Olvass!

KönyvesBlog

Nem hinni a csodákban - Bödecs László: Semmi zsoltár

2015. december 11. .konyvesblog.

olvasonk_szerint_2_4.JPGMitől is lehet jó egy első kötet, vetődik fel a kérdés, amire aztán Kemény István a fülszövegben készségesen meg is adja a választ. Bödecs László Semmi zsoltár című kötetében tényleg minden benne van, ami ma, egy ifjú költő repertoárjából nem hiányozhat. Ilyen-olyan családi kapcsolatok, szerelmek, ezek ellenpontjaként a már-már megkövetelt magány, kapcsolódás hagyományokhoz. Vastagon benne van az útkeresés is, ahogy házról-házra, utcáról-utcára csapódik, és talán ez a motívum jellemzi legjobban a költészetét is.

A lírai én budapesti lakos, dohányzik, kocsmázni is szokott. Voltak, vannak, és valószínűleg lesznek még szeretői és nem szeretői, bárhonnan is nézzük. Ha várakozik, költ. Valamint nincs kibékülve az apjával, vagy Istennel, vagy mindkettővel. Ezeket, és még sok mindent kiolvashatunk a kötet soraiból, melyek nyelvezetüknek hála közvetlenek, és bizalmat sugároznak. A szövegekhez való kapcsolódást, a témaválasztás mellett megkönnyítik a nagy elődökre történő nyilvánvaló utalások (Pilinszky, József Attila, Juhász Gyula, stb.), melyeket mindannyian könnyen észreveszünk és kapaszkodhatunk beléjük, miközben a kötetet lapozgatjuk.

Bödecs László: Semmi zsoltár

Apokrif-FISZ, Budapest, 2015, 96 oldal, 1600 HUF

 

A Semmi zsoltár három részből épül fel. Mindvégig jelen van egyfajta szürkeség, a jelen látszólagos reménytelensége, a múlt és a jövő ambivalenciája. Verseiben a mindennapokról beszél, a szerelemről, a fiatalságról, és a már nem annyira fiatalságról, amiben már benne van, mert benne kell, hogy legyen a megbánás is, persze, ha ez lehetséges. Emellett ott van a versekben Isten.

A Kilakoltatás ciklusra jellemző a tágabb, mégis személyes tér, az általános magány és a talán reménytelen várakozás érzése. Ezek mellett pedig ott van a felnőtté válás kényszere, ami mint tudjuk, sokszor fájdalmas. A költő utcákon lófrál, HÉV-en utazik, lakásokban üldögél vagy épp pakol, és sokszor mintha nem értené, mi is ez az egész. Ez a Körülnéz című versben jelenik meg a legjobban:

„Szemben fehér házfal/és sötét ablakok/lent egy kis udvar/Nem beszélget/a szél a fákkal/Sehol egy isten/ Leszámol a tény/a csodával.”

A gyermekkor illúziói kicsorbultak, és rá kell eszmélni, hogy az anyai szoknya már nem nyújt menedéket.

A Nem lesz tavasz a következő ciklus a könyvben. Itt már erőteljesebben bukkan fel a remény, hogy lesz helye valami újnak, és a jövő nem fordul mindig múltba, azonban mint megtudjuk, ezt valószínű csak rombolással lehet elérni. Erőteljes versek sorakoznak, melyekben a látszólag személyes történetek jóval mélyebb, általánosabb tartalommal telítődnek. Kiemelendő a ciklusból a Lapszélütés II. Homéroszt idéző néhány sora, valamint a Bevonulás című vers, ami a krisztusi szenvedéstörténet újragondolása mai köntösben.

A könyv harmadik ciklusa a Megbocsáthatatlan dolgok címet kapta. A főtéma a bűnbeesés és a bűnök megvallása. Talán itt domborodik ki a kötetben legjobban a szerelem és az elhullott szerelem témaköre, amit a költő több versen keresztül visz. Tudjuk, hogy mennyire tud fájni, és az ismerős helyzetek, intim sorok, közel hozzák a szövegeket. Egyszerűen csak értjük. Ugyanúgy, mint az előző két ciklusban, itt is jelen van a Krisztus-ábrázolás (Elhallgatott), bár már nem annyira dicsfénybe burkolva:

„Hallgatásba kéne temesselek/mint szerető anya gyermekét/miután leszedték a keresztről, hogy megtörténjék/a holtnak azonosítása.”

Több verset olvasva is az az érzésünk támadhat, hogy ezt már valahol, mintha láttuk volna. Nem ez a helyzet a Dichotómiás variációk PJ4-re című műnél. Itt tudjuk, hogy kitől és honnan ismerős. Pilinszky kétségkívül nagy hatással lehetett a költőre, ezért egyfajta tiszteletadásként is felfoghatjuk a Négysoros átiratait.A Milyen vót pedig Juhász Gyula Milyen volt című versét fordítja ki egész alaposan. Ez talán a kötet egyik legkirívóbb verse, mivel a dilettáns versbeszéd teljesen elüt a kötet egészének nyelvezetétől. Ebben aztán tényleg semmi zsoltár.

A Semmi zsoltár egy jól összerakott kötet, és Kemény Istvánt idézve, egy jó első kötet. A költőnek még nem érződik az egyéni hangja, de talán még nem is kell. Majdnem minden versben akadnak olyan sorok, melyekért megéri újraolvasni, így nyerve ki újabb és újabb értelmeket. Az ismerős motívumok pedig legalább fogódzót adnak.
A kérdés már csak az marad, hogy a rengeteg forma és téma között, amit a költő felsorakoztatott a jövőben merre indul el, és meg tudja-e lépni azt, hogy kicsit háttérbe szorítsa a hagyományokat, és előtérbe helyezze Bödecs Lászlót.

Szerző: Kamocsai Péter

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr148150280

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.