Olvass!

KönyvesBlog

Kondenzcsík Lipcse felett

2016. március 25. .konyvesblog.

_mg_4899_1.jpgFotó: Galambos Eszter

Ahogy arról korábban beszámoltunk, rekordszámú látogató és óriási médiafigyelem övezte a Lipcsei Könyvvásár idei eseménysorozatát. Hasonló tömegmegmozdulásra legfeljebb arénakoncertek, világbajnokságok, és téli/nyári leárazás környékén van példa. A város szélén 25 éve felhúzott öt kiállítási megacsarnok, ahol nemrég még menekülteket szállásoltak el, ilyenkor egy hosszú hétvégére nyüzsgő irodalmi pályaudvar lesz. Mangajelmezes kamaszok vonulnak fel-alá, az összes nagyobb tévé és rádió folyamatosan élőben közvetít, rögtönzött színpadokon villámbeszélgetések zajlanak, mindenki ajándékkiadványokat gyűjtöget ajándékszatyrokban, forgalmas kávézó- és étkezőblokkok előtt áll a sor, a háttérben szerzők, kiadók, könyvcímek sorolódnak vég nélkül: csodálatos és rettenetes élmény. A nap végére alternatív helyszínek intimebb hangulatú levezető programjait érdemes időzíteni. Ilyen volt a belvárosi bölcsészkocsmában megrendezett, kortárs magyar irodalomnak szentelt éjszakai beszélgetés, az Álmok versus valóság a szabadság korában (1989 óta), avagy Diktatúra a máglyán.

A lipcsei könyvnapok természetes sajátossága, hogy minden németül van. A célközönség a német vagy németül perfektül értő olvasók. A meghívottak listája és a kiemelt témák (idén célkeresztben a bevándorlás és integráció) is a német nyelvű sajtót fogyasztó közönség ismereteihez igazodik. Az irányvonalak ugyan lehetnek nemzetköziek, de a hangnem és a feldolgozás módja jellegzetesen német. Így történhet meg az, hogy magyar írókkal a magyarországi közéletről és közhangulatról fesztelen eleganciával lehet társalogni, mintha a vita elsősorban a mi szellemi épülésünket szolgálná, és nem lenne az életünket befolyásoló tétje. Az átlagosnál több szó esik tisztán irodalomról, szavakról, költői képekről, gyerekkori emlékekről, majd a rendszerváltást is a könyvek és a szellemi-lelki összefüggések felől gondoljuk át, és hirtelen nem fontos tudni a TV2-botrány részleteit.

_mg_4830_1.jpgAz sem véletlen, hogy Kemény István és Dragomán György vannak jelen a kortárs magyar líra és próza képviseletében. Mindkét szerző több műve olvasható német fordításban, legújabb köteteiket a könyvvásárra jelentették meg berlini székhelyű vezető kiadók: a kétnyelvű Jó álom állatokkal  (Ein guter Traum mit Tieren) a Matthes & Seitz gondozásában, a Máglya (Der Scheiterhaufen) a Suhrkampnál jött ki. Mindkettő jegyzett siker. Az elölről kocsma, hátulról társadalmi-kulturális találkozóhely die naTo közel 100 fős nézőterét napok óta irodalmi csemegékkel töltik meg. A magyar programra ugyancsak sokan kíváncsiak, és a helyszínen végre meg lehetett venni a könyveket is, amiket a központi kiállítóhelyeken hagyományosan sosem lehet. A beszélgetést a Süddeutsche Zeitung tavaly kritikusdíjjal (Berliner Preis für Literaturkritik) kitüntetett munkatársa, Lothar Müller vezeti.

A magyar-német négykezesnek induló est végül nagyrészt németül folytatódik, tolmácsol Kemény verseinek társfordítója, a szövegekből Nina West olvas fel részleteket, meggyőző beleéléssel, varázslatos hangváltásokkal. A színésznő saját honlapja arról tudósít, hogy az irodalmi felolvasást is lehet fő foglalkozásként, mesterszinten űzni. Kemény (németül következetesen Kemeni) és Lothar Müller megállapodnak, hogy a második világháborús történeteken felnőtt magyar és német diák nagyon hasonló körülmények közt eszmélt a világra. Kondenzcsíkok az égen, nyugatra amerikai, keletre szovjet gépektől, romok a földön. Kemény a romok kapcsán megjegyzi: egy gyereknek jelenthetnek ugyanolyan kedves tájat, mint másnak a tanyasi idill, vagy a metropoliszok épületdzsungele. A romokra is lehet nosztalgiával emlékezni, és tulajdonképp azok alól is kinő a virág. Dragomán a felkészült német hallgatóságot is rabul tudja ejteni a saját életéből leszűrt tanulságokkal a marosvásárhelyi elszakadásról, a szombathelyi újrakezdésről (a hideg Alpokalján), vagy a rendszerváltást kísérő eufóriáról, amiből ki tudja mi lett mostanra. Arról is beszél, mi az illúziók sorsa, és hogy hol húzódik a szabadság és a kiszolgáltatottság határvonala. Mindez pontosan érthető abban az egykori keletnémet városban, ahonnan százezrek menekültek el, és amit 25 éve álmodnak újra. Épp azóta, hogy a felélesztett könyves seregszemle is egyre sikeresebb.

Szerző: Hegedűs Róbert

A bejegyzés trackback címe:

https://konyves.blog.hu/api/trackback/id/tr668522440

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.