Olvass!

KönyvesBlog

Lauren Child - Egy szabálytalan karrier Damien Hirst pöttyeitől a világhírig

2016. március 08. Kiss Orsi

Lauren Child (kép forrása)

Lauren Child ma egyike a világ legünnepeltebb gyerekkönyv-szerzőinek, ám a könyvek tucatjaihoz, a saját tévésorozathoz és a világhírhez vezető út minden volt, csak nem egyenes. Mielőtt a könyveivel berobbant volna, készített lámpaernyőket, festett pöttyöket Damien Hirst műtermében, végül egy frusztrált születésnap döbbentette rá arra, hogy valami teljesen mást akar kezdeni az életével. Néhány évre rá ki is jött az első könyve, a Clarice Bean-sorozat első darabja, amely az évek során annyira népszerű lett, hogy már a címszereplő kislány kedvenc nyomozója is saját szériát kapott. Lauren Childnak köszönhetjük a gyerekirodalom egyik legismertebb testvérpárját, a nagyfiú Charlie-t és húgát, Lolát is. Itthon néhány hete jelent meg a sorozat harmadik kötete, amely ezúttal a számok birodalmába vezeti el a kicsiket.

„Igazából soha nem akartam gyerekkönyv-szerző lenni, ez egészen bizonyos, és nem szerepelt a terveim között az sem, hogy gyerekkönyv-illusztrátor legyek” – jelentette ki egyszer Lauren Child. Az igazi fordulópont a harmincadik születésnapján jött el, amikor rádöbbent, hogy nagyjából semmi sem valósult meg mindabból, amit gyerekként elképzelt. Változtatni akart, ez azonban nem ment egyik napról a másikra. Munkát kellett találnia: a sors Damien Hirst műtermébe vezette, aki éppen pöttyös korszakát élte, így Child munkája másból sem állt, mint hosszú-hosszú órákon keresztül köröket festett a hideg műteremben. Magával a művésszel csak néhányszor találkozott, de hálával gondol vissza erre az időszakra. Azt mondja, egész nap rádiót hallgatott, és azokon a dolgokon morfondírozott, amiket meg szeretett volna írni.

Lauren Child: Charlie és Lola - Egy valami

Fordította: Szabó T. Anna, Csimota Könyvkiadó, 2016, 32 oldal, 2490 HUF

 

Ebben az időben írta meg például az első Clarice Bean-könyvet, de a kiadók először ódzkodtak tőle. Volt, aki azzal utasította el, hogy nem írhat egyes szám első személyben a gyerekeknek, mert nem fogják megérteni („Tudtam, hogy ez baromság” – mondta utóbb Child), más a szöveg és a kép arányával nem volt elégedett. Ráadásul a megkeresett kiadók abban is egyetérteni látszottak, hogy a szöveget nem lenne szabad megszakítani a képekkel, de Child nem volt hajlandó változtatni elképzelésein. Ám miközben arra várt, hogy valaki kiadja a könyvét, élnie is kellett valamiből. Egy barátjával alapítottak  egy céget, amely lámpaernyők előállításával foglalkozott – a lámpaernyők azóta is sokszor megjelennek a Child-kötetek lapjain. Végül 1999-ben jelent meg a Clarice Bean nevű kislány kalandjairól szóló első könyv (Clarice Bean That's Me), a rákövetkező évben pedig kijött a Charlie és Lola-sorozat első könyve, a Sohadesoha nem eszem paradicsomot.

„Ez itt a kishúgom, Lola. Igaz, hogy kicsi, de nagyon jópofa. Néha nekem kell vigyáznom rá”

– ezekkel a mondatokkal kezdi a narrátor Charlie a mesét, melyben Lola nemcsak paradicsomot nem eszik, de répát, krumplit, spagettit, halrudacskát, meg még sok mást sem.

Child történeteire jellemző, hogy olyan témákra fűzi fel őket, melyek elsőre csip-csupnak tűnhetnek, mégis alapvetően meghatározhatják egy gyerek mindennapjait. Bagatell, mégis megoldható ügyek ezek (valaki nem akar megkóstolni bizonyos ételeket, vagy éppen nem hajlandó időben lefeküdni), és egy kis csavarral, kreativitással, humorral mindig olyan szépen el lehet simítani őket, hogy az a végén mindenkinek jó legyen. Charlie és Lola szereplésével 2005-ben rajzfilmsorozatot is indítottak, mely három évadon keresztül ment, az epizódok egy része pedig könyv formájában is megjelent. Nagy kihagyás után Child tavaly év végén jelentetett meg egy újabb Charlie és Lola-könyvet, ez volt az Egy valami, amelyben Lola a számokkal ismerkedik.

chlola2.jpg
Lauren Child több helyen elmondta, hogy egyáltalán nem izgatták a számok egészen addig, amíg fel nem fedezte, hogy milyen nagy szerepük van például a zenében és a művészetekben. „A gyerekek szinte azonnal elkezdenek számolni tanulni – persze nem biztos, hogy elsőre sikerül is nekik. Ám a tanulási folyamat az is része, hogy mintázatokat fedeznek fel és kísérleteznek velük” – nyilatkozta egyszer.

Child nagy gyűjtögető hírében áll, a különböző tárgyak, anyagok pedig rendszerint vissza is köszönnek a képein. Van, hogy csak azért vesz meg egy ruhát, mert tudja, hogy a textil mintája jól mutat majd egy képen, de ugyanezen megfontolásból gyűjt poharakat, tányérokat, és akár szép papírból készült borítékokat is. A Nem vagyok álmos, és nem akarok lefeküdni! című kötetben felbukkanó kis sárga pizsamához például Child egy olyan gyerekkori ruháját használta fel, amit az anyukája sok-sok évvel ezelőtt varrt neki, és megőrizte akkor is, amikor a lánya már kinőtte. Az írónő háza tele van azokkal a tárgyakkal, amelyeket innen-onnan összegyűjtögetett, ezek pedig – a fotókkal, kivágásokkal, érdekes mintázatokkal – egy idő után szépen helyet kapnak Child kollázsain.

chlola1.jpg

Több millió eladott kötettel a háta mögött Child elégedett dőlhetne hátra, az új kihívások azonban nem hagyják nyugodni. Így nem tudott nemet mondani arra sem, amikor néhány évvel ezelőtt a HarperCollins megkereste, és arra kérte, írjon könyvet az általa kitalált Clarice Bean kedvenc nyomozójáról, a rejtélyek nyomában loholó Ruby Redfortról. A Clarice Bean-könyveket olvasó gyerekek sokáig ugyanis nem tudták eldönteni, hogy a címszereplő kislány kedvenc regénye vajon tényleg létezik-e vagy a fantázia szüleménye. Azt hitték, igazi könyvek, mert annyira izgalmasnak hangzottak, és mivel Child nem akart semmi jónak az elrontója lenni, beadta a derekát. Így történt, hogy már az általa kitalált fiktív karakter fiktív kedvencének is saját sorozata lett, és a szériának eddig öt kötete jelent meg.

Még néhány érdekesség Lauren Childról:

  • Első kreatív ötlete az volt, hogy már igen fiatalon megváltoztatta a nevét, így lett Helenből Lauren.
  • Charlie figuráját egy barátja ihlette, aki olyan pólókat viselt, mint a könyvben Charlie. Lolát egy olyan kislányról mintázta, akit a vonaton látott, és aki állandóan kérdésekkel bombázta a szüleit.
  • Addig nem tud elkezdeni egy könyvet, amíg nem ad mindenkinek nevet.
  • Volt rá példa, hogy a Ruby Redfort-sorozat készülő kötetét egy szállodában írta meg, hogy ne vonja el semmi a figyelmét a munkától: hétköznap dolgozott, és csak a hétvégékre ment haza.
  • Child eddig több mint húsz könyvet írt, melyeket világszerte több mint nyolcmillió példányban adtak el.
  • Az írónő néhány éve örökbefogadott egy mongol kislányt, akit Tuesdaynek neveztek el. Lauren Child elmondta, hogy először nem gondolt arra, hogy Mongóliából adoptáljon egy gyereket, de végül így alakult. „Tehát nem hasonlít rám, de vicces módon úgy néz ki, mint Lola a Charlie és Lolából. A barátaim szokták is mondogatni: Lauren, akár te is rajzolhattad volna őt.”

A cikkhez a Guardian, a Telegraph és a Publishing Talk cikkeit használtuk fel.

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr518446706

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.