Olvass!

KönyvesBlog

Mán-Várhegyi Réka: Rájöttem, hogy ha írni akarok, akkor írnom kell, lehetőleg minél többet

2015. szeptember 21. .konyvesblog.

1000x300_fejlec.jpg

Tíz szerző tíz első prózakötete verseng az idei Margó-díjért, mi pedig sorra be is mutatjuk őket. Sára Júlia, Totth Benedek, Bíró Zsófia és Babiczky Tibor után Mán-Várhegyi Réka mesélt a kamaszkori próbálkozásokról, a legfontosabb tapasztalatról és világklasszis futballistanőkről. Az október 10-én első alkalommal kiosztandó díj nyertesének első könyve a Főváros 500 ezer forintos összdíja mellett kereskedelmi és médiatámogatást kap a karácsonyi időszakban a Bookline online és offline felületein, próbafordítást készít belőle a Balassi Intézet, illetve az Aegon-díj győztese mentorként segíti a szerzőt.

A könyvről

Néha tényleg csak az kell, hogy legyen valaki, aki felkapja a fejét, hogy elsőként és helyettünk is ráfókuszáljon arra, akire érdemes. Ez megvalósulhat díj formájában, vagy lehet néhány dicsérő szó, bármi, ami megadja a kezdő lökést az írónak, és a bátorítást az olvasónak. Valami ilyesmi történt 2013-ban Mán-Várhegyi Rékával is, aki először megnyerte a JAKkendő-díjat, majd 2014-ben a Horváth Péter irodalmi ösztöndíjat, év elején mi is beválasztottuk a legígéretesebb első prózakötetesek közé, idén pedig ő képviselte Magyarországot az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválján. Mindez persze nem jött magától: kellett hozzá egy sajátos hang és szemlélet, meg persze egy nagy adag hétköznapi boldogtalanság, a mesebelit is felülmúló groteszk helyzetek, amikor a legkisebb királyfi mondjuk csak a bulimiás vagy a depressziós közül választhat, a férj meg törődhet bele, hogy minden reggel egy aranylábú mellett ébred. A Boldogtalanság az Auróra-telepen önálló életét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a kezdőnovellából azután kisfilm lett, melyet a Friss Hús fődíjjal ismert el. Mán-Várhegyi Rékánál pedig mintha egy gát szakadt volna át, azóta jelent meg ifjúsági és gyerekkönyve is, de ettől még a Boldogtalanság az Auróra-telepen című könyve az, amelyet nagyon sokáig vele fogunk azonosítani.

Hány évesen írtad meg az első novelládat, történetedet, amelyet már úgy mutattál meg másoknak, hogy azt irodalomnak tartottad?

Hatodikos koromban az általános iskolai magyartanárnőm kezébe nyomtam három novellát. Hogy milyen megfontolásból, arra már nem emlékszem. Én ekkor már íróként tekintettem magamra, a novellák előtt írtam meséket, színdarabot, versikéket, rajzoltam képregényt, és ekkoriban éreztem elérkezettnek az időt az igazán drámai történetekhez. A novelláim szereplői szegény falusi parasztemberek voltak, akik áldozatul estek az emberi gonoszságnak, az időjárásnak, illetve a vérmedvéknek. Emlékszem, csodálkoztam, amikor a magyartanárnőm néhány nappal később, amikor visszaadta a szövegeket, azt mondta, hogy nem tetszettek neki, mert hatásvadásznak találja őket. Akkor hallottam először a hatásvadász kifejezést, és nem is értettem pontosan, hogy mit jelent. Aztán évekig gondolkoztam rajta, hogy mitől hatásvadász egy szöveg, és hogy lehet ezt elkerülni. Ez hosszú időre a rögeszmémmé vált.

Mi volt a legfontosabb tapasztalat az első kötetig vezető alkotói folyamatban?

Gyerekként nem voltak önbizalmi problémáim, de annál inkább lettek kamaszként, illetve fiatal felnőttként, amikor már „irodalmat” szándékoztam írni. Ha olvastam egy jó könyvet, máris azért szomorkodtam, hogy én ilyet soha nem fogok tudni írni. Olyannyira megbénított a félelem, hogy aztán évekig nem írtam semmit, miközben még mindig írónak készültem. Aztán valahogy nagy nehezen rájöttem, hogy ha írni akarok, akkor írnom kell, lehetőleg minél többet. Ez végül is egy fontos tapasztalat.

Fotó: Szombat Éva

Mi volt az a szikra, ami beindította az alkotói munkát?

Régen ott akadtam el, hogy önkéntelenül is általam irodalmiasnak érzett témákkal és szereplőkkel próbáltam dolgozni. Ilyen körülmények között az a néhány lekörmölt mondat is olyan megrázóan unalmas volt, hogy nyomban abbahagytam az írást. A kötet novelláinál több szikra is volt, az egyiket A csatárnő bal lába életveszélyes című szöveg jelentette, amikor szinte megmámorosodtam attól a felismeréstől, hogy éppen E/1-ben írok egy nőről, aki világklasszis focista, és még a Real Madrid is leigazolja. Felszabadító volt, hogy mindezt megengedtem egy nőnemű szereplőmnek, illetve magamnak azt, hogy futballról írjak.

Mit vártál az első könyvtől?

Mérsékelt sikert vártam, és azt, hogy végre nyugodtan dolgozhassak a második könyvemen.

Ha tehetnéd, mit változtatnál a könyvön?

Semmit. Már túl vagyok rajta, máson dolgozom, nem hiszem, hogy érdemben tudnék javítani rajta.

Kinek a véleményére adtál a leginkább írás közben, kinek mutattad meg először a kész kötetet?

Sokan olvasták már megjelenésük előtt is a novellákat, szívesen küldtem el barátoknak, érdeklődő ismerősöknek. Mindazonáltal a szövegekkel Bartók Imre foglalkozott a legtöbbet, a kész kötettel aztán még a JAK sorozatszerkesztői, Balajthy Ágnes és Borsik Miklós is lelkiismeretesen dolgoztak.

Mán-Várhegyi Réka: Boldogtalanság az Auróra-telepen

JAK-PRAE.HU Kft., 2014, 220 oldal

 

Mi volt a legfurcsább, legemlékezetesebb olvasói reakció a kötet kapcsán?

Nem tudom, hogy mire számítottam, mindenesetre maguk az olvasói reakciók értek váratlanul. Értelmezések születtek, amelyek akár ellent is mondanak más értelmezéseknek, és akár annak is, amit én gondolok a kötetről.

Mi volt az első regény, amit elolvastál? Milyen emlékeid vannak róla?

Volt néhány első regényem, amiket párhuzamosan olvastam, ami rövidebb volt, azt elölről kezdtem, ami pedig nehezebb volt, azt nyúztam. Az első regényeim között volt A szeleburdi család és A két Lotti, valamint az Édes Anna és az Árvácska. Utóbbiakat, azt hiszem, hogy nagymamámtól kaptam, talán azért, mert a címük alapján úgy ítélte, hogy ezek nekem való olvasmányok lesznek. Magamban összekapcsoltam a két könyvet a tűz motívumán keresztül, és elterveztem, hogy majd felnőttként én is írok egy regényt, amiben lesz tűz és halál, és az lesz a címe, hogy Lángoló kertek.

Mi a kedvenc debütáló köteted, és miért?

Nincs kedvenc debütáló kötetem, nem szoktam külön figyelni rá, hogy a szerzőnek hányadik könyvét olvasom. A Margó tízes listáról pedig nem lenne igazságos kiemelni egyvalakit, mert még nem olvastam mindenkit. De ezt igyekszem mielőbb bepótolni.

Olvassátok el a Boldogtalanság az Auróra-telepen nyitónovelláját:

viszlat kamaszkor.pdf by konyvesblog

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr447804116

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.