Olvass!

KönyvesBlog

Hosszú: Orhan Pamuk felhőkarcolókról álmodott

2015. október 24. Kiss Orsi

hosszuuuuu_1_2_2_1.jpg

Ki illusztrálta a Nobel-díjas Orhan Pamuk legújabb könyvét, miért ment vissza Galliába Asterix, hogyan veszi fel a harcot az Amazon a pénzért vett olvasói véleményekkel szemben, és Kazuo Ishiguro szerint mikor jobb emlékezni? Vagy éppen felejteni? A mostani Hosszúból kiderül.

Ki az Asterix legfontosabb olvasója?

Már mi is írtunk róla, hogy ezekben a napokban jelent meg az új Asterix, amely a Caesar papirusza (Le Papyrus de César) címet viseli, és amelynek az egyik szereplőjét Julian Assange-ról mintázták. A Guardian interjút készített a Jean-Yves Ferri íróból és Didier Conrad illusztrátorból álló alkotópárossal. Ők voltak azok, akik a 2013-as Asterix és a piktek történetet írták és rajzolták. Most elmondták, hogy míg utóbbinál mindenképp az volt a szándék, hogy külföldre (Skóciába) vigyék a gallokat, az újabb kötetnél már a kezdet kezdetén az volt a koncepció, hogy hazahozzák őket Galliába. Az előző képregényhez képest a mostani sokkal mélyebbre veti magát a társadalmi kérdésekbe, és míg a piktes sztorival meg akarták nyugtatni az olvasókat és a kiadókat, addig az újjal inkább nyugtalanítani akarták őket. A széria eredeti alkotója, Uderzo egyfajta bölcs öregként segítette őket, akit amúgy az alkotók a legfontosabb olvasójuknak neveztek. És hogy mit jelentett gyerekként nekik Asterix? El lehet képzelni:

Ferri: The series was monumental in the comic book world. It was a complete universe for us. But we never tried to imitate it in our work before, so it’s funny how we’ve ended up working on it now.

Conrad: It was groundbreaking when we were children. It was a classic. There was nothing like it before and it remains a classic to this day.

A teljes interjúért katt ide!

Jó kritikát tessék!

Egyre többen vannak, akik az online olvasói véleményekre hagyatkozva vásárolnak meg egy könyvet – baj csak akkor van, ha kiderül, hogy az egyszeri olvasó helyett cégek alkalmazottai, rosszindulatú riválisok vagy maga a szerző ír visszajelzéseket a felületen. Éppen ezért az Amazon egy olyan szoftvert állított hadba, amely állítólag ki tudja szűrni az úgynevezett hamis véleményeket, az ellenőrzés végén pedig a posztolt kommentek 16 százaléka mehetett a kukába. A jelenséget már csak azért sem lehet figyelmen kívül hagyni, mert súlyos pénzek forognak kockán. Egy-egy jó véleménnyel ugyanis nagyon meg lehet dobni a könyvek eladását, mint ahogy történt egy Everything Bonsai! című elég gyatra e-könyvvel, amelyet az utóbb kétségbe vont olvasói vélemények az Amazon eladási listájának élére röpítettek. Ma már egyébként pénzért is lehet kritikai visszajelzéseket venni, nem csoda, ha az Amazonnak elege lett és beperelt több mint ezer embert, akiket azzal gyanúsítanak, hogy a kiadók vagy a szerzők megbízásából pénzért írtak pozitív véleményeket egy-egy adott könyvről.

A teljes sztoriért a Financial Times oldalára érdemes kattintani!

Strangeness in My Mind

Új regényéről faggatta az NPR a Nobel-díjas Orhan Pamukot. A Strangeness in My Mind című kötet hőse egy vidékről a nagyvárosba költöző fiú, aki egész nap joghurtot árul Isztambul utcáin. A kötet különlegessége, hogy az illusztrációit maga a szerző készítette, igaz, most azt mondja, hogy amikor annak idején a felhőkarcolókat papírra vetette, akkor azok még csak a képzeletében léteztek.

"There was no such thing 25 years ago. Now, in the last 13 years, all that changed. My balcony that overlooks Bosphorus and the Asian side from Europe, now I see mushrooming skyscrapers so fast. As I was writing this book, I researched the future skyscrapers of Istanbul, I was even scared from what's coming up."

A regénynek központi témája még a szerelem, bár nem az a fajta rózsaszín lebegés, amely általában egy boldog kapcsolat első éveire jellemző:

"And my understanding of love is not putting on a pedestal the first years or first romantic feelings, or the things that pop songs put on a pedestal. But I care about longevity, the struggle together, the friendship, sharing of the secrets, the partner being the center of the world."

A teljes interjúért klikk ide!

Mikor kell emlékeznünk, és mikor felejtenünk?

Kazuo Ishiguro ma egyike a legfontosabb kortárs angol nyelvű szerzőknek, idén jelent meg hetedik regénye, a The Buried Giant, amely a hét könyve is volt már nálunk, és a tervek szerint jövőre jelenik meg itthon az Európa Könyvkiadó gondozásában. A japán születésű, de kicsi kora óta Nagy-Britanniában élő író legutóbb a Hazlit vendége volt: a podcastban persze sok szó esett az új regényről, melyben a köd elrabolja az emberek emlékezetét, hősei, egy idős házaspár pedig hosszú útra indul, hogy visszaszerezze a közös fiukkal kapcsolatos emlékeiket. A házaspár ugyanakkor nem tudhatja, hogy az emlékezés nem fog-e valami fájdalmasat felszínre hozni a kettőjük kapcsolatában, és ha ez netán megtörténik, akkor a szerelmük vajon túl fogja-e élni azt. Ishiguro elmondta, hogy az egyén szintjén az emlékezés már a Ne engedj el... és A napok romjai című regényeiben is fontos szerepet játszott, a The Buried Giantben ugyanakkor a kérdés társadalmi szinten foglalkoztatta – példaként pedig az egykori Jugoszlávia felbomlását hozta fel, ahol azok az emberek, akik addig békésen éltek egymás mellett, gyilkos indulattal fordultak egymás ellen. A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni!

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr238011831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.