Olvass!

KönyvesBlog

Nem ragaszkodnak kényszeresen a pirospaprikához - Itt a Menü 2. kötete!

2015. december 22. valuska

bcn_strk_1200px55.jpgFotók: Laki Eszter

A rotterdami darurengetegben lazacot füstölnek, Tel-Avivban reggeliznek, Barcelonában vodkazselét kóstolnak a Menü készítői, Glódi Balázs, Laki Eszter és Mihály Kamilla. Annyira sikeres lett az első rész, hogy már itt is a második sok érdekes személyiséggel és csapattal (innen lehet beszerezni), színes városokkal és gasztrokultúrával Perőcsénytől Tel-Avivig. Szerencsére a Menü csapata nemcsak válaszolt, hanem werkfotókat is küldött, plusz elárulták, hogy Barcelonában a napfényhez gyakorolták a csókolózást a szereplőik.

Az első Menü nagy siker lett, a közönség direktben tőletek vásárolta meg a könyvet. Rendhagyó útját választottátok a könyv eladásának, mik voltak a tapasztalataitok?

Glódi Balázs: Azon kívül, hogy extra fizikai munkát jelent a darabonként 1,5 kilós könyvek nagytételben mozgatása, csak pozitív emlékeim vannak. Egyébként nemcsak tőlünk lehetett könyvet venni, hanem – ahogy idén is – számtalan kisebb, nem kimondottan könyvekkel foglalkozó designer boltban, vagy a Bookr könyvesboltban. Jó érzés volt végignézni a születéstől tartó folyamatot a befejező, elfogyó fázisig, és legalább ilyen jó érzés volt nem könyvnagykereknél hagyni a vételár 50 százalékát.

Laki Eszter: Mivel sok vidéki és külföldi rendelésünk is volt, a lehető leganalógabb módját választottuk a csomagküldésnek. Minden egyes darabot saját kezűleg csomagoltunk, és naponta jártunk a borítékokkal a postára. Hihetetlen jó érzés volt például annak az indiai fiúnak a köszönőlevelét olvasni, aki hosszas várakozás után végre kezébe vehette a könyvet, és a kicsomagolás minden fázisát lefényképezte nekünk.

Kép a könyvbemutatóról, amiről kiderül, hogy ez egy nagy alakú, vastag könyv Fotó: Talabér Géza

A Menü 2. attól is különleges, hogy bemutatja, magyar fiatalok hányféleképpen élik az életüket külföldön. Milyen hagyományt jelent számukra a magyar gasztronómia?

Glódi Balázs: Mindenki visz magával valamit itthonról, ami aztán összekeveredik a helyi alapanyagokkal, ízekkel, de nem láttam kényszeres ragaszkodást a tejfölhöz vagy a pirospaprikához, arról nem is beszélve, hogy itthon is sokkal inkább keressük a nem hagyományos lehetőségeket beszerzési forrás és eljárás szinten is, és az ember hatványozottan képes elengedni a magyar konyhát, ha 5 euróba kerül két kiló kagyló a piacon, és a lazacfilé éppenhogycsak drágább, mint a csirkemell.

Laki Eszter: Biztosan van olyan, hogy paprikáscsirke-honvágy, de ennek kevés jelét tapasztaltuk. Sokkal meghatározóbb az, hogy a lokális forrásokat használva, korábbi utak és tartózkodási helyek élményeit beépítve folyamatosan tágul a látótér a konyhában.

Mihály Kamilla: Ha a hagyomány bárhogy jelen van, akkor az inkább a családi receptek felidézésében, mintsem a magyar gasztronómiához való visszatérésben. De ha van olyan magyar termék, amiben minden honvágy és magyar ízvilág iránti sóvárgás összegződni tud, az a túrórudi, nem véletlenül kellett nekünk is kivinni Berlinbe.

Hogyan jelenik meg a helyi gasztronómia a szereplőitek életében? Milyen eltérő hatásokkal jelentkezik Rotterdam, Berlin vagy Szentbékkálla egy-egy szereplő étkezési vagy főzési szokásaiban?

Glódi Balázs: Nem csak a város határozza ezt meg, majdnem annyira befolyásoló tényező, hogy van-e gyerek, vagy hogy mekkora a konyha az éppen aktuális lakásban. De ahogy Barcelonában vagy Rotterdamban megkerülhetetlenek a tenger gyümölcsei, Berlinben ugyanez elmondható a török alapanyagokról és hatásokról, olaszországi Puglia tartományról pedig lehet tudni, hogy nem éppen gazdag, és ahogy az ilyen helyeken lenni szokott, kis túlzással lisztből és kerti gazból is tudnak fenséges ételt kerekíteni.

Laki Eszter: Minden esetben inspiratívan hat a szereplőkre az, hogy a Magyarországon csak kulináris boltokban, elvétve beszerezhető alapanyagokat gyakorlatilag a sarki szupermarketben, a közeli piacon, vagy akár a saját kertjükben el tudják érni. Ugyanígy az egészségtudatos és fenntartható ételkészítés is sokkal inkább lételem, ezek az irányzatok nálunk nemrég kezdték bontogatni a szárnyaikat.

Mihály Kamilla: A kinti gasztronómia a bemutatott helyek többségénél nem csak az alapanyagokkal, vagy a főzési szokásokkal van jelen, hanem egyszerűen az életvitellel. Ha nap mint nap friss tengeri árut ehetsz a piacon, tökéletes vermutot ihatsz a sarkon, vagy a saját földedről szüreteled a paradicsomot, akkor az élet elkezd ezek körül a dolgok körül forogni, minden erőfeszítés nélkül.

Mi alapján válogattátok össze a második kötet szereplőit, helyszíneit? Szerepelnek kreatív csapatok (Hellowood, Kinopravda), párok, de egy apa-lánya párost is találni.

Glódi Balázs: Pont úgy, ahogy az első Menüben: vállaltan szubjektív alapon. Ismerősök akikről tudtuk, hogy valamilyen szinten köthetőek a gasztronómiához. A Hellowood talán az egyetlen kakukktojás, ott nem az ismerőseink, hanem a szervezők barátai főznek, viszont 200 főre egy nyári konyhán, naponta háromszor, 10 napon keresztül.

Laki Eszter: Próbáltunk széles skálán mozogni, és minél több szélsőséget bevonni a szelekcióba. Jó rácsodálkozni a több nemzetiségű párok gasztronómiai harmóniájára, és az inspirációforrások sokszínűségére is. Van, aki a család több generációjának nőtagjaitól tanult főzni, míg mást a diákkori üres pénztárca késztetett leleményességre.

Mihály Kamilla: Most is hagytunk neki egy kevés esetlegességet, hogy magától alakuljon, például volt, akivel a könyv szerkesztése alatt ismerkedtünk meg, de ez annál inkább leképezi, hogy milyen volt ez a fél év, amíg készült a könyv.

Budapestről senkit nem választottatok be, miért? Jelentős részüknek meghatározta vagy meghatározza az életét a főváros, de mégsem jelenik meg.

Glódi Balázs: Volt ebben szándékosság, és nem csak az, hogy megpróbáljuk tematikájában elválasztani a második könyvet az elsőtől, kicsit eltávolodva a körúton belüli világtól, megmutatni azt, hogy van élet Budapesten kívül is. Persze majdnem mindenkit innen ismerünk, pont ezért tartottuk izgalmasnak, hogy hol vannak, amikor nem itt vannak, és egyáltalán visszajönnek-e.

Laki Eszter: Koncepciózus léptékváltás ez, emellett nem titkoltan imádunk utazni (együtt).

És akkor következzenek Laki Eszter werkfotói Glódi Balázs lábjegyzeteivel:

is_nof_1200px22.jpg

"Próbálom kikomponálni a szemetes konténert a képről Tel-Avivban, Steiner Kristóf utcájában. Ő egy tipikus sokfogásos izraeli reggelit készített nekünk. "

ber_ams_rot_dscf4297_577_1000px31.jpg

"Kiss Ádám Norbi lazacot füstöl a mérsékelten romantikus rotterdami tengerparton, amit azért választottunk a sokkal szebb tengerpart helyett, mert szerettük az ipari darukat a háttérben, és abban reménykedtünk, hogy beúszik a képbe egy gigantikus tanker, de ez végül nem történt meg."

ber_ams_rot_dscf4312_587_1000px41.jpg

"Megint Kiss Ádám Norbi, épp narancsleves díszítés közben, végül nem a virágszirom-hullatós kép került a könyvbe."

bcn_strk_1200px34.jpg

"Anikóval és Gergellyel lepróbáljuk hogyan fognak majd csókolózni, amikor odasüt a nap az En Aparté étterem ablakába. Gergely a francia profilú étterem szakácsa, ahol a piacozástól kezdve a törzsvendégek kívánságáig mindent ő felügyel. A tetőteraszos otthoni főzéseken, amit a könyvben is végigkövettünk, tapasos arzenál szokott náluk lenni."

bcn_strk_1200px44.jpg

"Próbáljuk nem megenni a vodkazselét a fotózás előtt Barcelonában a Kinopravda brigáddal."

bcn_strk_1200px51.jpg

"Ezen képen egy pilisszántói gombászás találatait, és az abból készült rögtönzött erdei gombapörköltet látjuk Stark Attila hűvösvölgyi házánál. A száraz nyár ellenére is egy kosár ehető gomba gyűlt össze pár óra alatt, amit teljesen spontán az úton hazafele találtunk ki, hogy hogy fogunk elkészíteni."

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr888191404

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.