Olvass!

KönyvesBlog

Réz Pál nem akart emlékiratot írni, de Parti Nagy Lajosnak mindent elmesélt

2015. szeptember 29. Rostás Eni

rp5.jpgFotó: Valuska Gábor

Miután Parti Nagy Lajos a kilencvenes évek elején napokat rádióbeszélgetett át a Szépirodalmi Könyvkiadó legendás szerkesztőjével, Réz Pállal, azt gondolta, hogy néhány hónap múlva már a beszélgetés alapján íródott Réz-emlékiratról kérdezgetheti barátját a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Az emlékirat sosem készült el, 23 évvel később mégis a beszélgetésből kifejlődött hangos memoár volt a téma a PIM dísztermében. A memoár keletkezéstörténetéről, az Eötvös Collegiumban töltött évekről, Kláriról, Füstről, Vasról Várady Szabolcs, régi barát és Holmi-szerkesztő kérdezte Bálint Andrást, Lator Lászlót és Parti Nagy Lajost. Réz összetéveszthetetlen arcélét egy 1953-as tévéhíradó-részlet és a tiszteletére összeült kvartett mögé kifüggesztett Csernus-festmény, a Három lektor idézte. Ő maga online követte az eseményeket, de az újrainduló Tények és Tanúk-sorozat első darabja, a Bokáig pezsgőben bemutatóján felbukkantak volt Szépirodalmisok, egykori Holmi-dolgozók, és egy rakás író, akit anno az est főszereplője szerkesztett. És ott volt Závada Pál is, aki minden rábeszélőképességét bevetette, hogy meggyőzze Rézt, egyezzen bele a kötet megjelentetésébe.

Felvétel: Felhívott egy kislány a rádiótól, és azt mondta, csináljuk meg – meséli a kivetítőről Réz Pál. A kislányt Szebényi Cecíliának hívták, a felvételek pedig kilenc éjszakán keresztül készültek, bár a beszélgetőpartner, Parti Nagy úgy emlékszik, volt az még több is. 1992 késő őszét írták, a ma már csak egészséges fantáziával elképzelhető közszolgálati magyar demokratikus rádió pedig tette a dolgát: például életútinterjúkat készített. PNL azt szerette volna, ha Réz a beszélgetés legépelt változatából nekiül megírni az emlékiratait, ám hiába jelent meg a szöveg első része a Kortársban, Réz kijelentette, hogy nem tud olyat írni, mint Vas István, úgyhogy akkor inkább nem is ír semmilyet. Mivel nagyon hiú ember, az interjú lényege számára az volt, hogy megfeleljen a feladatnak, és kerek képet adjon magáról és a korról. Nem volt nehéz dolga, PNL remekül kérdezte. A titok a hívószavakban állt, a Réz Pál-i emlékezet azonnal előhúzott egy újabb történetet, amint meghallotta a hívószót, hangozzon az Szép Ernőnek, Karinthynak, Csurkának, vagy Füst Milánnak. 2000-ben újabb beszélgetéssel bővült a ’92-es anyag, majd idén tavasszal összeállt a könyv, ám az eredeti beszélgetés nyersanyagát azóta sajnos elhasználta az idő.

Eötvös Collegium: Lator és Réz a kollégiumi időkben nem voltak túl jó viszonyban, például utóbbi kommunista lelkesedéséből kifolyólag. Lator ellenérzéseit kezdetben Réz legközelebbi barátja, Kucsman Árpád kémikus is osztotta, aki az Egy kémikus a régi Eötvös Collegiumban (Argumentum, 2006) című visszaemlékezésében vallott arról, hogy kezdetben kölcsönösen utálták egymást. Réz kellemetlen, goromba, rosszmájú, kötekedő embernek tűnt, de a kollégiumot Lator szerint az Isten is neki teremtette. Hatalmas anyagtudást szedett össze, mire odakerült, és bár ő is találkozott korábban könyvekkel, úgy érezte, fele annyit sem tud, mint társa, aki egy évvel utána érkezett a kollégiumba. Ez az egy év megindította a kollégium pusztulását, Réz pedig lassan veszített kommunista lelkesedéséből, és végül 1949-ben ő lett az első, akit kirúgtak az Eötvösből. Halálos bűneinek listáján olyan tételek szerepeltek, mint a polgári származás, a Rudas-Lukács vitában tett kelletlen állásfoglalás, a Berlin eleste című szovjet háborús film lefitymálása, és egy Illés László nevű parasztfiú megfürdetése a saját lakásukban a kollégiumi melegvízhiány idején. A rézpálfordulás érzékeltetésére Lator felidéz egy csinos, debreceni lányt, aki nagyon tetszett barátjának. Egészen addig a Rajk-per környékén rendezett kari gyűlésig, ahol viszontlátta a szavalókórusban, amint azt üvölti: „húzd meg!” „És akkor én rosszul lettem. Rám jött egy hányási roham, kirohantam a teremből, berohantam a vécébe, és ott megkönnyebbültem, mert valami iszonyat volt az a kép, hogy egy gyönyörű lány azt ordítja, hogy „húzd meg!”. De persze nem tudtam, hogy ettől lettem rosszul, ez a dologban az érdekes. Tehát a zsigereim jobban működtek, mint az agyam.” (55.o.) Lator volt a második, akit eltanácsoltak a kollégiumból.

Műfordítás: Hogy Réz játékos alkatát is megvillantsa, Várady Szabolcs felidézi, hogy barátja egyszer a fejébe vette, a magyar ABC minden betűjével fordít egy szerzőt. Leltárt is készített a még hiányzó betűkről, de hogy a lista végül kikerült-e az asztala fölé, arra Lator már nem emlékszik. Mindannyian hülyeségnek gondolnánk egy ilyet, mondja, ám Réz valahogy mégis komolyan vette a dolgot. Még egy olyan egzotikus betű is összejött neki, mint az ’y’, ő fordította ugyanis Marguerite Yourcenar Hadrianus emlékezései című kötetét. A kötetbe egy versbetét erejéig Várady is bedolgozott, és még egy saját verset (Hadrianus-változat: Réz Pálnak) is köszönhet ennek a munkának. Réz összesen ötvenkét könyvet fordított, és három (Szomory Dezső alkotásai és vallomásai tükrében, 1971, Apollinaire világa, 1974, Voltaire világa, 1981) „nagylelkűen nézve” öt saját könyvet jegyez. Soha nem a lapot, hanem az írókat szerkesztette, és két dolgot vetett meg nagyon, a vacak embert és a vacak munkát. Élete utolsó, munka nélkül töltött szakaszát saját bevallása szerint már nem élvezi annyira. Jó író lehetett volna, ám sokkal hiúbb volt annál, hogy olyat írjon, amit nem találna elég jónak, inkább szétbeszélte az írói élményanyagot. PNL szerint a nemírás oka talán az lehet, hogy egyszerűen nem volt meg a műforma. Az emlékiratot Vas már megírta, regényt nem kezdett írni, naplót nem vezetett.

Kártya: Bálint András az éjszakába nyúló kártyapartik emlékét eleveníti fel, és az erdélyi rendezőt, Harag Györgyöt, akinek egy kívánsága volt, amikor Budapesten rendezett. Az, hogy kártyázhasson Réz Pállal. A „nagy és véres” kártyapartik az ötvenes, hatvanas években zajlottak, Várady már az enyhébb lefolyású kártyaidőszakban érkezett a társaságba, ahol többek közt Csurka István is gyakran felbukkant. Olyan gyakran, hogy ezt meg is írta Ki lesz a bálanya? című drámájában.

Klári: Hiába félt Réz attól, hogy Klári, a felesége nincs benne eléggé a könyvben, PNL szerint az első betűtől az utolsóig benne van, minden mondat hozzá viszonyodik. (Házasságuk is egy irodalmi barátság eredménye, Réz először Klári első férjével, Kormos Istvánnal barátkozott össze.) Nemcsak felesége hiánya, de túlzott jelenléte is aggasztotta, tartott attól, hogy túlságosan kiadja az asszonyt. Folyamatosan kétségek gyötörték azért is, vajon beszélt-e mindenkiről, és minden barátja a helyére került-e a kötetben. Klári józan humorral viszonyult mindenhez, ami férjét feldühítette, így például Füst Milánhoz is. Juli lányuk születése után a Réz házaspár Füstnél vendégeskedett. Egy idő után az asszony jelezte, hogy indulni kéne, mert közeleg a szoptatási idő. „És akkor Milán fölállt, és ha bájosan is, nagyon sértő módon elkezdte mondani, hogy hát igen, neki is volt egy kancája, aki mindig rohant haza, amikor szoptatnia kellett.” (165) Réz vérig sértődött, de Klári nem vette a szívére a szerencsétlen hasonlatot. Nem ő volt az egyetlen írófeleség, aki ízelítőt kapott a Füst-modorból. Vas István első felesége, a mozdulatművész Eti egyszer egy komplett balettbemutatót nézett végig tőle, ugyanis amikor Füst megtudta, hogy mivel foglalkozik, alsónadrágra vetkőzve próbálta bizonyítani előtte, hogy ő is járt már balettórán. Amikor Klári meghalt, Réz összebarátkozott a szintén épp akkoriban megözvegyült Ottlikkal. Ottlik elmesélte neki, hogy minden nap ír egy levelet a feleségéhez, mert csak így tudja elviselni a hiányát. Réz nem kezdett leveleket írni, hanem különböző cédulákra készített feljegyzéseket. Várady látott néhány cédulát, például Ottlikról is: szerinte jók és erősek akár a megjelentetéshez is, bár tele vannak olyan sorokkal, amiket Réz nem biztos, hogy nyilvánosságra hozna a barátjáról.

Fáradtság: Az irodalmi élet Kispál Andrásának (vagy Kispál András a zene Réz Pálja?) szája sarkában mindig ott lógott az elmaradhatatlan cigaretta. Bár első unokája születése után leszokott a pöfékelésről, a cigi meggyújtatlanul is a helyén maradt. Várady szerint ma azon lehet leginkább észrevenni, hogy elfáradt, hogy a cigaretta eltűnt a helyéről.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr117863232

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.