunk válaszait.

Nagy vállalkozásnak érződik a regény, mintha King ezzel akarna bizonyítani, hogy továbbviheti Lovecraft örökségét, de az utolsó fejezetek még inkább szétesővé teszik az alapjában töredezett történetet, így a katartikus befejezés helyett egy nagy kérdőjelet marad csupán, amire nem biztos, hogy szeretnénk választ kapni. Ugyanis ebben a regényben semmi sem jó vagy szép, a folytonos visszautalásoktól kicsit elszorul a szívünk, az előreutalások pedig folyton emlékeztetnek, hogy Stephen Kinget olvasunk, szóval minden el fog romlani. Lehetne ettől realisztikus, lehetne pont ettől nagyon ütős, mégsem az. A kezdeti idilli hangulat az első törést követően fullasztóvá válik, a szereplőket megkedveljük, úgy érezzük, fájóan rólunk van szó, hisz King mesteri karakterekkel tud dolgozni (ha akar), aztán valahogy mindenkit tönkre kell vágni, és meg is van a cselekmény háttere. Mintha ennyi lenne a kidolgozottság, közben pedig nagyon vérszegényen halad a főcselekmény, hogy igen, Jacobs és a titkos elektromosság, Jamie krimibe hajló nyomozós játéka, és csak nagyon lassan szorít meg a félelem, még ha bizonyos pontjain a történetnek nagyon tud is szorongatni.

Mindezek ellenére, vagy épp ezek miatt kötelező darab az írót ismerők számára, hiszen vitathatatlanul élvezetes párbeszédek és karakterek mentik a menthetőt, és teszik ezt egész jól, elvégre Stephen King azért tudja, hova nyúljon egy kis félelemért.

Szerző: Madari Diána

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr457657560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.