Olvass!

KönyvesBlog

"Európa mint vérszagot érző korcs"

2015. szeptember 05. .konyvesblog.

Nemcsak Patrick Ness, de a magyar írók sem tudták szó nélkül végignézni azt, ami az elmúlt napokban, hetekben Magyarországon menekültügyben zajlott. Posztjaikban felszólalnak a kizárólag saját érdekeiket néző politikusok és a hipokrita egyházi személyek ellen, tiltakoznak a nyugati média túlkapásai ellen, és emlékeztetik minden fejét félrefordító olvasójukat arra, hogy hogy nem is olyan régen még a magyaroknak kellett menekülniük. 

Nyáry Krisztián folyamatosan képeket és történeteket posztol azokról a magyar emberekről, akiknek menekülniük kellett, legyen az úti céljuk akár a Török Birodalom 166 évvel ezelőtt, akár Ausztria 1956 után, de ír a magyar kisebbség üldöztetéséről Romániában, vagy épp boldog Salkaházi Sáráról, aki nem felejtette el, mit is jelent a felebaráti szeretet.

11913878_10153599927214855_5345440249849402308_n.jpgMagyar menekültek érkezése Ausztriába egy svájci riporter szemével (1956. november, Fotostiftung Schweiz)

Péterfy Gergely keményen bírálja Erdő Pétert, beszól Magyarország leghíresebb emberének, a magyarul nem tudó mélymagyaroknak, a cukiságokra gyűlöletbeszédet posztoló képmutatóknak, és folyamatosan linkeli a német média vonatkozó cikkeit. 

"Ám ekkor a szamár, akit Erdő Péternek hívtak (magyar vala, s a Szíriuszról származék), imígyen szóla Józsefhez és a viselős Máriához:
-Pattanjatok le a hátamról, gecik! nem akarom, hogy embercsempésznek nézzenek!"

Dragomán György személyes élményeit osztotta meg a Facebook-oldalán. Családja a román diktatúrából menekült Magyarországra, erről bővebben például ITT és ITT mesél.

Az egész életemet meghatározta, hogy el kellett hagynom a hazámat. Pedig csak 700 kilométert tettem meg, viszonylag civilizált körülmények között, úgy, hogy nem kellett nyelvet váltanom, úgy, hogy szeretettel fogadtak, úgy, hogy induláskor azért volt fogalmam arról, hogy hova jövök.
Menekülni, kivándorolni, elmenni súlyos és nehezen gyógyuló trauma. 
Mindenkinek azt tanácsolom, álljon meg a szobája közepén, nézzen körül, és próbálja elképzelni, hogy amit lát, azt utoljára látja. Aztán menjen ki a térre, amit városában legjobban szeret, nézzen lassan körül, képzelje el, hogy utoljára van ott, hogy ide vissza soha többet nem jöhet. 
Próbálja megjegyezni, amit lát, próbája elképzelni, hogy milyen volna elindulni. 
Azt, hogy mit vinne magával.
Aztán próbálja elképzelni, hogy milyen volna megtenni az első lépést.
Aztán gondoljon arra, hogy még boldog lehet, hogy ő maga döntött.
‪#‎menekültvagyok‬ ‪#‎bevándorlóvagyok‬

Szabó T. Anna Lator László sorait idézte.

"Most minden út hamis lehet,
fontold meg jól, hogy merre mégy.
Vigyázz, nehogy szándéktalan
elleneidnek pajzsa légy."
Lator László verse. Öntetszelgő politikusok és kishitű egyházi személyek figyelmébe. Önmagunk ellenségei lettünk.

Kiss Judit Ágnes a blogján osztotta meg a Keleti pályaudvaron szerzett élményeit.

A Keletiben a szokásos tömeg, vagy talán még többen, mint mikor utoljára itt jártam, pedig sokan útnak indultak. Gyerekek játszanak a téren, a legtöbben a falak mellett a földön fekszenek. Szétosztom, amit hoztam, a gyerekek egy pillanat alatt rám rontanak, dzsekit kérnek az eső ellen, de az nincs. 
A fekete falak krétával teleírva: "Thank you hungarian people" "Help us Angela Merkel!" "Stop the war and we don't go to Europe." "We want peace."
Irány a Migration Aid helyisége. Az ajtónál álló feszült, azt mondja, nemsokára ellenőrzést kapnak, ha nincs tisztaság, bezárhatják a boltot, nem mernek ételt se osztani, nehogy szemét legyen utána. 

Erdős Virág az alábbi nyilatkozatot posztolta, ami azóta futótűzként terjed a Facebookon, jelenleg több mint 1300 megosztásnál jár. 

NOT IN MY NAME

Én, Erdős Virág, magyar állampolgár, szeretném kifejezni a kormány menekültpolitikájával szembeni leghatározottabb tiltakozásomat.

Tűrhetetlennek, szégyenletesnek és megbocsáthatatlannak tartom a magyar kormány menekültekkel kapcsolatos gyűlöletpolitikájának minden egyes intézkedését az uszító jellegű plakátkampánytól kezdve a már szimbolikájában is könyörtelen részvétlenséget sugárzó határzár kiépítésén át egészen a minden létező emberiességi szempontot figyelmen kívül hagyó és Magyarország történelmének legsötétebb korszakait idéző törvénymódosítás 2015. augusztus 28-án benyújtott tervezetéig. Mélységesen szégyellem magam amiatt, hogy a hazám a hivatalos kormányzati politika szintjén a legcsekélyebb mértékben sem tanúsít könyörületet az üldözöttek iránt, miközben végtelenül hálás vagyok mindazoknak, akik a menekült emberek önzetlen és fáradhatatlan támogatásával megpróbálják valamelyest oldani a szeretetlenség egyre fojtogatóbb légkörét.

Nem én kiáltok, a föld dübörög.

Budapest, 2015. augusztus 31.(Ha gondolod, a nevem helyére simán beírhatod a saját nevedet…)

Fehér Renátó Bereményi Géza 1933-ban megjelent időjárásjelentését, a Keleti-nyugati pályaudvart vette elő, ami újra félelmetesen akutális. A front még mindig vonul.

11062424_10205026223470636_3052076118051090818_n.jpg

Széky János, Thomas Pynchon magyar fordítója eloszlat néhány tévhitet.

Mindenkit kérek, hogy ha az "ez már népvándorlás" csatakiáltást hallja, csukja be a fülét. Ez egy hiszterizáló baromság. Az EU népessége 500 millió, az idén augusztusig 350 000 migráns érkezett, az 0,07% (0,7 ezrelék), a teljes forrástérség (Afrika, Közel-Kelet, Közép-Ázsia) 1,4 milliárdos népességének 0,025%-a (egynegyed ezreléke). Ilyen népvándorlás nincs, Az USA évente 1 millió (0,3%) legális bevándorlót vesz föl, ehhez jönnek még az illegálisok, kb. 0,1%. Az, hogy az Unió munkapiacát és rendészeti intézményeit még ez a 0,7 ezrelék is kibírhatatlanul megterheli, nem azt jelenti, hogy itt megindultak a trópusok, és elsöprik Európát, hanem azt hogy az Unió gazdasági-szociális és biztonsági intézményrendszere olyan ingatag, hogy a legkisebb pöccenéstől is összedőlhet. Nem beszélve a kultúra önvédelmi képességéről.

Jászberényi Sándor egy iraki fronton készült fotót posztolt, amin az Iszlám Állan ellen harcoló kurd harcosokkal látható, és az alábbi szöveget mellékelte hozzá.

Európa most úgy viselkedik, mint egy vérszagot érző korcs. Eszméi hanyatlanak. A legocsmányabb fasizmus felé halad, ahelyett, hogy Európa próbálna maradni. Meglepődünk és megrémülünk a menekültáradattól, pedig várható volt - mi hagytuk, hogy Szíriában állami szintre emelkedjen a halálkultusz, mi hagytuk az Aszád csapatok etnikai tisztogatását, mindig másra mutogatva, főleg az USA-ra, hogy tegyen valamit.

Mi nem tettünk semmit, mert nem a mi ügyünk volt.

A mi semmittevésünk eredménye ez a rengeteg menekült.

Nem kerítést kell építeni. Nem kell táborokba zárni a menekülteket. Rendet kell tenni a Közel-Keleten. Fegyveresen kell beavatkozni és élesen meghúzni a határt, mi az, amit tolerálunk és, mi az aminek valós következményei vannak.

Különben persze, hogy menekülni fognak. Oda, ahol béke van. Hozzánk.

Kötter Tamás, a Dögkeselyűk és a Rablóhalak szerzője nem az emberi drámára, hanem inkább arra koncentrál, milyen rossz színben tünteti fel az országot a nyugati média. A Buzzfeed például egész mást emelt ki a krízisből. 

M-Világháború avagy Valami végetért.

Az EU, ami többszázezer katonával, rendőrrel, hivatalnokkal és mérhetetlen anyagi erőforrással rendelkezik, képtelen ellenőrizni a saját határait vagyis meghatározni és ami a legfontosabb annak érvényt szerezni, hogy ki, hol, milyen feltételekkel lépje át azt. Ha valamelyik tagállam (jelesül Magyarország) mégis megpróbálja a közösség szabályait betartani és másokkal is betartatni, azt nem csak magára hagyja a központi bürokrácia, de a velejéig rohadt nyugati média (nem részletezem, hogy milyen egetverő hazugságokat terjeszett és gondolom, ha a helyzet úgy hozza fog is gőzerővel, hazánkról a CNN és majdnem a teljes német média) gúny, megvetés tárgyává teszi. Tegnap éjjel valami itt tényleg végetért.
És még valami hölgyeim és uraim, akik most örömtáncot jártok a romok felett, ugye tudjátok, hogy soha, de soha nem fogynak el.


A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr687762210

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.