Olvass!

KönyvesBlog

Czeizel biztos volt abban, hogy egyszer szobrot kap

2015. augusztus 15. Rostás Eni
D NOE20140912007

„Minden önéletrajz önigazolásnak számít” - írja életrajzi könyvében Csontváry kapcsán a hét elején elhunyt világhírű magyar orvos-genetikus, Czeizel Endre. A Két életem, egy halálom című kötet funkciója is az önigazolás. Czeizel azért mondott igent M. Kiss Csaba megkeresésére, mert úgy érezte, hazájában teljesen félreismerték. „Teljes mértékben azonos vagyok magammal, de meglehet, nem az vagyok, akinek látszom, illetve nem csak az.” (5.o.) Ha kizárólag a médiából ismertük, akkor a hetvenes évek elején tévédoktornak láthattuk, aki megismertette a magyarokkal a genetika csodáit, a kétezres évek elején pedig leginkább egy gyermekcsempészettel megvádolt bulvárhősnek, aki egy 40 évvel fiatalabb szeretőt tartott a felesége mellett. Czeizel azt szerette volna, ha inkább szakmai sikerei miatt emlékeznének rá az emberek, azok is, akik sosem fordultak meg a rendelőjében. A könyvben „szükséges rosszként” a magánéletről és a perről is mesél, és vall betegségéről is, ami a családi hajlam ellenére végül nem prosztatarák, hanem mieloid leukémia lett. M. Kiss járt Czeizel mindkét családjánál, végigkísérte a második kemoterápia utáni időszakot, és bőven hagyott helyet a könyvben a professzor tudományos értekezéseinek is. Kiderül, hogyan halt meg igazából Semmelweis Ignác, melyik három kifejezést tudta magyarul Milton Friedman, miért nem lett gyereke egy idegen nőnek Gábor Miklóstól, mi a helyes válasz arra, hogy apád faszát, és hogy békélt meg élete utolsó hónapjaira Czeizel Endre Istennel. Kigyűjtöttük a 10 legérdekesebb, legtanulságosabb történetet a könyvből.

Czeizel, az antiszemita

Czeizel gyerekkora az „enyhe antiszemitizmus jegyében telt”. A festő-mázoló-tapétázó céget üzemeltető édesapja a konkurenciát látta a zsidó kisiparosokban, és ezt otthon is gyakran hangoztatta. Czeizel családi antiszemitizmusát, ami akkoriban inkább vegyes érzelmeket jelentett a zsidók irányába, a gimnáziumi féltékenység erősítette fel: ráébredt, hogy a zsidó gyerekek sokkal okosabbak nála. Az egyetemen a zsidó orvosdinasztiák leszármazottjaival kellett versenyeznie, ami tovább táplálta az ellenérzéseit, ám amikor neves zsidó orvosok és újságírók kezdték mentorálni, átértékelte addigi nézeteit. A zsidó genetikát londoni ösztöndíja során kezdte vizsgálni a hetvenes évek legelején. A témáról A zsidóság genetikája címmel dolgozatot is írt, és publikálni is szerette volna: a Valóság című lap szerkesztője nem engedte, hogy megjelenjen, a főszerkesztő viszont Aczél elvtársra bízta a döntést. Aczél bekérette magához a fiatal kutatót, és kérdőre vonta a cikk miatt. Rasszizmussal vádolta, nézeteit pedig a náci Németországban elterjedt eszmékkel állította párhuzamba. Czeizel megvédte a szöveget, és közölte, hogy szerinte a különbségeket nem a zsidó művészek, tudósok génjeiben, hanem a zsidó kultúrában kell keresni, amiből a magyaroknak bőven lenne mit tanulniuk.

„(...) a végén annyira bizalmas viszonyban voltunk, hogy én már pofátlanságra is vetemedtem a búcsúnál: Aczél elvtárs, maga kérdezte, hogy „miért foglalkozik velünk”. Ezek szerint Aczél elvtárs zsidó? És akkor hosszabb csend után azt mondta: „Nem, én kommunista vagyok!” (17. o.)

Czeizel, a középcsatár

A kiskamasz Czeizel a színjeles zsidók okozta frusztrációját a fociban vezette le. Hamar kiderült, hogy tehetséges játékos, ám apja nem engedte, hogy álmai csapatában, a Fradiban futballozzon, így került a munkásosztályéba, a Vasasba. A "pasaréti <<úri>> gyerekből" az öltözőben hamar kocsisként káromkodó angyalföldi proligyerek lett, a pályán pedig egy igazi bunkó, aki tankként gázolt végig az ellenfelein. Bár Czeizel világéletében a Fradinak szurkolt, az egyik legrosszabb fociélményét is a csapatnak köszönhette. Egy Vasas-mezben vívott sorsdöntő meccsen elesett valamiben, amit az ellenfél egyik szurkolója dobott be elé a pályára, ő pedig anyázás helyett inkább ököllel köszönte meg a nem várt ajándékot. A meze olyan sikamlóssá vált a felé köpködött fradista nyáltól, hogy alig bírta lerángatni magáról az öltözőben. A foci nemcsak a kamaszkori elzülléstől, de később egy egyetemi buktától is megmentette. Biológiavizsgájára az utolsó pillanatban kezdett el tanulni és már csak a könyv háromnegyedére maradt ideje. Professzora utolsó kérdése természetesen épp a kimaradt szakaszból érkezett, ám Czeizel a tífuszról csak halandzsázni tudott. A professzor gondban volt az érdemjeggyel, ezért felszólította, hogy mondjon még valamit, amit tud. Czeizel erre ledarálta a 6:3-as angol válogatott kezdőcsapatát. Ötöst kapott.

       
       

M. Kiss Csaba: Czeizel Endre - Két életem, egy halálom

XXI. Század Kiadó, 390 oldal, 3990 HUF

 

Czeizel, a szállító

Czeizel Wartburgjában nemcsak családtagok és barátok, de az egyik munkahelyén, a János Kórházban levett vérminták is gyakran megfordultak. A vérszállítást mindig a keddi ügyeletének másnapján végezte, ám egy téli napon a kocsi megcsúszott a jeges úton, és az Érsebészeti Klinika falának csapódott. Eltartott egy ideig, amíg a autóba szorult orvos megértette a járókelőkkel, hogy az ajtón kicsöpögő vér nem az ő testéből származik. Az ominózus Wartburghoz egy másik, sokkal szégyenteljesebb eset is fűződik. Két munkahelye között autózva egyszer átlépte a megengedett sebességet, ám hiába próbálta levillogni egy rendőr, ő tovább nyomta a gázpedált. Az igazoltatás közben a rendőr észrevette az ülésen heverő üvegburákat, és amikor Czeizel kijelentette, hogy az Országos Közegészségügyi Intézetbe siet velük, szirénázó rendőri felvezetést kapott. A rendőr valószínűleg azt hitte, hogy élet-halál kérdése a dolog, pedig a burákban halott magzatok voltak.

Czeizel, a magzatok megmentője

Czeizel Endre úgy érezte, élete során öt nagy teljesítményre volt képes Magyarországon, és abban is biztos volt, hogy munkásságáért egyszer szobrot fognak emelni neki. Létrehozta a közegészségügyi genetikát, és ezzel együtt a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartását (VRONY). Kidolgozott egy olyan rendszert, amellyel kiértékelhetők voltak a várandósokat érő külső gyógyszerhatások, ez lett a Fejlődési Rendellenességek Kóroki Monitora, ami azóta megszűnt. Bevezette a genetikai tanácsadást: az általa kidolgozott Optimális Családtervezési Szolgáltatás keretében a párok három lépésben készülhetnek fel a gyermekvállalásra. A világon elsőként létrehozta a a családtervezési szolgáltatások országos rendszerét, ám már ez sem működik. Igazolni tudta a magzatvédő vitamin és a kisadagú folsav fejlődési rendellenességeket kivédő hatását, kutatási eredményeit kollégájával, Dudás Istvánnal 1992-ben publikálta a The New England Journal of Medicine című orvosi folyóiratban. Nagy bánatára a vitamin alkalmazásában Magyarország az európai mezőny végén kullog.

DMOHA20150413009

Czeizel, az ügy

1990-ben Czeizelnek és Csehák Juditnak (1987-1990 között szociális és egészségügyi miniszter - a szerk.) volt egy beszélgetése, amelynek fő témája az abortuszok óriási száma volt. Arra jutottak, hogy rá kellene beszélni az abortusz előtt álló nőket, hogy a terhesség megszakítása helyett inkább szüljék meg és adják örökbe a gyereküket. A négy évig tartó programot Czeizel a könyvben élete egyik szakmai kudarcának nevezte, bár 70 gyereket sikerült örökbe adniuk. A kilencvenes évek elején a genetikust felkereste egy amerikai állampolgárságú, állítása szerint örökbefogadással foglalkozó nő, és felajánlotta a segítségét. Közben egy újabb nő egyezett bele, hogy megszüli a gyerekét, ám mivel a nő roma volt, egyáltalán nem volt biztos, hogy találnak örökbefogadó családot. Czeizel konzultált egy jogásszal a kérdésről, aki felvilágosította, hogy „a magyar törvények lehetővé teszik magyar terhes magzatának külföldi számára történő örökbeadását a gyámhatóság bevonásával.” A várandós nő Amerikában szülte meg a gyerekét, ám amikor hazatért, arról számolt be Czeizelnek, hogy kinttartózkodása alatt semmilyen hivatalos papírt nem kapott, és a gyámhatósággal sem találkozott. Ezt követően Czeizel ragaszkodott hozzá, hogy az örökbefogadó szülők jöjjenek Magyarországra, és ne a várandós nők utazzanak Amerikába. 1995-ben az amerikai nő újsághirdetést adott fel, amiben arról tájékoztatta a nőket, hogy Amerikában is meg lehet szülni, majd ott lehet hagyni a nem kívánt gyereket. A nő Czeizel munkatársát, egy védőnőt kérte meg, hogy segítsen a dologban, aki fel is vette a kapcsolatot a jelentkezőkkel. A védőnő ellen nem indult eljárás, de Czeizelt emberkereskedelem minősített esetével vádolták meg, és hét és fél éves jogi huzavona után kétszázezer forint pénzbírságra ítélték. A genetikus 2004-ben könyvben vallott az ügyről (A Czeizel-ügy, Galenus kiadó), melynek célja szerinte saját tönkretétele volt. Ez lett a legkevesebb példányban eladott kötete.

Czeizel, a majdnem Nobel-díjas

1991-ben Czeizel Endre volt a Washingtonban rendezett VIII. Humángenetikai Világkongresszus egyik alelnöke. Az akkori amerikai egészségügyi miniszter behívatta magához, és kijelentette, hogy szeretné, ha a magzatvédő vitaminok ötletgazdája, Richard W. Smithells professzor, és a hatékonyságukat a gyakorlatban igazoló Czeizel Nobel-díjat kapna a munkásságáért. Először a rangos Kennedy-díjat ítélnék oda nekik, majd a Nobelért lobbiznának az érdekükben. Czeizel 2000-ben meg is kapta a Kennedyt, ám átvenni nem tudta: amint az Alfa Szövetség (az abortusz ellen, a magzatokért és a gyerekek örökbefogadásáért küzdő szervezet – a szerk.) olvasta a kitüntetés hírét a Népszabadságban, azonnal értesítették a Kennedy családot a genetikus állítólagos emberkereskedői tevékenységéről. Czeizel nem csak a rágalmazás miatt döntött a díjátadóról való távolmaradás mellett: épp azzal egy időben hirdették ki ügyében az elsőfokú ítéletet. Az esély, hogy Czeizel Endre Nobelt kapjon, 2002-ben, Smithells professzor halálával szertefoszlott.

Czeizel, a tévés celeb

Czeizel azért vállalta el a televíziós szereplést, hogy nagyobb figyelem vetüljön a genetikára, amiről akkoriban egy átlagembernek még annyi fogalma sem volt, mint most. A hetvenes évek elején két cenzorral a stúdióban elkezdődtek Az öröklődés titkainak felvételei, a rendezői székbe Kárpáti György ült. A műsor Nívó-díjat kapott, a nézők imádták, az MTV-ben pedig máris a folytatást tervezték. Ez lett a Születésünk titkai, amit sokkal több ember nézett, mint az előző szériát, Czeizel szerint azért, mert „a genetikánál mégiscsak jobban érdekelte őket a gyerekcsinálás”. A tévés szereplés az addig csak szakmai téren ismert és elismert genetikust országosan ismertté tette: a metrón idegenek fordultak hozzá tanácsért, és avatták be őt szexuális problémáikba, ezért egy idő után rászokott az autózásra. Bár Czeizel tudta, hogy nagyon sokat köszönhet a tévének, szereplésének negatívumai is voltak. A szakma összesúgott a háta mögött, mert szerintük lejáratta őket, spermahajdernek, tévés bohócnak csúfolták. Czeizelt nem tántorította el a kritika, elkészült Az élet él és élni akar, ami főleg halálokokkal foglalkozott. A genetikus nemcsak az ismertséget köszönheti a műsornak, az adásonként kapott húszezer forint sem jött rosszul neki, ugyanis ez épp annyi volt, mint egy teljes havi fizetése az OKI-ban.

Czeizel, a magyarságkutató

Az öröklődés titkainak bemutatása után Czeizel kapott egy levelet Illyés Gyulától, amelyben többek közt ez állt: „még mindig él bennünk Kőrösi Csoma kíváncsisága a magyarság eredetével kapcsolatban, és hogy nem tudnátok-e most ti genetikai módszerekkel többet megtudni a magyarság eredetéről”. (195.o.) A genetikusnak épp kapóra jött az NSZK kutatóinak terve, akik „a világ különböző népességeinek genetikai térképét” tervezték megrajzolni. Egy német professzor Czeizelt kereste meg, hogy információkat szerezzen a magyarság eredetéről, és végül úgy alakult, hogy az ötéves kutatás költéségét is a németek fizették. Az MTA is nagyon fontosnak tartott volna egy ilyen kutatást, de pénzt már nem akartak áldozni rá. A két referenciaminta a budapesti és az őriszentpéteri volt, Czeizelék pedig az összes etnikai csoportot vizsgálni akarták, a palócoktól a baranyai cigányokig. A zsidók vizsgálatát a kutatási terv benyújtása után megtiltották, de egy cselhez folyamodva, amiben szerepet játszott a Zsidó Szeretetkórház akkori főigazgatója, onnan is lett mintájuk. A vizsgálatot Czeizel hosszasan vázolja, és közli az eredményt is:

„Kutatásunk azt igazolta, hogy nincsenek sajátos magyar gének. Itt Közép-Európában csaknem azonos génállományú népesség él.” (203. o.)

Nem Illyés volt az egyetlen irodalmár, akivel Czeizel kapcsolatba került. Szabó Lőrinc fia, Lóci írásban gratulált neki, amiért a túl tudományosan hangzó pénisz, és a túl hülyén hangzó hímvessző helyett ő inkább a fütykös kifejezést preferálta.

Czeizel, az apa, a férj és a szerető

Az első szerelem az általános iskolában talált rá: Judit nem szerette viszont, ám Czeizel sok-sok év múlva ismét találkozott a lánnyal, bár akkor már nem két kisiskolás állt szemben egymással, hanem egy várandós nő és az orvosa. A második Judittal évfolyamtársak voltak az egyetemen, esküvőjüket 1958 utolsó napján tartották, szerelmük és hűségük 12 évig tartott, de később is együtt maradtak. „1981-ben, amikor egy szlovákiai konferenciáról jöttem hazafelé, apu azzal várt, hogy Judit meghalt. Egyszerűen félrenyelt. Egy darab sajt megakadt a torkán.” (157. o.) 66 éves korában Czeizel megismerkedett a 23 éves Dórával, és bár akkor már ismét házas, családos ember volt, egymásba szerettek. Kapcsolatuk Czeizel második felesége, Erzsébet tudtával a genetikus haláláig kitartott. A házasságából származó három felnőtt gyerek mellé Dóra még egy fiút, és egy kislányt szült neki, előbbi kilenc, utóbbi egy évvel ezelőtt született. Kisfia születése után Czeizel a hétköznapokat feleségével, a hétvégéket pedig második családjával töltötte. „Életemben, úgy vélem, csak egyetlenegyszer fordult elő, hogy akadályoztam valakit a célja elérésében” - meséli, majd bevallja, hogy ez az ember elsőszülött fia, Gábor volt. Czeizel nagyon szerette volna, ha fiából orvos lesz, őt viszont a rendezői pálya érdekelte. Kétszer jelentkezett a színművészetire, másodjára a harmadik rostáig jutott. A főiskola egyik tanára ekkor felhívta Czeizelt, és közölte, hogy Gábor a hatodik legtöbb pontszámot érte el, és bár csak öt jelentkezőt tudnak felvenni, ha gondolja, meg tudnák oldani. Czeizel nemet mondott. Legkisebb fia, a kilenc éves Andris géniusznak tartja az apukáját, mert az még egy olyan egzotikus helyre is be tudta juttatni, mint egy buszgarázs.

DVETT20110319006

 

Czeizel, a politikusok barátja és ellensége

Czeizelnek a rendszerváltás utáni politikai elit sem könnyítette meg a dolgát, de azért akadtak kivételek, sőt még egy családtag is, ugyanis lánya, Barbara Fodor Gáborhoz ment feleségül. Antall Józseffel már azelőtt összebarátkozott, hogy miniszterelnökké választották volna, méghozzá Benedek István havonta megrendezett szakmai-baráti beszélgetésein, ahová mindketten hivatalosak voltak. Antall később azt szerette volna, ha Czeizel fontos szerepet vállal az egészségügyben, ám ő nemet mondott. Nem ő volt az egyetlen politikus, aki szerepet szánt neki a kormányában. Horn Gyula 1994-ben azt akarta, legyen az MSZP egyik megyei listavezetője, Gyurcsány Ferenc pedig tíz évvel később egészségügyi miniszternek kérte fel: előbbit azonnal, utóbbit két nap hezitálás után utasította vissza. Sikerrel csak Szabó György egykori egészségügyi miniszter járt, aki a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatói posztjára nézte ki Czeizelt. Ám amit az egyik kormány felvirágoztatott (vagy hagyott élni), azt a másik tönkretette: Czeizel iskolai felvilágosító programja, ami az évek során egyre jobban kezdett működni, az Orbán-Torgyán kormány áldozata lett. A kormány szociális és családügyi minisztere, Harrach Péter egyszerűen leordította a fejét, és közölte vele, hogy a szexről, óvszerről, AIDS-ről szóló bűnös tantárggyal megrontja a fiatalokat. A programot végképp eltörölték. Czeizelnek a jelenkori kormány tagjairól is volt véleménye, Balog Zoltánt például, aki a Semmelweis-díjának átvétele alkalmából mondott köszöntőbeszédet (a beszéd elolvasható a könyvben – a szerk.), szimpatikusnak találta, hiszen mindketten „a magzatok életét próbálják megmenteni az aborsztusz helyett”. Jelentős különbség, hogy míg Balog miniszter betiltaná az abortuszt, Czeizel soha nem vetemedett volna ilyesmire, mert bár minden porcikájával ellenezte, tudja, hogy ha ellehetetlenítenék, azt akár a Ceauşescu-kori Romániához hasonlatos állapotok is követhetnék. A genetikus az akkor még köznevelési államtitkárként ténykedő Hoffmann Rózsát is felkereste, hogy tárgyaljanak a Felkészülés a családi életre tantárgy sorsáról: Hoffmann szerint fontos volt ugyan a téma, de mivel a kereszténydemokrata párt úgy döntött, a hittan és az etika számít, nem tudott kiállni mellette.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr147703522

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.