Olvass!

KönyvesBlog

Dave Eggers megteremtette a 21. század felesleges emberét

2016. február 07. Rostás Eni

het_konyve1_1_11_1.JPGHét könyve rovatunkban ezúttal nem egy, hanem rendhagyó módon két könyvre fókuszálunk: ugyanaz a szerző világít rá bennük a globalizáció következményeire és az elvirtualizálódó világ súlyosan személyiségromboló erejére. Hangozzon ez bármilyen demagógnak és moralistának, Dave Eggers könyvei nem életvezetési útmutatók a 21. század online és offline csapdáinak kikerüléséhez. A Hologram a királynak és A Kör egymást követő években jelentek meg, ám nagyon különböző módon és oldalról járják körbe a problémát. Előbbi egy hangsúlyos hiánnyal és lecsupaszított mondatokkal működtetett Arthur Miller-i példázat ember és ország elértéktelenedéséről és mellőzéséről, míg utóbbi egy zajos és nagyszabású antiutópikus szatíra, amely megvalósítja Orwell és David Foster Wallace legrosszabb rémálmát, a technológia teljhatalmát az ember felett.

Ügynökként egy digitális világban már meghalni sem egyszerű

Alan Claynek mindene megvan, ami egy egzisztencialista regényhez alapfeltétel, vagyis nincs semmije. Házassága válással végződött, lánya elhidegült tőle, meredeken felfelé ívelő pályája az elhibázott üzleti döntések és a megváltozott piaci viszonyok miatt megakad, kiégésén alkohollal próbál úrrá lenni, és már az első oldalakon kiderül, hogy gondjait ideig-óráig egyetlen eszköz orvosolhatná, a pénz. Ötvennégy éves korára egy nagy IT-cég alkalmazásában áll: a Reliant harminc évvel fiatalabb kollégaival együtt Szaúd-Arábiába küldi, hogy értékesítsen egy holografikus kommunikációs technológiát, ami bármikor Leila hercegnővé változtatja felhasználóját, és 3D-ben közvetíti a multik közti üzenetet. Clay, aki még annak a generációnak a tagja, ami kézzelfogható dolgokat adott el valódi embereknek, Abdullah Király Gazdasági Városának prezentációs sátrában várja, hogy eladhasson egy kézzel nem fogható technológiát, aminek működésével nincs teljesen tisztában. Godot helyett a szaúdi királyra vár, ám minden eltelt nap és óra személyes válságát mélyíti.

Dave Eggers: Hologram a királynak

Fordította: Pék Zoltán, Európa Könyvkiadó, 2015, 340 oldal, 2990 HUF

 

Figurájával Eggers megteremti a 21. század felesleges emberét, a posztmodern Willy Lomant, ám Millerrel ellentétben nem nyújt számára feloldozást. Clay fejében megfordul ugyan, hogy a tarkóján növekvő dudor jelentheti a végső megoldást minden problémájára, sőt, egészen odáig megy, hogy már a tehetetlenségéért, erőtlenségéért is a daganat a felelős, ezért megpróbálja kiműteni, frusztrációja és sikertelenségi szériája végül mégsem rákban, csak egy ártalmatlan lipómában gyűlik össze.

„A nyakán lévő dudor ismét megszólította Alant. Ha nem az ő része, akkor fog nem fájni, ha megpiszkálja. Csak így lehet tesztelni. Megtudni. Ha viszont a része – ha a gerince része, valami torz kinövés –, akkor fájni fog, ha valami éleset beledöf.” (112. o.)

A globalizáció ügynökének halála nem az utolsó leheletével válik nyilvánvalóvá, hanem az első kudarcával, amiből már nem képes felállni.  A kudarchoz vezető utat, és az utórengéseket lányának, Kitnek írt leveleiben tárja elénk, történetében pedig nemcsak egy életközépi válságban jutott ügynök, de egy egész ország, a kétezres évek gazdasági válságában megrogyott Egyesült Államok vergődése összpontosul. A regényidő 2010, a több évtizedes jólét vége, az ipar visszaesése, az önbizalom elvesztése, az amerikai cég helyett amerikai szabadalommal megbízást szerző kínai üveggyárak kora, a Nyugat-Európához való csatlakozás ideje.

 „Lakásban tartott macskák nemzete lettünk (…) Kételkedők, aggodalmaskodók, túlkombinálók nemzete.” (19. o.)

Üzleti életben meghozott döntéseivel Clay önmagát tette feleslegessé, kiszervezte maga alól a munkát, emiatt pedig egyfajta inverz Hollebecque-hősként nem a világot, hanem kizárólag a saját tehetetlenségét okolhatja. A lomani düh helyett benne mindössze elégedetlenség munkálkodik, egy letűnt kor gyermeke, aki nem képes tartani a lépést a technológiai újdonságokkal és tudomásul venni, hogy a piaci trendeket már nem Amerika diktálja. Szaúdi jelenlétére mindössze azért van szükség, mert évtizedekkel korábban megismerkedett a király unokaöccsével, főnökei pedig azt remélik, az ismeretség segít majd győzelemre juttatni az amerikai tendert.  A címbeli hologram maga Alan Clay, aki épp annyira van jelen a saját életében, mint a színpadra vetített londoni kolléga a prezentációs sátorban.

Eggers többnyire leíró, sallangmentes mondatokkal (sőt a bekezdések közé tördelt üres sorokkal) érzékelteti a sivárságot, ami mind Clay életét, mind a regény díszletét meghatározza.  A sivatag közepén magasodó, Vörös-tengerre néző félkész épületkomplexum fényes felületeiről a semmi tükröződik, az épületek között bolyongva bárki feleslegesnek és jelentéktelennek érezheti magát. Clay emlékei (a feleségével való első találkozás, a Cape Canaveral-i kirándulás a lányával, szomszédja öngyilkossága), de még a regény épületei (a Fekete Doboz nevű hatalmas központi épület, a tövében elterülő jelentéktelen sátor, a félbehagyott építkezés maradványai, a végeláthatatlan sivatag) is szimbólumként, a megtorpant élet és ország szimbólumaként kezelendők. A táj már a magyar kiadás borítóján is baljós történetet sejtet, ám Eggersnél nincsenek látványos tragédiák. Az irónia mindent felülír, a nagy igazságokat csődbe ment kollégák, a repülőn Clay mellé kerülő részeg utasok szájába adja.  

Egy gyűrű mind fölött

Míg a 2012-es Hologram a királynak egy külföldi kiküldetésből (vagyis a mulitinacionális vállalat felesleges embert rejtő dobozirodáin kívülről) illusztrálja, hogyan darálja be a környezet a világgal lépést tartani képtelen, öregedő munkaerőt, a 2013-ban megjelent A Kör egy piacvezető techcég közepéből fest sötét, ijesztő, de nagyon szórakoztató képet a globalizációról. A regény megjelenését követően egy volt Facebook-dolgozó, Kate Losse azzal vádolta Eggerst, hogy történetével The Boy Kings című memoárját plagizálta. Bár a címszereplő nagyvállalat tényleg mutat némi hasonlóságot a Facebookkal (a regénybeli ValóÉn például a FB-profil továbbfejlesztett változata, melyben a felhasználók közösségi profiljaitól a pénzkezelési platformjain át a levelezésükig minden egy felületre összpontosul) sokkal inkább a Facebook és a Google világmegváltásra törekvő, ám teljesen elvakult, kontrollmániás szerelemgyereke. A regény fókuszba a magánélet és az online közösségek valódiságának kérdése kerül, a világ nem színház többé, hanem valóságshow.

A Kör hősnője, Mae Holland Clay kollégáinak korosztályába tartozik, tehát még nem teljesen láthatatlan. Bőven van esélye megélni az erősen korhatáros amerikai álmot - a cég legidősebb dolgozójának például már csak a kísérleti nyúl szerepe jut. Befolyásos barátnője révén egy kisvárosi közműcégtől a Kör ügyféltapasztalati osztályára (~ helpdesk) kerül, a céges környezethez akklimatizálódva hamar a vállalat legismertebb arcává válik, és a regény végére már 8 különböző monitoron intézi a rábízott feladatokat.

02.jpeg

Jó néhány évvel ezelőtt egy átlagosnak induló marketingszemináriumra, amin részt vettem, berobbant az egyik energiaital-gyártó cég képviselője. A berobbanást szó szerint kell érteni, letörölhetetlen vigyorral, felpörögve magyarázta, hogy ők nem pusztán munkaerőt keresnek, hanem olyan embereket, akik életformának tekintik, hogy a cégüknél dolgoznak. A Kör épp ilyen cég: tízezernél is több embert tömörít, és mindegyiküktől elvárja, hogy igazi Kör-személyiségként létezzen. A Kör nem az introvertált, antiszociális munkavállaló terepe, hiperszociális közösség, ahol nem elég jól dolgozni, a cégen belüli kommunikáció aktív részesévé is kell válni: olyannyira, hogy napi tíz zing (~ tweet) elküldése kötelező. A zingnek már a neve is beszédes, annyit tesz energia, lelkesedés. Az óriásvállalatot, amely nagyhalként kebelez be mindenkit, aki az útjába kerül (a halmetaforát erősíti a start-upok nyílt napjának elnevezése, a planktongyűlés, és a regény utolsó jeleneteinek egyike, a vak és vérszomjas cápa vs. kisebb tengeri állatok) a Három Bölcs nevű CEO-trió vezeti, akik között akad rejtőzködő geek, hedonista playboy és szuggesztív szektavezért is. (Utóbbit alakítja majd James Ponsoldt adaptációjában Tom Hanks, Mae Holland bőrébe Emma Watson bújik – a szerk.) Céges gigameetingjük, az ÁlomPéntek leginkább egy MLM-gyűlésre hajaz, amin nem gyanútlanul behálózott tinédzserek, hanem feltétel nélkül lojális, és valószerűtlenül lelkes zombihadsereg vesz részt.

A cég jelszava az átláthatóság, hisznek benne, hogy „mindenkinek joga van tudni mindent. A világ felhalmozott tudása mindannyiunk közös tulajdona.”(195. o.) Bár a Körnél folyamatosan azt hangoztatják, hogy mindenki véleménye számít, a regény világában az egyén körvonalai elmosódnak, a személyes vágyak önzőségnek (csak állsz a hegytetőn, amikor le is fotózhatnád a látványt?), a titok pedig hazugságnak minősül. „Az egyéni cselekedet kihatásai szinte végtelenek” (180. o.) ezért a cél a teljes titokmentesség.

„Emberek, a második felvilágosodás küszöbén állunk. És most nem a kampusz új épületéről beszélek. Hanem egy olyan korszakról, amelyben nem hagyjuk, hogy az emberi gondolat, tett, tudás és teljesítmény java része, akár egy lyukas vödörből, kifolyjon a kezünk közül. Egyszer már volt ilyen. A középkorban. A sötét középkorban. Ha nincsenek a szerzetesek, odaveszett volna minden, amit a világ valaha megtanult. Nos, ma is hasonló időket élünk, hiszen jórészt odavész, amit teszünk, látunk, tanulunk. De ennek nem kell így lennie.” (44-45. o.)

A Kör nemcsak azt szeretné, ha behunynánk a szemünket, és elképzelnénk egy világot, amelyben minden politikus átlátható (mert egész nap egy apró kamerát visel, amin mindenki követheti, hol, mikor és mit csinál), minden tüntetés és katasztrófa élesben követhető (az ŐrSzem nevű minikamerán, ami feleslegessé teheti az újságírást), és minden gyerekrablás, szexuális erőszak és egyéb bűncselekmény elkerülhető (az emberbe ültetett nyomkövető chip segítségével), ő maga szereli ránk a szemellenzőt. Minden lépésével a tökéletes demokrácia felé sodródik, ami kicsit közelebbről vizsgálva nem más, mint a totalitárius állam. A kör mint a tökéletesség jelképe, a tökéletesség mint a szabad akarat halála.

A tizenöt perc hírnevet felváltotta az állandó jelenlét, a szebb jövő érdekében tett lépésekből pillanatok alatt túlkapások válnak, százezer homlokránc (~ dislike) sem menti meg a haldokló csecsemőt „az igazi átláthatóság ideológiai tisztasága”mégis mindenkit elvakít. A Körből glória lesz, a Nagy Testvérből maga Isten.

„Vajon nem (…) az egyéni és azonnali haszonnak a nagyobb jó elé helyezése vezetett annyi történelmi szörnyűséghez?” (279. o.)

„Ha nem fényes napvilágnál tevékenykedsz, a sötétben vajon miben sántikálsz?” (155. o.)

Eggers regényének recepciója nem volt egyértelműen pozitív, ám a megjelenése óta eltelt évek a szerzőt igazolták. Lehet, hogy A Kör Orwell és a túlzott digitalizációval szemben végtelenül szkeptikus DFW legrosszabb rémálma, de a Szilícium-völgy néhány vezérének maga a digitális utópia. Elég csak a sokat bírált Amazon-főnökre, Jeff Bezosra, vagy az Intermex nevű pénzügyi cégre gondolni, ami egy olyan telefonos applikáció letöltését várta el dolgozóitól, amivel a nap huszonnégy órájában tájékozódhat hollétükről. Eggerst stílusát nevezték már a DFW-i hang letisztultabb, könnyebben követhető változatának, hipnek és nagyon mainak, A Körben pedig leginkább Mae volt barátja, Mercer személyében fedezhető fel Wallace szkepticizmusa és éleslátása.

„Mindig valami szűrőn át látlak vagy hallok rólad. Linkeket küldesz, idézed, mit mondott rólam valaki, elmondod, hogy láttad a fényképemet valakinek az üzenőfalán… Mindig ez a harmadik-fél inzultus. Még amikor élőszóban beszélünk, akkor is azt hallom tőled, mit gondol rólam egy idegen. Lassan már olyan, mintha sose volnánk egyedül. Ha találkozunk, mindig százan vannak jelen. Mindig száz másik ember szemével nézel.” (86. o.)

„Nem kell olyan szolgáltatás, aminek megfigyelés az ára. Ha ez így megy tovább, két társadalom lesz – legalábbis remélem, hogy lesz kettő –, az egyik az, aminek a megteremtésében segédkezel, a másik egy alternatív társadalom. Te meg a hozzád hasonlók önként és dalolva állandó megfigyelés alatt éltek majd, folyvást figyelitek, kommentáljátok egymást, szavaztok, tetszést és nemtetszést nyilvánítotok, mosolyogtok éshomlokot ráncoltok, és egyébként nemigen csináltok semmit.” (233. o.)

Eggers lendületes és nagyon élő párbeszédekkel írta tele a regényt, karakterábrázolásai aprólékosak, szereplőihez képtelenség nem erős érzelmekkel viszonyulni. A könyv az Infinite Jesthez hasonlóan dúskál a technológiai ötletekben. Ezek nem mindig Eggers fantáziájának termékei, egyszerűen csak volt elég bátor, hogy végiggondolja, merre mozdíthatók el legveszélyesebben a már létező technológiák (pl. nyomkövető chip, CCTV, Google Earth), legtöbbször jó szándéknak és körültekintésnek álcázva.

Mi mind feleslegesek vagyunk

Bár Alan Clay és Mae Holland különböző generációk (sőt, különböző világok) szülöttjei, a globalizáció és az elvirtualizálódó jelen mindkettőjükre ugyanolyan hatással van. Engedelmesen belesimulnak az őket körülvevő céges környezetbe: Clay, akinek már neve is formálhatóságról, alkalmazkodóképességről árulkodik (clay, vagyis agyag – a szerk.) utolsó esélyként, kényszerből, saját mellőzhetőségével tisztában léve, Holland gyanútlanul, világjobbító szándéktól vezérelve.

Társas kapcsolataik bemutatásával Eggers az elidegenedés problematikáját is a regényeibe emeli: Clay feleslegessége a libidóján, a szaúdi sofőrjével kötött barátságának széthullásán is megmutatkozik, Holland egyetlen őszinte barátságát féltékenység szennyezi, párkapcsolati próbálkozásai kudarcba fulladnak, sőt még az összeomlás is megkörnyékezi, amikor megtudja, hogy A Kör dolgozóinak 3 százaléka nem tartja szimpatikusnak, vagyis nem az Igazi Barátja. Clay és Holland a globalizáció és a digitális éra torzszülöttjei (más nézőpontból: áldozatai), a kezdetektől kudarcra vannak ítélve, még akkor is, ha esetleg úgy tűnhet, van némi közük a trendek alakulásához.

Eggersnek éles és pontos rálátása van a 21. századi életre, és bárminek hangot mer adni. Jelene lélekromboló, jövővíziója fájdalmasan valószerű. Hangja szemtelen, ironikus és realista, épp, mint egy jól megválasztott zsűritagé valamelyik tévés tehetségkutatóban. A Hologram a királynak és A Kör zárójelenetéből pedig az is kiviláglik, hogy az abszurddal sem csak annyi a kapcsolata, hogy Beckett-től kölcsönzött mottót az egyik könyvéhez. A Nagy Testvér mindent lát, mert erre van igény, ezen a poszton minden lájk az online jelenlét jele.  

A Kör hamarosan megjelenik az Európa Kiadónál.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr618367288

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.