Olvass!

KönyvesBlog

2015 legjobb könyvei: 30-21.

2015. december 16. .konyvesblog.

untitled-13.jpg

Sci-fivel, naplóval, lengyel riporttal, problémás anya-fiú kapcsolattal folytatódik az idei év általunk legjobbnak tartott könyveit bemutató ötvenes listánk. (A lista előző két része: 50-41.40-31.)

30. Kim Stanley Robinson: Aurora

Kim Stanley Robinson: Aurora

Agave Könyvek, 2015, 512 oldal, 3980 Ft

 

A többszörös Hugo-, Nebula- és Locus-díjas Kim Stanley Robinson az űr kolonizálására viszi el az olvasót az Aurora című regényében, amit a Guardian is méltat, a Boingboing szerzője meg egyenesen az év legjobb könyvének nevez. A csillaghajóban együtt utazik több generáció, 2122 ember, valamint egy mesterséges intelligencia. A regény idejéhez képest 160 évvel korábban kezdődő utazás célja elérni a Földtől 11,9 fényévre lévő Tau Cetit, hátha a kipusztulás szélén álló otthont egy jobbra lehet cserélni. A főszereplő egy 14 éves kislány, Freya. Az Aurora olyan sci-fi, amely érthetően adagolja az informatikai, nyelvészeti, csillagászati, mérnöki vagy evolúciós kérdéseket. Kritikánkat így zártuk:

"...a fókuszban végig az ember és a társadalom áll: a vágyaink, a félelmeink, az agressziónk, a küzdeni akarásunk és a küzdésre való képességünk. Rengeteget elmond arról, hogy kik vagyunk, hogyan élünk, és nem utolsósorban, hogy miben tudunk fejlődni, változni, és miben nem. Az Aurora letaglózó és gyönyörű, fordulatos és izgalmas, tragikus és katartikus, szórakoztató és gondolatébresztő. Sci-fi a legjavából. Azonkívül az év egyik legjobb könyve."

Kritikánk a könyvről>>

Robinson videóban mutatja be könyve világát>>

Olvass bele>>

29. Spiró György: Diavolina 

Spiró György: Diavolina

Magvető, 2015, 208 oldal, 2990 HUF

 

Új regényében Spiró bebizonyítja, hogy Gorkij sokkal izgalmasabb ember volt annál, mint hogy csak a középiskolai kötelező olvasmányaink alapján ítéljük meg. Az „őrült nagy hatású” író utolsó éveit ápolónője, egyben utolsó szerelme, Olimpiada Dmitrijevna Csertkova tárja elénk, rendületlenül sorolva a sztálini terrort túlélő és a kevésbé szerencsés ’ovnákat és ‘szkijeket. A Diavolina olyan, szövevényes, mint egy vidéki nagymama pletykái, ám nemcsak két rivális szerető, vagy ellentétes állásponton lévő szomszéd vívja macska-egér harcát, hanem Gorkij és maga a nagy Joszif Visszarionovics. Az egér szerepe egyáltalán nem olyan egyértelmű.

Interjúnk Spiróval>>

28. Zimándi Pius István: Egy év története naplójegyzékben (1944. március 19. - 1945. március 17.)

Zimándi Pius István: Egy év története naplójegyzékben (1944. március 19. - 1945. március 17.)

Magvető, 2015, 560 oldal, 4490 HUF

 

A Magvető újraindított Tények és tanúk sorozatának második darabja egy olyan kort idéz meg, amelyről már nagyon sokat tudunk, egy olyan perspektívából, ahonnan viszont nagyon keveset. Zimándi Pius István jászóvári premontrei kanonok, tanár és irodalomtörténész naplója a keresztény középosztály hangulatát adja vissza a második világháború utolsó éveiben, az első budapesti sárga csillagok felbukkanása, és a fővárosi zsidók deportálásak idején. Zimándi naplója épp attól tud működni, hogy a szerző nem a nagynyilvánosságnak szánta, így magával szemben teljesen őszinte tudott maradni. Dokumentációs igényére és igényességére Pilinszky kifejezése, a szituációs zsenialitás használható, bejegyzéseiben a részvétét és a végtelen távolságtartás egyaránt jelen van.

Cikkünk a kötet bemutatójáról>> 

27. Lidia Ostałowska: Akvarellek

Lidia Ostałowska: Akvarellek

Fordította: Németh Orsolya, L'Harmattan, 2015, 206 oldal, 2490 HUF

 

Dina Gottliebovát, a birkenaui barakk 61016-os számú foglyát Hófehérke és Josef Mengele mentette meg a haláltól. Története filmbe, sőt mesébe kívánkozik, végül egyik sem lett belőle, lett viszont lengyel riport a Gazeta újságírójának tollából (a lengyel riportról bővebben ITT). Gottliebova a koncentrációs táborban cigányportrékat festett Mengelének, ám képeit, melyek csodával határos módon nem pusztultak el a tábor felszabadításánál, sosem kapta vissza az Auschwitz-Birkenau Nemzeti Múzeumtól. Ostałowska a hihetetlen túlélést és az asszony minden követ megmozgató harcát írta meg, amelyekkel saját emlékeiért küzd, és felteszi a kérdést, amelyre nem létezik jó válasz: a személyes vagy a kollektív emlékezet a fontosabb? 

Interjúnk Ostałowskával>> 

26. Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik

Ioana Pârvulescu: Az élet pénteken kezdődik

Fordította: Koszta Gabriella, Typotex Kiadó, 2015, 324 oldal, 3200 HUF

 

Két titokzatos idegenről, botrányokról, titkos szerelemről, egy gyarapodó városról és egy szép reményekkel kecsegtető új századról is szól Ioana Pârvulescu regénye, Az élet pénteken kezdődik. Szereplői, a bukaresti közép- és felsőosztály alakjai az 1897-es év utolsó napjait élik éppen, ám az ünnepi készülődésnél sokkal jobban izgatja őket egy meglőtt fiatalember sorsa, valamint az, hogy kicsoda az a másik furcsa férfi, aki mintha az égből pottyant volna a városba, látszólag idegenül mozog közöttük, lábán pedig színes cipők feszülnek. Múlt és jelen folyik össze ebben a tizenhárom napban, melyek után írójuk úgy tud sóvárogni, hogy olvasás közben mégsem ragadunk bele a nosztalgia nyúlós-hamis mocsarába.

Kritikánk a könyvről>> 

25. Salman Rushdie: Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka

Salman Rushdie: Két év, nyolc hónap, huszonnyolc éjszaka

Fordította: Greskovits Endre, Helikon Kiadó, 2015, 300 oldal, 3490 HUF

 

Kontinensek és századok, valóság és mese között szövi sűrűre legújabb regényének szálait Salman Rushdie. A Két év, nyolc hónap, huszonnyolc napban dzsinnek és távoli leszármazottaik vívják mitikus csatájukat a modern kori New Yorkban, miközben a háttérben a Józan Ész és a Fanatikus Hit feszül egymásnak. Ha mindez úgy hangzik, mintha az ősi legendák, a múlt századi képregények, és a kortárs fantasyk olvadnának fel egyetlen műben, akkor nem is járunk annyira messze a valóságtól, Rushdie regénye ugyanis egy tökéletes irodalmi mashup, rengeteg egymásba fonódó történettel, és szerencsére még épp elviselhető mennyiségű parabolisztikus bölcselkedéssel.

Kritikánk a könyvről>> 

Olvass bele>> 

24. Györe Balázs: Halálom után eltüzelni!

Györe Balázs: Halálom után eltüzelni!

Pesti Kalligram Kft., 2015, 256 oldal, 3000 HUF

 

A Halottak apja című apakötet után legújabb könyvében az édesanyja alakját állítja a középpontba Györe Balázs. Az eredmény megrendítően, feszengősen őszinte, sőt dokumentarista életlenyomat, hol szabadversszerű cselekménysort, az anya halálát követően kiskristályosodó tények (nevezhetjük-e ténynek az emléket? emléknek az emlékrekonstrukciót?) darálva, hol családot állítva, előrángatva élőket és holtakat. A narrátor egy láthatatlan tükör előtt állva vágja saját arcába az anya-fiú kapcsolat legproblematikusabb kérdését: muszáj-e, hogy anya és fia szeresse egymást? Györe szövege töredékes kacatnyelv, ahol a kacat csak azután válik kidobandóvá és feleslegessé, miután elvégezte feladatát, és előhívott egy-egy emléket. A Halálom után eltüzelni!-t olvasni olyan, mint asszisztálni valamihez, amihez nekünk sosem lenne bátorságunk.

Cikkünk a kötet bemutatójáról>> 

23. Jessie Burton: A babaház úrnője

Jessie Burton: A babaház úrnője

Fordította: Farkas Krisztina, Libri-JAK, 2015, 496 oldal, 3990 HUF

 

A JAK megújult világirodalmi sorozatának egyik első darabjában rossz korba született, saját másságukkal küzdő figurák népesítik be Petronella Oortman babaházának szobáit. Miközben Nella a 17. század nehéz csipkékkel kivarrt, miazmás kipárolgásokat eregető Amsztedamjában várja, hogy átessen végre a friss asszonyokat fenyegető szükséges rosszon, olyan, aktualitásukból azóta sem vesztő kérdésekkel kell megküzdenie, mint a nő szerepe otthon és a munkában, vagy épp a magát konzervatívnak és vallásosnak tartó társadalmi képmutatás. Burton regényének látványvilága druszáját, Tim Burtont idézi, hőseinek liberalizmusából, feminizmusából, gender-kérdéshez, szexualitáshoz, faji előítéletekhez való hozzáállásából pedig csak úgy árad a 21. század.

Kritikánk a könyvről>> 

22. Potozky László: Éles

Potozky László: Éles

Magvető, 2015, 240 oldal, 2990 Ft

 

Nyáron sokat lelkendeztünk azon, hogy Potozky László írt egy coming-of-age sztorit egy fiatal srácról, aki szerint a legjobb fájdalomcsillapító a fájdalom, és ezért tigriscsíkokat karmol a combjába. "Az élet örök kompenzálás, a születésnap lendületes nekiveselkedése mögött egy szorongó, bizonytalan figura rajzolódik ki, aki az elején úgy viselkedik, mint aki kipörgetett kerékkel száguldozik a kokainúton, ösztönlényként büntetne a farkával" - ezt is a főszereplőről írtuk, aki belebonyolódik egy egymást kizsigerelő szerelmi kapcsolatba, amiben Katjéval sajnos egymást viszik a rosszba. Az Éles lendületes és kemény próza egy rendesen megzakkant fiúval a középpontban, a családi tűzhely körüli terrorhangulattal. Potozkytól sokat várunk, hasonló őrült futamokat saját generációnkról, végre eljött az idő, hogy a próza is foglalkozzon velünk!

"És szépen lassan bekocsonyásodott minden. Sivár vlot még a percepció is, amivel a sivárságot érzékeltem, tigriscsíkokkal próbáltam szórakoztatni magam, de nem ment: nyomhattam bármilyen mélyre a körömollót, vájhattam-karcolhattam, ahogy bírtam, az istennek se működött, csak a kudarc jött, meg a harag, amiért belefáradtam, és amiért a fájdalom már tényleg fájdalmas lett, nem kábított többé, még csak eseménynek se volt jó."

Kritikánk a könyvről>>

21. Thomas Pynchon: Kísérleti fázis

Thomas Pynchon: Kísérleti fázis

Fordította: Gy. Horváth László, Magvető Könyvkiadó, 2015, 484 oldal, 4490 HUF

 

Nagyon úgy tűnik, mintha Pynchon (már megint) nem igazán akarta volna eldönteni, milyen műfaji keretre is húzza rá a saját 9/11-es regényét, így a Kísérleti fázis egyszerre lett egy cyberpunkba oltott detektívtörténet, amelyben talán éppen a nyomozás a legkevésbé érdekes, illetve egy tech-sztorival keresztezett lányregény. Hőse egy Maxine Tarnow nevű csalásvizsgáló, aki a Manolo Blahnik-cipők válogatása helyett szívesebben tocsog a mélyweb egyszerre csábító és taszító mocskában. Pynchon nem dramatizál, ám végig ott lebeg az olvasó felett a kérdés: „hogyan lehetne feltápászkodni, folytatni a napot, amely hirtelen tele lett lyukakkal”. Pynchon nem akarja betömködni ezeket a lyukakat, a veszteség nyilvánvaló, és nem is próbál úgy tenni, mintha a trauma nem rázta volna meg az egész országot. A mindennapok túléléséhez valószínűleg kell ez a távolságtartás, a mindennapi abszurd, még akkor is, ha ez az abszurd néhanapján valósággá válik.

Kritikánk a könyvről>>

Olvass bele>> 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr718176790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.